Szívszorító és egyben sújtó belegondolni, hogy még 2009-ben is az iWiW jelentette az elsődleges közösségi hálót itthon - a facebook pedig afféle külföldön dolgozó- erasmusos fiatalok gyűjtőhelye volt, de ott is csak mutatóba láthattunk magyar állampolgárt. És ez alig 4 éve - azóta pedig már talán a wiwes jelszavunkat se tudjuk (tényleg, mi volt az?)...

Pedig ez egy igazi magyar sikertörténet volt annak idején. A legjobbkor jött: kétségbeesetten próbáltuk újra fellelni az évek-évtizedek óta nem látott ismerősöket - osztálytársak.hu, osztálytársam.hu. Írtunk azoknak is, akiket csak hírből ismertünk. Legjobb kapott üzenetem testvérem régi osztálytársától: "Szia Tibi! Te nem mégis három évvel korábban születtél, és nem Andrisnak hívnak? Mert szerintem osztálytársak voltunk." Ja, dehogynem, csak eltévesztettem hirtelen a paramétereket, elnézésedet kérem.

Szóval mikor? 2004 talán. Még csak wiw. Jön az első meghívó, blablabla - kit érdekel, van már ilyenem, osztálytársak.hu, nem kell még egy. Meg igazi névvel, mi a fasznak, még visszaélnek vele. Jön két nap múlva az újabb meghívó, haver beleírja az összes gyökér régi iskolatársat, hogy kedvet kapjak - közben fél lábbal már börtönben ülő, iskolában óra alatt bekakiló emberek nevét: na jó, mégis regisztrálok. A nevek meggyőztek. Regisztráció, kitöltés, bejelölgetés. Képek még nincsenek, de üzenetet lehet már küldeni. Megtaláljuk azt az arcot, akit évek óta keresünk, írunk neki: Na mi a túrós makk van veled, te FÉREGH??!! Évek múlva jövünk csak rá, hogy ez nem az az ember, bár a név ugyanaz. Szerencsére soha nem válaszolt azóta sem.

MINDENKINEK írunk. Az újrafelfedezés öröme. Hogy vagy? De rég láttalak, mi van veled, jujjj, külföldön vagy, óriási. A wiw eredeti, törzsközönsége valami belvárosi gimnazistákból-bölcsészekből álló réteg + néhányan a Budakeszi útról, ahogy nézzük. Azóta már Izraelbe kivándorolt arcok, eredetileg is magyarosított nevüket már héberesítették (településnév + i, azóta -i, na meg új keresztnév). És bármelyikre is kattintgatunk (legrövidebb út), a közös ismerősök meg az útvonal mindig ugyanazok lesznek.

2005, jön a robbanás, az iWiW. Ja, hogy ez Who Is Who, és most már International? Hirtelen, ahogy bejön a képfeltöltési lehetőség, tízszer annyi régi emberKE talál meg, mint korábban. Jelölgetnek, de hiszen utáltuk egymást, nem? Na mindegy, külföldön vagyok úgyis, magányos vagyok, hiányoznak még a szar emberek is, persze, hogy visszajelöllek, csak örülök neki. Növekszik a szám szépen a kis nevem mellett. És ezek is írnak. Úristen, te külföldön vagy, hát látom, hogy bejött neked az élet! Persze, hiszen aki külföldön van, annak szükségszerűen bejött az élet. Hogy lehetne kijutni? Tudsz valami melót? Nahát, pont arra megyünk mi is a következő hónapban Renivel, tudsz valami olcsó szállást? Meló? Mi, angolul is kell tudni? Hát azt pont nem tudok, de el akarok innen menni már, nem lehet megélni, etc....

Nekiállunk meghívókat küldözgetni közeli haveroknak, büszkék vagyunk az újabb és újabb hódításokra, mintha csak valami MLM-hálóba csábítottuk volna őket. Meghívóját küldte: Modor Tibor (Tibi, Tipcsi). Köcsög, ez meg nem regisztált. Írunk neki külön, a lejárat előtti utolsó nap még a lelkére beszélünk, hogy de ez egy tökjó dolog, tényleg érdemes, ezek meg azok is fent vannak, imádni fogod! Regisztrál, igen. Közben aki minket eredetileg meghívott, már fanyalog, hogy ez mekkora egy szar, és törli magát. Tipikus, teljesen tipikus. Még szerencse, hogy dokumentálható a teljes múlt. Figyelj, mi jó nekem abban, hogy igazi névvel-arccal regisztrálok, és bárki láthatja, mikor jelentkeztem be utoljára, és kik az ismerőseim? Te nem félsz az NBH-tól? Nem én.

Mindenkit megtalálunk, mindenkit bejelölünk. Volt osztálytárs, évfolyamtárs, iskolatárs, ellenségek, barátok, tanárok, osztálytárs anyukája, nagymamája, volt nők. 

Kukkolás, csekkolás! A wiw fő funkciója, persze. Mindenki mindenkire rálát. Közös iwiwezések Józsival: fél napokat átklikkelgetjük az embereket: micsoda életek, sorsok, arcok. Csúnya melós fiúk csúnya melós lányokkal, de boldogok. Nyaralós kép mindenkiről, nyaralós. Ez vagyok én: de csak akkor vagyok én, amikor le vagyok égve és külföldön vagyok nyáron, évközben az már nem én vagyok, és csak nyaralás közben lehetek igazán szép. Párommal, szerelmemmel, Drágámmal Velencében. Nincsenek értesítések, ezért szépen, rendszeresen vissza kell nézni. Kapcsolatban, semmi, egyedülálló? Na az utóbbit kevesen vallják be. Nőket ilyenkor kezdik persze zaklatni, ők meg felháborodnak. De hát az élet már csak ilyen.

Szóval csekkolgatás. Tudjuk, ki ismerheti, mi a keresztneve. Először még nem is lehet ismerősök ismerősei között rákeresni, csak nézelődni - de ezt a hatalmas tömegigénynek megfelelően megvalósítják. Végre! Aha, szóval ő az. Iskolák, születési név (1979), bassza meg: kapcsolatban ez is. Ezek már kapcsolatban születtek szerintem 79-ben. Célzott, összetett keresés: név, város, születési időpontok hozzávetőlegesen. És mindig megtaláljuk.

Erőforrások, tényleges fejlesztések hiánya, lemaradás, akadozás - az üzemeltetők részéről kívülállóknak értelmezhetetlen szopatások. Túl sokan vagyunk, elfogynak a meghívók. Meghívókérvényezés, vaterán licitálás, ilyenek. Szerencsére annó a kutyánkat is regisztráltuk, úgyhogy van egy extra meghívónk, kell valakinek? Városszavazás. Mert csak ezek a városok vannak, kis buzi falud nincs benne, tessék szavazni jó sokan, akkor talán megcsináljuk. Addig jelöld be a szomszéd nagyközséget, vidéki. Nem, kerület sincs, hiszen az mind Budapest. Szavazhattok akár ötvenezren is, de Csepel nem lesz, hiszen az is Budapest. Közben a világ háromszázezer városa is rajta van, hiszen ez International - közben egy rohadt Dabast alig tudtok csinálni. Faszért kell nektek folyton variálni. Tessék élvezni az iWiWet, ahogy van. Vicces nyelveket beállítani, hogy beszéljük: farszi, hindi, arab az van, de miért nincs svájcinémet meg kanadai francia? Betegek vagytok.

Hatalmas sértődések. Bejelöltem, de nem igazolt vissza. Még mindig nem, még mindig nem. Talán csak nem lépett be azóta? Dehogyisnem, ott van a neve mellett: ma is belépett. Ránézünk naponta tízszer, belépett-e megint. Talán csak nem látta, hogy bejelöltem? Biztos csak sietett, nem volt ideje. Írunk neki, hogy emlékszik-e. Igen-nem, nem emlékszik, de azért visszajelöl. Vagy nem. Ha csirák vagyunk, üzengetünk neki közös ismerősökön keresztül. Mondd meg neki, hogy én vagyok az, aki. Gyereknek élete célja, hogy visszajelölje ez meg az, hiszen akkor megnyert egy csatát. Más haverja előtt akkor ő győztesként mutatkozhat. Persze nem igazolja vissza. Miért nem jelölsz vissza, te patkány? Szív megszakadása: "Laci nem ismer". Megölnénk legszívesebben. 

Üzenőfalazás, minden koncepció nélküli, szétfolyó beszélgetések, ki mondott kinek mit - veszekedések, nyíltszíni üzengetések (főleg szurkolók között), ez csak 2006-ban válik elviselhetetlenné, amikor mindenki kötelességének érzi, hogy állást foglaljon az MTV-székház ostroma okán. Egyfelől rohadt geci kis köcsögök, otthon balhézzatok anyátokkal, nektek nincs munkátok, vagy mi? Másfelől szabadságharcos, Gyurcsány takarodj, nevét tüntetően csőcselékre változtatja, ilyenek. Spontán státuszüzenet később: MOCSKOS ZSIDÓK!!!! Azóta is érdekel az üzenet motivációjának mibenléte. Miért jó ez neki, kinek üzent, miért jó az, ha mi látjuk, stb. Sima állásfoglalás, önmegvalósítás, lelkének  lényege?

Nevetséges klubok: Okos és szép nők klubja (tagjai alapján nem feltétlenül), Diplomás fiatalok klubja (úristen, mekkora achievement), többre nem is emlékszem, pedig tuti jók voltak. Na jó, volt egy olyan is, hogy a Tokodi elág, meg a B-oldal. Ja.

Aztán közben sajnos-sajnos lefordították a Facebookot magyarra, és bevezették a lájkolást. Nagy-nagy kár ezért. Olyan jó volt mindenki ott, ahova való. Suttyó, tanulatlan, nyelveket nem beszélő, teljesen eltévedt ismerősök, rokonok költöztek át a kék felületre (még a MyVIP-ről is), hogy ott temessük szép fejünket arcunkba, látva a hatalmas junior húzásokat (elajándékozom az iPhone-omat, pornóképre kattintás - neve mellett megjelenik, stb.). Az NBH - vagy hogy hívják mostanában - is tuti kicsit szomorú, bár a fácsebukk azért működik mindenhonnan. De azért jobb egy belsős accal húzni az adatbázisokat, nem?

Javaslatom: csináljunk egy csak magyar internetet, és tegyük a wiwet a facebook egyetlen alternatívájává. Nem lesz több vita a nyelvhasználaton (magyar thread alatt belekotyogó külföldi "yeah, I couldn't agree more", angolul írt üzenet alá belepofázó magyar "magyarul már nem is tudsz bazmeg ??"), semmin.

Vissza a jó régi iWiW-ünket!