Nézem ezt a kampányt meg az összes többi szánalmas reklámot, próbálkozást: "Itthon otthon van", "Jöjjön a Balatonra", "Élvezze velünk a magyar tengert" - nem tudom, hogy sírjak-e vagy röhögjek. 

Magyar Túrizmus Zrt? Itt is valaki megint jól járt. Persze pont mi nem. Erre bezzeg van pénz! A magyar tenger? Badacsony, Aranyhíd, Aranypart, Ezüstpart, össznépi lavór, magyarosch, népiesch, Piroschka, Zimmer Feri, ócska, savanyú, cudar lőrék, lehúzás, tahó emberek - így múlik el a világ dicsősége.

Pedig megvolt az esélyünk, hogy megfogjuk magunknak ezeket az embereket: az átkosban milliók jártak ide - az NSZK-sok itt találkoztak az NDK-sokkal mindig, a többieknek meg privilégium volt, ha jöhettek. De sajnos a tipikus magyar kapzsiság, harácsolás itt is azonnal előjött: mind egy nyáron akart meggazdagodni. Tudod mit? Sikerült is sokaknak - csak éppen hosszú távra nem terveztek. Azt hitték, minden örökké tart.

A rövidlátó, csökött agyukkal képtelenek voltak előre gondolkozni: nem csoda, hogy mára kong az egész vízpart meg a környező falvak az ürességtől. Ember sehol, látogató sehol, az éttermekben a csendes légyzümmögést csak a hangedlit himbáló személyzet anyázása töri meg - ha egy turista is betéved, az tuti romlott, zsírban tocsogó maradékot kap feketére sütve, abból is keveset. A desszert visszadarált süteményből készült somlói meg puncstorta - a hortobágyi és a bolonyai pedig a heti maradék húsok újraértelmezve. A siófoki korzón minden este ezernyi bodzázós vonul és erőt demonstrál, az utcán rendőröket lőnek le, az M7-es mint egy alsórendű, futóhomokos dűlőút, a bazársorok tele gagyival, az ABC-kben minden négyszer annyi, mint a fővárosban, a tó maga pedig egy elmocsarasodott, elbusásodott, iszapos-büdös pocsolya tele gyomhallal, rothadó angolnával. Ki az az épeszű ember, aki egy ilyen vízbe belemerészkedik? Még szép, hogy senki.

Mi már tizenöt éve kizárólag Horváthországban nyaralunk a családdal, bár mostanában sokat kacérkodunk a bolgár, román és a montenegrói tengerpartokkal is, mert csak jókat hallottunk felőlük.

Idefigyelj: az Adria az alig van messzebb, mint a Balaton. A Balaton kb. félúton van csak az autópályán, kb. öt óra alatt lazán lent vagyunk. Az emberek hozzáállása gyökeresen eltérő a mienkétől: már a határon ásványvizet és Zágráb-térképet, brosúrákat osztogatnak a görkorcsolyás hoszteszek - gondoskodnak arról, hogy profi, meleg fogadtatásban részesítsék az odaérkező látogatót. Ők tudják, hogy a fizető vendéget kutyakötelességük megbecsülni és kinyalni a seggét! És én megnézem, hol hagyom ott a pénzemet. A Horváth tengerparton minden ötödannyiba kerül, mint a Balatonnál, mindenki tökéletesen, folyékonyan beszél angolul, németül, olaszul, szerbül - de a kedvünkért még magyarul is rengetegen megtanultak! Itthon meg? A tornasor legvégén kullogunk 0,8 nyelv/fővel!

Gyönyörű, kavicsos-homokos tengerpart, a víz édes és kristálytiszta: a tíz méter mélyen lévő tengeri csillagot is tökéletesen látni a stégről! Itthon már csak monszun van vagy 10 fokok nyáron is - ott meg? A horvátoknak nincs szava az esőre! Ellenben a melegre, forróságra 43 különböző szinonimát számoltak össze... erre varrjál gombot.

Ott akkora közbiztonság van, hogy még az autókat se zárják: simán otthagyják a parkolóban letekert ablakkal. Az emberek vidámak, jólöltözöttek, a lányok gyönyörűek, a férfiak vékonyak, sportosak. Minket, magyarokat pedig imádnak - bizony, a mai napig se felejtették el, hogy támogattuk őket a háborúban. Brankó - kedvenc kocsmárosom - amikor először meghallotta, hogy Magyarországról jöttem, tökéletesen elénekelte a Himnusz összes versszakát, majd a végén hármat lőtt a levegőbe és felkiáltott: "Isten, áldd meg a magyart, éljen Puskás, hajrá, Fradi!" Aznap este nem engedte, hogy fizessünk, a lányaival pedig azt csináltunk, amit akartunk. Ilyen ez a híres dalmát vendégszeretet!

A konyhájuk csodálatos - alig öt kunáért az egész családot bőségesen megebédeltettem a legkülönlegesebb tengeri herkentyűkkel, de seperc alatt rittyentenek akár rántott húst is, ha valaki esetleg finnyásabb lenne. Ebbe belefért még három Zlatorog (a legjobb sör, veri az összes németet!), a gyerekeknek a jéghideg, finom kóla (még a kólájuk is jobb!), az Asszonynak a Malibu, és még bőkezűen jattoltam is belőle. Ezek után ki az a hülye, aki a Balatonon nyaral? Mi már tizenöt éve a jól bejáratott helyekre megyünk - a vendéglős meg a házinéni is haptákban áll, puszival fogad minket, ha arra járunk. Ez szerinted itthon hol lehetne elképzelhető? Hát persze, hogy sehol. Itt - miután a vendéget megalázták és lehúzták, még utána is köpnek.

Ott a rendőr? Tiszteleg, tökéletesen perfekt angolsággal, mosolyogva igazít útba - itthon meg magyarul se tud rendesen, de azonnal megbírságolja a külföldit. Ahhoz van esze. Ott még tényleg szolgálnak és védenek. A tömegközlekedésük tizedannyiba kerül, mint a budapesti, 67 kilométer metróvonal Zágrábban és Splitben is, csövest nem látsz, a buszok pontosan közlekednek és naponta takarítják a selyem- és kelmeüléseket is. Volt még itthon a 90-es években, hogy befizettem a családot vízicsúszdázni vagy vízibiciklire. Otthagytam akkor valami ötezer forintot. Ezzel szemben az Adrián két hétre főzőfülkés, hálószobás-tévés vitorlást adnak potom kétezer forintnak megfelelő kunáért. Ugye nem mindegy?

Ezek után minden hazai vendéglátós megnézheti, hogy mikor hagyom náluk a pénzemet. Bekaphatja az összes haszonleső féreg. Nah, itt a girosz. Köszi, Erkán.