Milleniálisok, Y-generáció? Kiöregedtek, sokan már a negyvenet karcolgatják.
/Forrás: Fjordox/
De itt vannak az új, meg nem értett trónkövetelők, az 1990 után születettek - és nem értjük őket, nem. Csak a felületességet, szétszórtságot, hóbortokat látjuk, pedig csak meg kell tanulni őket kezelni, és bármelyik tapasztalt munkaerőt lepipálják. Ahogy a nők vagy a szobanövények, ők is meghálálják a gondoskodást.
Kedves Olvasóink!
Küzdelmes öt éven vagyunk túl, az emberi hülyeség nem csillapodik - az internet terjedésének köszönhetően pedig mára olyan emberek kerülhettek hatalomra, mint Donald Trump vagy Orbán Viktor.
Újra jelentkezik a Szkepticista Gyülekezet - az áltudományok, városi legendák, mítoszok, hoaxok és elavult hiedelmek (pl. babonák, vallások) esküdt kihívója és szertefoszlatója. A Gyülekezet célja, hogy számtalan képzett, valódi szakember (matematikusok, fizikusok, mérnökök és reálos affinitással bíró bölcsészdoktorok) segítségével évszázados, évezredes berögződésekkel vegye fel sikerrel a harcot kizárólag tudományos alapon - a számok, a fizikai törvények, az anyag és a józan ész szabályaira támaszkodva, elfogultság és prejudikációk nélkül. Nálunk sarlatánok, sámánok és papok nem kapnak helyet. Sajnáljuk, ha így sokakban csalódást keltünk, de mi egyedül a természettudományokra, a megcáfolhatatlan tényekre és az egyetlen igazságra esküdtünk fel.
Vendégség, celofán, zöld, kála - ollóval megpödrött szalag - a ház urának pedig valami pia, gyerekeknek édesség. Kitárgyaltuk már ezt is jó párszor, nem nagyon szeretjük az ilyesmit átélni. De ha már muszáj, akkor élvezzük ki! Miért is ne? A dögunalmas kanapék, űrhajós ülőgarnitúrák, puffok, rökamiék, vitrinek, telefonkártya-, pénz- és borgyűjtemény-nézegetésen kívül csodás lehetőségek tárházát rejtegeti minden lakás: egy család élete, legintimebb titkai ott hevernek kéznyújtásnyira. Még csak le se kell értük hajolni!
/Ja, és ma pont nyolcéves a kis blogunk... csak úgy mondom./
Ha menni kell, menni kell. Ha pedig menni kell, akkor legalább fordítsuk ezt is - mint mindent - a saját hasznunkra! Sokan képzelt barátot fogadnak, mások berúgnak, beszívnak - mi inkább megfigyelünk.
És egy kicsit élvezkedünk.
Tibor vagyok, 38 éves, tisztes budai polgár. Fideszes, meggyőződéses.
Szögezzük le az elején, sokadjára: bár hívő, gyakorló keresztyén vagyok, és a gyűlölet minden megjelenési formáját elutasítom, téged tiszta szívemből gyűlöllek. Illetve nem is: leginkább megvetlek, és kicsit sajnálom, hogy létezel. De ezt majd a Jóistennel tisztázom, feléd nem tartozom semmiféle elszámolással, rendicsek?
Ha az utolsó melós is felmond, az utolsó szerelő nyugdíjba megy, és az utolsó pincér is kimegy Németországba, baszhatjátok a diplomátokat...
Nekem nem kell diploma. Sose kellett. Miért is kéne? Jobban keresek, mint a mérnökök itt - mert többet is érek a munkaerőpiacon.
/Nyelvész Józsinak köszönöm a közreműködést./
El kell tudnunk választani egymástól a válogatottnak való szurkolást és a stadionépítési őrületet. Nem hagyhatjuk, hogy Orbán a focit is lenyúlja, ahogy tette azt a kokárdával vagy a Moszkva térrel meg a Várkert Bazárral.
A hatalom megint a legvédtelenebbeket szemelte ki magának: a fákat. Azokat a fákat, akik képtelenek megvédeni önmagukat. Jól jellemzi mindez a hatalom gőgjét, hisz mindig az ártatlanokat pécézi ki magának. Azonban ezúttal elszámították magukat! A fáknak is vannak jogaik. Mivel a fák is olyanok mint az emberek. Ők is lélegeznek. Ők is éreznek. Ők is fénnyel és vízzel táplálkoznak. Nem vágynak másra, csak hogy békénhagyják őket. Hogy szabadon nőhessenek. Szabadon. Egy dolog miatt lehet mindezt megtenni velük. Mivel a fák nem szavaznak.
Szerencsétlen kis csemeték, senkinek sem ártottak soha, most mégis ingatlanfejlesztések útjában állnak. Valakik az életterükre pályáznak. Ugyanis betonkomplexumoknak kell a hely.
Nos hát, elkapták a Szörnyeteget, az Állatot, aki nem érdemel életet - és máris olvashatjuk az erkölcsileg felsőbbrendű honfitársainkból kibuggyanó gyilkolási vágy manifesztációját, mert a plebsz azóta se változott: lincselni akar, kínozni, kivégezni, szenzációt, kalodát és bűnbakot. És mindig előjön ugyanaz, sose tanulunk saját hibáinkból - pedig azt a bizonyos puskát sem Salem Abdeslam, hanem mi, mindannyian tartottuk.
Mert igen: neki is - mint mindannyiunknak és a serpáknak szintúgy - van neve. Mert ő nem az okozó, hanem a tünet. Tünete annak, amit mi: európai, fehér, keresztény emberek (ha te nem az vagy, akkor bocs - a szerk.) itt kizsákmányolással létrehoztunk és ápolgatunk, mindannyian. Főleg te és én: magyar, 20-as, 30-as fiatal.
Hallom, nagy az ijedelem a közszféra egyes területein, hogy egyre nagyobb a terhelés, jelenteni kell egymásról, portfóliót kell készíteni, ráadásul a főnököd se mindig az, akit te vagy a gyerekek közfelkiáltással szeretnének.
Társadalmunkat időtlen idők óta mérgezik az anyukák, barátnők, nagymamák fehér mérgekkel (finomliszt, kristály- és porcukrok), rossz zsírokkal, értéktelen szénhidrátokkal, üres kalóriákkal.
Habarásra rántás és besamel, fogaid közé kristálycukor és grillázs, szádba a pattogós cukorka - ráadásul mostanában a vissza a retrótermészetbe-mozgalmak keretében valamiért az emberek elhitték, hogy ezek egy kis pálinkával még csupa orvosságnak is számítanak, pedig nem.
És a régmúlt, gyermekkori szegénység illatai és ízei után kutatva jól szituált, dolgozó emberek lapátolnak ilyeneket magukba a céges étkezdében... bizonyára a tesitanár tockosaira is elmélázó, csillogó szemekkel gondolnak vissza.
/Tripadvisor - nutellás-banános lángos/
Egészségetekre!
(Kurtznak és sokanmásoknak köszönöm)
Parancsoljatok, az eredmények!
Mindenkinek köszönjük az inputot, és jövőre hasonló jókat kívánunk.
Tartsuk szem előtt: mindenkit igenis szeretünk, különösen a rokonokat. Ha másért nem, hát ezért is szeretjük az összejöveteleket, hogy jóízűt mosolyogjunk a kifejezetten szar, szemétbe való ajándékokon. Moralizálni nem kell, de itt kicsit ki lehet ereszteni a gőzt.
Eredményhirdetés még az újév előtt!
Kedves Tibor!
Mint tudjuk, a szalagavatónál több lehetőséget csak a karácsony kínál a modoroskodásra, fájóan konstatáltam, hogy idén ez eddig kimaradt. Bátorkodtam hát eme hiátus orvoslására egy szerény ám ízléses csokrot kötni a teljesség igénye nélkül. Ha arra érdemesnek találod, leközölheted, ha kevésnek, remélem ötleteket tudsz meríteni későbbiekhez (Tibor: amióta megláttam egy kommentben, hogy ő karácsonykor panelfürdőszobában csókolózik a nagynénjével, én nem is tudom, mit gondoljak már).
Nyilasi Misi
Közeleg az újabb év vége (talán megint elfelejtettünk szólni, de hétéves lett a blog október végén, hurrá!), ideje újra számot vetnünk szánalmas kis életünkkel és mindazzal, ami valóban foglalkoztat és befolyásol minket.
Az év Top 5 legelvetemültebb személyisége tehát:
Persze lehet Budapest, vagy akármilyen más város és városrész meg kerület, nem érdekel. Az engem határozottan aggasztó folyamatok mindenhol, ugyanúgy beindulnak egy idő után.
/Forrás: loptam a csoportból. Ugye, milyen szar?/
Kedves félművelt, proletár felebarátom!
Most, hogy végre kis öreg kezeiddel internetet érinthetsz és kitárulnak a világ eddig nem ismert dimenziói, ettől még kérlek, viseld a nyilvánosságot és az új élményeket méltósággal. Én Téged természetesen továbbra is szeretlek, hiszen gyakorló keresztyénként muszáj szeretnem téged, de amúgy gyűlöllek.
Bizonyára mindenkinek felsejlik Regős Bendegúz sóhaja az Indul a bakterházból, amikor a bukszában nem talál semmi értékeset (elnézést kérek attól, aki még nem látta, és meg szeretett volna nagyon lepődni a shyamalani csavaron) - ezt tetézik persze a pénzemberekről, lottóötösről, összeesküvésekről, számlát adni nem tudásról, világbajnok adóékről, minimálbérre bejelentésről, trükközési kényszerről szóló történetek és legendák.
Illik minden jobb posztot valami hatásos, punk felütéssel kezdődni - úgyhogy akár egyszavas, csupa sokatmondó ponttal (full stop, period!) ellátott mondatokban is kijelenthetném önmagamat visszhangozva, hogy midlife crisis, amit leginkább azért érdemes megemlíteni, hogy mindenkiben tudatosítsuk tájékozottságunkat; Cambridge Proficiency-szintű, aktív angoltudásunkat. Esetleg egymás után ismételgetni szinonimaként az idegen és a magyar megfelelőket mintegy összekacsintva az értőkkel: értjük mind a ketten, de azért megismétlem mindkét verzióját, ezzel is bizonyítva önnön műveltségünket, tudatosságunkat a nem túl terjengős, zsargonmentes, választékos anyanyelv-használatára.
-És melóval mi a helyzet?
-Bírom-bírom, de egyre inkább kacsintgatok másfelé. Az a baj, hogy így 40 felé már nem ragadhatunk le túl hosszan semmilyen pozícióban, mert aztán utána az maradsz, ami addig lettél. Úgyhogy max. 2-3 évente próbálok mostanában váltani egyre magasabb fokozatba, persze mindig legalább bruttó 2-300-as lépcsőkben. Utóbbi időben bevált. Merj nagyot mondani, aztán a behívási arány egész jó - onnan pedig már nem nagy rulett a dolog.
First things first: az önéletrajz a világszinten leszakadó, bántóan dízelszagú németből átvett Lebenslauf tükörfordítása; már csak a szó használata is avítt, múltban ragadt, táblázatokat kinyomtató és vonalzóval összenéző emberre utal. Ugyanez igaz a curriculum vitae-re, CV-re, ami talán még József Attila idejében vagánynak számíthatott - de elég belegondolni: megkapta vajon JA azt az állást..?
Ugye, hogy nem.
Maradjunk tehát a friss resuménél, én mindenképpen azt tanácsolom, ha egy főállásbeli munkaügyi tanácsadó, talent recruiter szerény javaslatára hallgatsz.