Milleniálisok, Y-generáció? Kiöregedtek, sokan már a negyvenet karcolgatják.

/Forrás: Fjordox/

De itt vannak az új, meg nem értett trónkövetelők, az 1990 után születettek - és nem értjük őket, nem. Csak a felületességet, szétszórtságot, hóbortokat látjuk, pedig csak meg kell tanulni őket kezelni, és bármelyik tapasztalt munkaerőt lepipálják. Ahogy a nők vagy a szobanövények, ők is meghálálják a gondoskodást.

Íme pár egyszerű szabály:

1. Munkaidő, törzsidő, késés: a mai világban ezek a fogalmak értelmetlenek. Azoknak az időknek egyszer s mindenkorra vége, amikor 8-ra szépen becsattogtunk dolgozni, majd négykor letettük a munkát, és szépen hazaértünk. Olyat elvárni egy Z-generációstól, hogy ő 8-ra, 9-re beérjen, teljesen értelmetlen basztatás. Ne lepődjünk meg, ha csak 11 után szivárognak be, vagy esetleg inkább otthonról dolgoznak, esetleg napközben ki-kijárkálnak ebédelni, szünetelni, kávézni. Egy-egy munkaebéd a volt csoporttárssal a Liszt Ferenc téri hangulatos teraszokon kőkemény munka, egy hosszabbra nyúlt dohányszünet pedig könnyen lehet, hogy egy többezer dolláros projekt összerakása fejben.
2. Tegezés: ne várjuk el tőlük, hogy ismerjék az önözés-magázás-tetszikezés hülye árnyalatait, olyan tánciskolás etikettet, amit már nagyszüleink se tudtak soha. A mai világban teljesen normális, hogy 40-ig, 50-ig tegeződünk hivatalos körülmények között is: ilyen egy állásinterjú is. Az egyetemen is a legtöbb tanár már magától felajánlja a tegezést, miért sértődnénk meg mi egy szián az első találkozáskor? Így interjúztatni is sokkal könnyebb, ráadásul nálunk sokkal boldogabb országokban (pl. Skandinávia vagy Anglia) évszázadok óta teljesen természetes, hogy ez a Höflichkeitsform is egyben.
3. Társadalmi felelősségvállalás, céges kultúra, kompenzáció: ha cégünk ezeken a területeken gyenge, ne is reménykedjünk a talent megszerzésében. A Z-sek számára már korántsem a pénz a fontos, sokkal meghatározóbb, hogy a cég a szoft területen miket tud kínálni: felelősen, fenntarthatóan működik-e (olajipari-alkoholos cég pl. egy hatalmas no go minden normális embernek, nem veszünk részt ilyen kizsákmányoló iparágakban, legfeljebb fogyasztóként), visszaad-e a társadalomnak évente egyszer legalább, stb. Adjunk keretet a munkájának, ne csak elvégzendő feladatként tekintsen ránk. Nem elég mindennap mindent megköszönni, megdicsérni, kinyalni a kis pelyhes kukijukat, bocsánatot kérni a zavarásért, hogy vagyunk - valóban törődni kell a lelkükkel is. De meggyőzően! Aktívan figyelni, karrierutat kínálni.
4. Dresszkód, clean desk policy: ilyen ne legyen. Nincs értelme. Ha úgy öltözhet fel, ahogy jól érzi magát, ahogy természetesen tud viselkedni, sokkal jobb teljesítményt is tud lerakni. Minek erőszakoljuk be szerencsétleneket kényelmetlen nadrágokba, ingekbe, amikor feszélyezve érzi magát?
5. Entitlement: azaz a "nekem jár"-attitűd. Mert hogy kéne? Menjen oda megalkuvóan, hogy 10 évig csak más szemetét almozza ki éhbérért? Igenis tisztában vannak a jogaikkal, és nagy elvárásokkal mennek neki a világnak. Live up to it!
6. Lojalitás, céghűség mint olyan: megsértődünk, ha próbaidő alatt feláll és elmegy máshova tízezer forinttal többért? Miért nem inkább magunkban keressük a hibát? Gondoljunk csak bele: az ő szülein azt látta, hogy legyetek hűek a Vállalathoz egy életen keresztül, melyért a hála a végén hatalmas leépítésekben csúcsosodott ki. Mire legyen akkor hű, hm? Ha elmegy, akkor esetleg nem voltunk elég jók. Jegyezzük meg: nem cégektől mondanak fel - vezetőknek mondanak fel! Esetleg nem tudja, melyik céghez, milyen pozícióra jelentkezett? Ő tehet róla vajon, vagy mi ülünk szar cégnél? Valamit rosszul kommunikálhattunk esetleg, mi tévedhetetlenek?
7. Kitartás, figyelem, fegyelem: tudományosan is bizonyított, hogy az élénk figyelés 20 percnél tovább nem tud tartani. Hüvelykujjszabály, hogy a Z-generációsoktól ne várjunk el lexikális tudást, olvasást, élénk figyelmet, egy helyben ülést - ami 3-4 percnél tovább tart és nem videó, az reménytelen. Ha zizeg a telefonja, úgyis meg fogja nézni - és akkor megy ki a mítingről is, amikor éppen kedve van. Próbálkozzunk egyszerű, lényegre törő üzenetekkel, buzzwordökkel - és akár 10-15 percig is leköthetjük őket. Lehet persze a haladás ellen háborúzni, de felesleges.

/Forrás: Fjordox/ 

Ijesztő? Sok? Felháborító?

Elsőre lehet. Ám ne feledjük, olyasmi tudás, olyan képesség van a Z-sekben, amibe mi már nem születhettünk bele. Olyan szinten használják az up-to-date technikai vívmányokat, hogy azzal mi már nem tudjuk tartani a lépést: Instagram, WhatsApp, Viber - nekik a Facebook már annyira 2010...

Előbb tanulnak meg YouTube-ozni, mint olvasni, és az SMS-t is talán csak az idősebbek elbeszéléséből ismerhetik. Míg mi esetlenül kopogunk az érintőképernyőn, ők egy hüvelykujjal gyorsabban Swype-olnak, mint bármelyikünk gépelne - ráadásul azért egy frissen végzett, szőke kiscsaj nagyon jól tud mutatni az irodában Apa mellett.

Szóval ha betartjuk ezt a pár ökölszabályt, odafigyelünk az eltérő igényekre és a kimagasló képességekre, akkor valamire biztosan jók lesznek.

Hogy mire? Ha ezek alapján nem tudjuk megmondani, akkor bizony nálunk van a hiba. Ne feledjük: MI vadásszuk ŐKET, NEKÜNK kell vonzóvá válnunk az Ő számukra!