Szia, Tibi!

Muszáj már megírnom, mert egy csomó posztban és kommentben volt már szó róla; de valahogy nem lett méltó módon kifejtve a téma. Pedig a feltartóemberek ott vannak minden lépésnél: akármikor, akárhova megyek vagy csak nézek, a reggeli felkeléstől esti lefekvésig, születésünktől halálunkig.

Üdv:

Topo

Nézzünk néhány szituációs gyakorlatot:

Bár közüzemi számláidat, biztosításodat, közös költségedet már régóta online intézed, valahogy minden elővigyázatod ellenére keletkezik egy befizetendő sárga csekked. Sebaj, a posta útba esik, 5 perc az egész. Álmodban. A postán ugyanis érthetetlen tömeggel szembesülsz - csupa feltartóemberből. Közvetlenül előtted fiatal anyuka két kisklambóval, csak egy levelezőlapot szeretne feladni, de írástudatlan, nem tudja megcímezni. Őelőtte vidékről feljött szaki, aki után ajánlott levélben küldte az asszony az otthon felejtett személyigazolványát, amit nem tud átvenni, mert nincs nála személyi, amivel igazolhatná, hogy övé a levél. Őelőtte nénike, szódásüvegtalp szemüvegben, egy ötliteres uborkásüvegben hozott beváltandó aprópénzt. Sosem szabadulsz.

Kiderül, hogy dolgod támadt a belvárosban. Kocsi nélkül nem tudod megoldani, mert kell hozzá a szerszámosláda meg két kisgép. Már előre rettegsz, mert tudod, hogy a környéken sosem találsz parkolóhelyet. És csoda történik: amikor befordulsz a sarkon, éppen azt látod, hogy pont az ideális helyen valaki kászálódik befelé a kocsijába. Hurrá! Rábasztál. Nem eszik olyan forrón azt a kását. Emberünk az autójába beszállva még elintéz pár telefont, nagyon gondosan beállítja a tükröket, becsatolja a biztonsági övet, majd a váltó tetején látható séma tanulmányozásába kezd. Ilyenkor megpróbálhatod kibekkelni, amíg végre elhúzza a belét - csak hát mögötted is torlódik a sor már, vagy megkerülheted a tömböt, bízva benne, hogy meglesz még a hely. Nos, nemhogy meglesz, de még el sem indult. Éppen az asszony szájára tekeri a harmadik menetet a biztonsági övből, csak most már hárman is várnak ugyanarra a helyre. Feladod az egészet, majd egyszer eljössz taxival.

Rájössz, hogy nincs nálad egy árva peták se, de hisz ez nem probléma. Éppen tudsz a közelben egy alkalmas bankautomatát. És már megint csapdába esel. Az automatánál ugyan csak ketten vannak előtted, de fejenként negyedórát töltenek valami homályos tranzakcióval. Az első nagy nehezen előkeríti a bankkártyáját, bedugja a gépbe, majd néz. A gép kisvártatva visszaadja a kártyát - emberünk rájön, hogy a PIN is kellett volna. Megpróbálja megkeresni a pénztárcájában a cetlit, amire fel van írva, nem találja. Majd telefonos segítséget kér, de a gép elől nem mozdul. PIN-kód valahogy kiderül, kártya vissza az automatába, hosszas billentyűzés kezdődik. A vége az, hogy a gép benyeli a kártyát, ember kurvaanyázva el. Másik menet indul, ebből mobilegyenleg-feltöltés lesz. Ez sikerül, de nem könnyű szülés. Rengeteget nintendózik azon a rohadt automatán - mire megjön az SMS, mire nagy nehezen a saját pénzedhez jutsz, elfelejted, mit is akartál vele.

Hazafelé még be is kéne vásárolni, de már előre tudod, hogy a kínok kínját fogod kiállni, ráadásul pisálnod is kéne már. Most vagy a nagyközértbe ugrasz be pár dologért, vagy a kicsibe. A kicsit kapásból elveted - ez a törzsideje az ampullavásárló alkeszeknek, akik minden feles mellé elmesélik a boltoskisasszonynak az élettörténetüket. Ha ketten állnak előtted, mikor bemész, biztosan behugyozol. Legyen akkor már inkább a másik. Berohansz, összekapkodsz pár kiflit, tejet, vaj, cigi… és ekkor meglátod a kasszánál a bálnát. Keményen megrakott kocsija mellett áll, de még habozik, lehet hogy mégis kéne még pár karton bubis víz. Számláját kilencféle étkezési utalványból összeállított portfolióval kívánja rendezni. Itt elfogadják a lilát is? Igen. Akkor tízféle. Készpénz nincs nála - a fennmaradó negyvenöt forintot kártyával fizeti, viszont a pontgyűjtő kártyáját is precízen kezelteti, és igen, kéri a matricákat is.

Hazaérve már tényleg csak egy ilyen posztra futja az erődből, a téma további kibontását meg a kommentelőktől reméled.