Klasszikus modorosságot követeltetek, gasztronómiát akartatok. Hát parancsoljatok, mindenkinek jó étvágyat kívánok hozzá!

Egyik kedves, neve elhallgatását kérő olvasónk hívta fel figyelmünket a Metró újságban megjelent Erdő a tányérban: tárkonyos gombakrémleves receptjére, ami Marton Levente "ételmesélő" keze munkáját dicséri.

A teljes cikket megtalálhatjátok a hivatkozott oldalon, pár mondatot viszont mindenképpen ki szeretnék ragadni.

Számomra a gomba azért csupa rejtély és mese, mert pillanatok alatt terem a helyén, akárcsak egy erdei tündér, oly hirtelen borítja be az erdők talaját a gombaerdő, hogy az már közel esik a varázslathoz.
...

Megbíz­ha­tó, tisztességében megkérdőjelezhetetlen középszerű kishivatalnok a sampinyon, mindig hozza a tőle elvárható ízeket, már amennyiben nem várunk el tőle túl sok ízt.

...

A most következő gombakrémleves gazdag ízét az magyarázza, hogy a gombákat előbb megsütjük, ami hihetetlenül koncentrálttá teszi az ízeket, a citrom és a tárkony pedig úgy illik hozzá, mint beltenyésztett arisztokratákhoz a raccsolás.

...

A tárkony fanyarságával vad tangót járó friss citromlé savanykássága eklektikus ízvilágot teremt, mozgalmasat, mint a mexikóvárosi katedrális vibráló kőhomlokzata. Szinte érződik a tömjénfüst is.

Világbajnok metaforák és vakmerő nyelvi bravúrok: én tényleg élvezettel olvastam a kétségtelenül modoros ételreceptet.

Marton úr mindenképpen megérdemli, hogy még foglalkozzunk vele a jövőben.

Kedves egészségetekre!