Az Ingyenbank

In medias res: az Ingyenbank és az ingyenbankos Te vagy.

Az ügyfél - adósnak nevezni helytelen volna - pedig a Kölcsönkérőember. Emlékszünk? Szívességek, levélben-telefonon kér(d)ések. Kis felvezető, aztán rátér pár perc múlva (esetleg a búcsúzás előtt), hogy tulajdonképpen mit is akart. Nem szeretjük őt.

Tulajdonképpen úgy szervezi maga köré a környezetét, hogy annak középpontjában, ellátási láncának végén ő álljon, akit ez a közeg aztán kiszolgál, eltart, megsegít, táplál - mindeközben ő a lehető legkevesebbet adja vissza. Minek vegyen ő ezt-azt, amikor kölcsön is kérheti, ráadásul ingyen? Ez itt kinézte, ez megvásárolta, ez itt kifizette, ez hazavitte, ez a kicsi pedig mind-mind ingyen használja. Aztán vagy visszaadja, vagy nem. Vagy tönkreteszi, vagy nem.

A legszívesebben kölcsönkért dolgok: sátor, hálózsák (évente csak egyszer), fúrógép (na jó, át is jöhetsz, csak két lyukról lenne szó, természetesen nem ingyen gondoltam), bőrönd, CD-író (réges-rég), másik videó (átmásolni), csiszológép. A legpofátlanabb geci a gépet kölcsönkéri, MUNKÁT VÁLLAL vele, majd szétgányolva adja vissza. MAJD kifizeti, megadja.

Kihagytam volna valamit? Ja igen. A PÉNZ! De hát pénzt hogy lehet kölcsönkérni? Nem is értem. Hiszen azt te elköltöd, nem is azt adod neki vissza utána, csak ugyanannyit - tűnődtünk olyan húsz-harminc éve, óvodás fejjel. Még most is kicsit szürreális dolog belegondolni, annyira hozzászoktunk. Tudnál nekem kölcsönözni? Persze, de kitől? Én, neked? Ja, azt sajnos nem.

Szóval amikor a Kölcsönkérőember nem fúrógépet akar, hanem pénzt. Bajba kerül, megszorul, otthonfelejti a pénztárcáját - csak holnapig, hét végéig, hónap végéig.

Hónap végéig. Notórius hónap végéig kölcsönkérő emberek. Rejtély, hogy mi a picsára bassza el a pénzét az a huszon-harmincéves, rendszeresen dolgozó és tisztesen kereső arc, aki ráadásul a szüleinél vagy valami nyomorúságos szobabérletben lakik fillérekért - így százezreket képes havonta szabadon elkölteni. Ezek szerint maradéktalanul el is költi. Feltehetően nőkre, mert a notórius visszaeső kölcsönkérők általában férfiak (apropos, Boldog Nemzetközi Nő- és Zoltán Napot! ;-)). De maradjon ez a részemről puszta spekuláció, nem szeretném igazolni az előítéleteket - ki vagyok én, csak egy mezei, senki, névtelen blogger, nem ám egy komoly, tévében is szereplő, hatalmas, kézzelfogható értéket teremtő kritikus és megmondóember.

Szóval adott egy havi fix nettóbér. Ebből levonjuk a szintén fixnek tekinthető kiadásokat: lakás- kocsitörlesztő, várható rezsi (nem, sajnos a 10%-os rezsicsökkenés nem egyenlő 50% - vagy esetleg, most az egyszer a fogaz alias Főgáz elfelejt számlázni, de utólag is?), elosztjuk néggyel-öttel: ez lenne elvileg a heti költőpénz. De ő úgy gondolja, hogy inkább nem osztja el: jó lesz az majd az első egy-két hétre mondjuk, aztán majd úgyis lesz valahogy. A napi pénzigénynek az a sajátossága, hogy a hónap sorszámának növekedésével egyenes arányban szerényedik. Ám természetesen a cigaretta nem maradhat ki, az alapvető élelmiszer.

Körbetartozások! Máris megadja, csak a Surgyélánnak - banknál dolgozik - már harmincadika előtt utalják a pénzt, szóval a Surgyélán megadja neki, akkor utána már ő is tud törleszteni, de csak a felét, mert nem annyival lóg neki, és aztán mert ő meg csak minden hónap 5. munkanapján kap fizetést.

És igen, megint Te vagy az utolsó, rohadt uzsorás zsidó, a féreg, aki rá mer kérdezni hetek múltán, hogy mi van a pénzeddel. Idefigyelj, neked még így is marad többmilliód betétben (igazán feltörhetnél még többet), meg neked nincs barátnőd/van barátnőd, nem az a pár (tíz/száz)ezer fog rögtön hiányozni, nem? Olyan, mintha levennék most a háromszáz könyved közül egyet, ha nem szólok, soha nem veszed észre.

De az eladósodott ember nem eladósodott valójában, ezt csak te hiszed így, te hangyalelkű. Az ő tücsöklelkét nem nyomja semmiféle teher, mert tök jó helyzetben van. Hiszen jóval többet engedhet meg magának folyamatosan, mint amennyire a bevételei feljogosítanák. Hiszen olvasd el Wesselényitől is A Hitelt, ezt ő már lassan százötven éve kereken leírta, hogy mi görgeti előre a gazdaságot, az országot. Kicsiben ugyanígy működik. Ha nincs hitel, akkor nem működik semmi, nincs szikra, nem növekszik semmit, csak egy helyben toporgunk. Olcsó hitel! És mi lehetne olcsóbb, mint az ingyen? Ő nem használ ki semmit és nem él vissza senki jóindulatával, csupán kellőképpen használja ki és fordítja a saját javára a rendelkezésre álló erőforrásokat. Amíg nálad a pénz csupán holttőke lenne, ő dolgoztatja. És nem jársz rosszabbul, a nevetséges betéti kamatod - bocsánat, hozamod - pedig nevetséges, ennél ő sokkal jobbat tudna amúgy, van egy nagyon jó pénzügyes ismerőse, kemény távol-keleti alapokkal, portfóliókkal. Akkor már inkább tartsd a párnában, de te tudod. Szóval most nem mindegy, hogy hol áll az a pénz? Otthon üldögélsz, belogolsz a netbankba, és számolgatod? (Igen. Kiextraktálom Excel-táblákba, szummázgatok, és kiverem rájuk minden este.) Mert szerinted a bankod mit csinál vele? Továbbhitelezi, igen. Kötelező tartalékráta, erre épül az egész lufi, az egész szemfényvesztés, ezt a videót itt nézd meg a Youtube-on, A Pénz Mint Adósság - ha most itt lenne egy bankroham, soha nem látnád viszont a pénzedet, a takaréknál meg a Póstabanknál is pontosan így történt. Szóval kamu az egész és nem ér semmit úgyse, úgyhogy add ide, kérlek, nekem, most.

Egy állandó puffert tart fönt. Pénzeszközeit azt a pár napot leszámítva mindig duplázza - neked viszont állandóan kevesebb pénzed van, csak hónap eleje felé látod viszont egy hétig azt, ami valójában a tiéd.

Jó, de te könnyen beszélsz, neked könnyű, te nem tudhatod. Örülj, hogy neked nem kell kölcsönkérned.

Figyu Tibi...

Lenne egy pofátlan kér(d)ésem...