Szombat délután 3 a városligeti műjégpályánál, Roliék türelmesen várják a jobboldali sorban a négy órai nyitást.

-Te, és azt tudod, hogy mi a közös az új százasban meg a Hornban?

-Hát persze, mindkettő kicsi, kétszínű, és szart se ér. Lejárt.

-Az, bazmeg. Figyelj már, ezt kóstold meg: mentolos Pall Mall.

-Hülye, nem cigizek, tudod. Na jó, egy slukkot adjál. Pffffff, ez igen, nagyon finom, tényleg jó mentolos. Majd utána azért beveszek rá egy Tridentet, ott osztogatták a múltkor a Béesben. Fahéjas.

-Páhh. Hol osztogatták, a jégdiszkóban?

-Ja nem, még azon a Das Modul-koncerten.

 

A sor egyre hosszabb, a trolimegálló és a földalatti felől folyamatosan érkeznek a bebocsátásra várók.

A különböző zenei irányzatok követőit ruházatukról azonnal meg tudjuk különböztetni: látunk ravereket rikító színű Replay- és Devergó-cuccokban pompázni, vannak bomberes szkinhedmódosok, csomó Wu Tang Clan-pulóveres rapper. Krisztián az itthoni viszonyok között az akkoriban teljesen normálisnak számító, összemosódott bonanzás-szkinhed vonalat képviseli. A szombati Műjégre felveszi legjobb ruháit: használtan vett, kiégetett, de "eredeti" zöld Ideal bomber, bálás Adidas-pulóver, fehér irregular Levi's farmer, Getta bakancs, lopott O'Neill-sapka.

Néha, amikor nagyon sokan vannak a haverokkal, kifordítja a bombert, és úgy hordja korcsolyázáshoz, büszkén vállalva a félelemmel és megvetéssel teli tekinteteket.

-Nézd már, köcsög bonanzások, 96-ban, még jó, hogy nem Illés-rajongók!

-Kussoljál, köcsög diszkópatkány, csak rá ne fagyjon a zselé a fejedre.

-Majd megint bemondatom a hangosba egy huszasért, hogy "aki utálja a Bonanzát, ordítson" - ti meg majd pampoghattok!

-Vicces vagy, bent felrúglak, csak nézel.

-Majd pont te, aki csak balra tud koszorúzni! Csak hanyatt ne essél, kicsi rigó!

 

Közben érkezik Totó is, aki egymillió dolláros mosolyával és kiemelkedő korcsolyatudásával bármilyen lányt meg tud hódítani a Műjégen - rajta is szívesen tréfálkoznak a többiek, persze félig irigykedve:

-Hehe, ott jön a Totó, most szállt le a troliról, figyeld már, innen látom a vigyori fejét meg a ropitestét. Hogy cipeli már a gyöngyvászon koriját, mindjárt összeroskad.

-Ja, kíváncsi vagyok, bejön-e a szokásos forgatókönyv: elhívja valamelyik bukszát fogózni, aztán korcsolyázás közös élvédő-fogással, kézmegfogás,  majd smárolás az Always alatt - úgyis leadják minden este háromszor -, hazakísérés és finító.

-Ez egy impotens. Én már rég megdugtam volna az összeset, ha idáig eljutok, ez meg egyet se volt képes.

-Még jó, hogy. A női meg engem kérdeznek folyton, hogy valamit rosszul csinálnak-e, mér nem akar tőlük semmit.

 

Nézegetik a lányokat: homokszínű, nyersbőr hegymászóbakancs, rátűrt vastag zokni, fekete cicanadrág, Hawks-kabát. Amelyikük nagyon májernek érzi magát, copfját a baseball-sapka hátsó résén lógatja ki.

-Hijj, az ott de jó csaj, minden szombaton itt van, ráadásul folyton néz. Asszem, újpalotai, legalábbis mindig a Ferencieken száll fel a metróra.

-Hát oda kéne menni hozzá valamikor, nem?

-Ja, kéne, de hát majd megvárom a kellő alkalmat. Passzintsál már ide még egy Tridentet későbbre, légyszi.

 

A kellő alkalmat persze nem ismerik fel soha, pedig rengeteg, csókolózásra szánt cukormentes rágóval érkeznek folyton, hátha... Na de megkezdődik a fiatalok beterelése és a jegyvásárlás. A bérleteseket mindenki sárgulva nézi, ahogy soron kívül sasszéznak be, majd elsők között kezdenek el siklani az érintetlen jégfelületen - ők még a ruhatárat is megspórolják, mivel csak a cipőjüket kell valakinél gyorsan elhelyezni.

De hátra van még egy kis lépcsőzés, aztán az előtérben a hosszú, tornatermekből ismerős padokra leülve mindenki szélsebesen veszi át a korcsolyáját, majd áll be a ruhatárakhoz. Csak Roli hozott a bandából táskát, ezért azonnal megtalálják az alkalmi jóbarátok:

-Roland, a dzsekim befér még a táskádba?

-Jaja, persze.

-Te, rakd már el légyszi a Martensemet is.

-Meg az élvédőmet is, köszi!

-Na elmentek a picsába.

 

A fent említett vagány lányoknál felfedezhetőek a felcsatolható élekkel soros görkoriból gyorsan jégkorcsolyává alakítható darabok, praktikus csattal. Mások még itt is megpróbálják "szépen", vízszintesre befűzni a fűzőket, de rajtuk a többség már csak ingatja a fejét. A divatos korcsolyamárkák között mindenkinél hódít a Roces, de a menő gyerekek leukoplasttal leragasztott orrú gyöngyvászon hokikorikban jasszoznak:

-Totó, mi ez a sebtapasz, hülyegyerek?

-Ne pöfögjél nekem, kisautó! Ez, kisfater, ez leokoplaszt. Mi, akik tudunk korcsolyázni, hokikoriban élünk - a gyöngyvászon felületet pedig le kell ragasztani, hogy így védje a magadfajta falábúaktól, ha esetleg a korcsolyád élével megvágnád a tetejét. Értve vagyok? Olyan korcsolya ez, hogy apád több hónapig pakolná érte a vagonokat a Józsefvárosiban. Első használatnál pedig még hajszárítóval is meg kellett kezelgetni, hogy így felvegye a zselébetét a lábam formáját.

-Aha, értem. A lúdtalpad formáját mármint.

-Anyád lúdtalpformáját egészen pontosan.

 

Totó a frissen köszörült élt műanyag védővel takarva megy a pálya széléig - Krisztián leszarja, neki egy ezeréves Salvo korcsolyája van veszélytelenre kopva, minden nélkül mászkál a betonon.

-Háhhááá, földet rá!

 

Rikolt máris Totó, és fékez rá többedmagával valamelyik kis csírára, aki koszorúzni próbált, de hatalmasat esett. Haverjai is beszállnak: többen is röhögve terítik be jégporral. Az alkalmi áldozat úgy csinál, mintha nevetgélne, de közben már arról álmodik, hogy mikor adhatja vissza a többieknek.

Totó a Műjég császára. Míg odakint egy negyvenkilós, vigyori bohóc, odabent minden trükköt bemutat, bárkit képes felrúgni, leelőzni, meghódítani. Most is kinézett magának egy korabeli kislányt.

-Azt a kötött fejpántos kicsikét figyeld, hogy somolyog! Csak el ne essen a drága a nagy szemezésben! Hiába, Totó bácsi koritudása már sokakat meghódított. Na gyere, rásózunk egyet a hátsójára.

 

És már osztja is az élvédővel, persze csak érzéssel - és máris vetítik a szokásos epizódot:

-Helló lányok, mindjárt hányok! Nincs kedvetek fogózni?

-Kösz, nincs.

-Hova jártok?

-A Fazekasba, elsőbe.

-Hohó, szóval kis csíra gimisek vagytok, az igen! Mi vendéglátósok vagyunk ám itt a haverokkal, és már másodikba járunk.

-Az nem pite, és pincérek lesztek vagy szakácsok?

-Bingó, mindkettő!

-Tudtok adni esetleg egy pézsét a barátnőmnek?

-Dehogynem, tessék (az utolsó volt). Milyen zenét hallgattok?

-Én csak igényes zenét hallgatok: Dune, E-Rotic, ilyesmi.

-Mi inkább metálosok vagyunk: Aerosmith, Bon Jovi, de mostanában elkezdtünk járni a High Life-ba is, meg voltam egyszer a Hully Gullyban. Igazából bármit meghallgatunk, de a buzi reppereket azokat utáljuk. Ja, meg ezt a bonanzás gyereket is, hehhe!

 

Kitérnek még a volt barátokra-barátnőkre, és hogy hányan voltak. Esetleg vodkanarancsos-viszkikólás sztorik is előjöhetnek pár óra múlva.

A boldog befejezés általában: Totó összeszedi az egyik lányt, a többiek meg nézik - reménykedve, hogy vagy a csajtársaságból sikerül valakit leakasztani, vagy esetleg megunás után Totó nőjét átvállalhatják.

De általában marad a fogózás, a hangosbemondó, a forró tea és a zsíroskenyér mint élvezeti forrás - Hamarosan megint itt a szezonja!