Ismerjük, és annyira régóta ismerjük már! Nincs egyedül: már kisiskolás korban, a fokozatos szocializációval és társadalmi normák megszokásával egyre jobban feltűnik létezése és működése. Akit a szüleink nem szeretnek. Aki lent a játszótéren bazmegezik, köpköd - később nyíltan dohányzik, aki látogatóban büfög, faterodék előtt disznó vicceket mesél, hazatelefonáláskor a telefonfülke mellett harsányan óbégat, vicceseket szól be: "Tibike, igyál még egy vodkát, buli van, na!", aki folyamatos megnyilvánulásait képtelen az adott környezethez idomítani.

Aki hirtelen ötlettől vezérelve, heccből elkezd neked akárhol nőket felhajtani - "ott van a haverom, kicsit félénk, de nagyon bejössz neki", nem mintha bármi ilyen irányú szándékod vagy kérésed lett volna. Aki aztán a barátnőd-feleséged előtt kezdi előhozni régmúlt idők "spongya rá"-ügyeit. Aki nyilvános helyeken pofátlanul mutogat tetszőleges emberekre és röhögi ki őket hangosan - "nézd már a gyereket, hol a másik lába, höhhö, nézd már, nézd már, ott! Mér nem nézed má". Az utcán téged meglátva felüvölt, hogy mindenki odaforduljon: "MODOR-KURTZ TIBI!!! Ő a Modor-Kurtz Tibi, tudod, akiről már annyit meséltem, tudod, aki két gyerek után hagyta ott a feleségét és költözött össze azzal a jóravaló náci bloggergyerekkel, tudod!"

Aki az igazság bajnoka minden helyzetben: aki a közös éttermezés közben állandóan reklamál, parancsolgat, alázza a személyzetet, visszaküldi, kompenzáció reményében alkudozik, nem jattol és ezt szívesen meg is magyarázza mindenkinek. Még ha nem is kérik rá. Oldják meg!

Hiányzik belőle a szégyenérzet. Elképesztően link és gondatlan. Színházból, csoportos üdülésnél mindig miatta késel. Úgyis megvárnak! Még egy sör belefér itt, álljunk meg. Távolsági buszra felszállva, mögöttünk ötven emberrel már a sofőrhöz érve áll neki igazolványt, pénztárcát, aprót keresgélni - az érméket szétgurítja, az utazási célt nem tudja, átszállási lehetőségek és alternatív útirányok iránt érdeklődik, 10%-os kedvezmény reményében mutogatja különféle, őt szerinte arra jogosító okmányát. Nem, ilyenkor nem ismered - ki ez? Amúgy is mindent kérdezni és kérdeztetni akar. Útikönyv, tábla, térkép, internet nem játszik. Ott azt a gyereket kérdezd már meg, merre van a stadion. De baszki, még 500 méter egyenesen, itt van a térképen. Nem baj, akkor is kérdezd meg. Fékez, letekeri az ablakodat. Az elküld a másik irányba. Na ugye. Mégis egyenesen lett volna. Mindegy, mindig a helyieket kell megkérdezni. Ők ezeket jobban tudják. Ne, ne ebbe az étterembe menjünk, ez túl puccos. Örök bölcsesség, hogy mindenhol oda kell járni, ahova a helyiek mennek. Majd te fordítasz, te beszélsz nyelveket. A görög betűket nem tudod elolvasni? Mindegy, majd mutogatunk. Háp-háp, röf-röf, csip-csip.

Nyilvánosan és a saját hülyeségén túl, tudatosan is imád beégetni. Neki igazán nincs vesztenivalója. Neked még lehet. Beszólogatás, FELkóstolás, káromkodás, szükségtelen, humortalan politizálás és zsidózás. Ő nem egy gyáva féreg, meri vállalni mindenki előtt a véleményét. Gyáva népnek nincs hazája. Azért is vitte ő ilyen sokra.

És valahol neki is rang, hogy ismerhet. És annyira jóban van veled, hogy minden jelenlévőnek bizonyítania kell, hogy megvan a fingóviszony kettőtök között. Beszólogat, leszólogat, igazából mindent neki köszönhetsz, játékosan tockost osztogat, izmaidat/úszógumidat csipkedi, megpróbál sörért szalajtani. Hiszen ő ekkora nagy király, hogy neki még az italt is ez a híres sportoló/író/zenész gyerek hordja. Emlékszel, amikor hetedikben jól megvertelek? Nem a faszt nem. Háháhá. Áhh, te is egy köcsög kis buzi lettél, amióta felvitte az Isten a dolgodat. Azt hiszed, már különb vagy, mint mi. Andris! Két sört hozol még ide?

Kifüzetem persze, ha annyira akarod.