-Latsee, hogy érzed magad az X Faktorban, találtál barátokat?

-Gecire szarul érzem magam, megtűröm magam körül ezeket a hitvány pajorokat meg téged is, de semmi több. Erőltetett kvóták vannak. Fiúbanda kell, külföldi kell, határon túli kell, zúzós-polgárpukkasztó vagányság nagyon kell. A ratyi ruháitoktól meg a személyzettől hánynom kell, az aprópénzért megvásárolt jogdíjas zenéket megvetem.

-Számodra mit jelent az X Faktor?

-Semmit. Tehetségtelen sorstársakkal majomkodni, mentorokkal buziskodni, szar számokat énekelgetni műveletlen, szegény embereknek. Szeretném, hogy soha ne legyen vége? Életem nagy lehetősége? Lófaszt.

-Nagyon tetszett a duettetek Marcsival. Szinte felforrt közöttetek a levegő. Esetleg bimbódzik is már némi kis románcocska? ;-) Milyen volt Marcsival együtt dolgozni? 

-Kurvára szar. Mosdatlan, dohányos, beképzelt, elkényeztetett nekemjár-ribanc. Sose raknám bele gyönyörű kukimat, sehova se. Nőt elvből nem ütök meg, de őt bármikor megütném.

-Szuperül állt neked a swinges téma. Gyakran hallgatsz amúgy swinget vagy jazzt?

-Soha. Gyűlölöm a zenét, főleg ezt a fajta zenét, amikor modorosan, vagányan, dzsesszesen próbálnak előadni eleve gáz rockslágereket.

-És miért adtad arra a fejedet, hogy az X Faktorba jelentkezz?

-Tanulni buta, dolgozni lusta és tehetségtelen vagyok - itt viszont némi ugrándozásért cserébe számomra soknak tűnő pénzt és némi olcsó tinipuncit várok. Kábé ennyi.

-Hát nagyon sajnálom, de neked kell hazamenned, Latsee. Zene!

-Most kéne bőgnöm meg ölelgetnem ezeket az edzőtermet sosem látott kis csicskákat? Mindjárt meglátjuk, ki megy haza. Itt a NAV.