Hé!
Te, aki hobbiból zenélgetsz, goblejneket gyártasz, verseket fabrikálsz, blogot írsz, tánccsoportban ugrálsz, színdarabokban játszol - és nappal dolgozol és fáj a szemed, és művészeteddel minket traktálsz: hunyd be a szemed és csendben figyelj rám! Adj egy percet nekem az életedből!
Nur um es mal klarzustellen.
1. Nem megyek el a koncertedre.
2. Nem érdekel az ipar- és képzőművészeted.
3. Nem érdekelnek a versikéid (hacsak nem tényleg trágáran-alpárian viccesek) vagy a szabad asszociációs, értelmetlen-zagyva, szerinted zseniálisan pimasz rapszövegeid.
4. Nem érdekel a blogod.
5. Nem megyek el az elvont-szar fellépéseidre azokkal a szerencsétlen hobókkal, se a felolvasóestre, se a könyvbemutatódra.
6. Nem megyek el "téged megnézni", neked szurkolni, csinálj bármit is.
Ugyanis az én szabadidőm ennél sokszor, de sokszor drágább, valójában felbecsülhetetlen értékű. Reggel 10-től késő estig eurómilliókkal dolgozom, azt a kevés időt a munkahelytől távol szeretem úgy eltölteni, hogy ÉN jól érezzem magam. Nem érek rá ilyen gesztusokra, szívességekre - nem érek RÁD, sajnálom. Az élet túl rövid ahhoz, hogy hülyeségekkel, felesleges nyűgökkel töltsem ki. Sör, kaja, edzés jöhet - de csak azért, hogy ne egyedül árválkodj ott a faszom fellépésen meg kiállításmegnyitón, azért nem mondok le egy másik, sokkal kellemesebb programról. Ami ebben az esetben kb. bármi más.
Meg lássuk be: mióta csinálod ezt? 2-5-10 éve? Megélsz belőle? Nem, mi? Vannak csodálóid, tisztelőid, rajongóid? Aligha. Ők itt kik? Anyuka, apuka, tesók, rokonok, barátok, ismerősök, pályatársak. Jó, mi? Összejön a szokásos banda, udvariasan meghallgatjátok a másikat, aztán kölcsönösen körbeszopkodjátok egymás makkját a nagy művészvilágban. És még itt játszod a nagy sztárt, hogy mennyire nincs időd senkire, mert hogy neked most networkingelned kell. Nem zavar, hogy nincs itt egy darab külsős érdeklődő se? És még állami támogatás is kéne, ja.
Kérlek, ne élj vissza az emberek jóindulatával. Ezek az emberek nem azért vannak itt, mert tetszik nekik, amit csinálsz. Nem. Ezek a szerencsétlenek azért vannak itt, mert szeretnek téged - sőt: inkább SAJNÁLNAK téged - és nem akarnak megbántani. És ezért jönnek folyton és tesznek úgy, mintha érdekelné őket ez az egész, ezért próbálnak úgy csinálni, mintha tetszene nekik a zenétek vagy az elvont, gagyi kalligrammáid. Most őszintén: a hatvanegy éves anyukád szerinted tényleg annyira élvezi ezt az elektrós alapokra helyezett hárfát meg értelmetlen nyihogást? Ne viccelj. Nem érti. Utálja. Kurvára utálja. És szán téged legbelül, talán magát is hibáztatja, hogy nem vitted semmire. De hát érthető: olyan ez, mint amikor az iskolai farsangi ünnepségre ő csinálta a legszarabb, odaégett, olcsó sütit, te meg csak azt etted, hogy ne árválkodjon ott az egész tepszi. Viszont a szánalommal nem jutunk előrébb, a szar az szar marad.
Magad miatt csinálod vagy a közönségért? Közönség nincs. Ha ennyi idő alatt nem sikerült, akkor ezután se fog menni. Ez a modell így életképtelen. Vagy találj ebben örömöt egyedül meg az önkéntesekkel, de ne tukmáld külsősökre. Nem kellünk mi ehhez. Nem kellünk a hobbidhoz.
No de remélem, azért nincs harag, Öreg Harcos ;-)) egy aranyló-gyöngyöző serital ma este egy jófajta zsírosdeszkával, lilahagymával a kiskoszosban? Akkor keressük egymást!
Az utolsó 100 komment: