-Az meg ki is? Bocs, nem nézek tévét, nincs tévém.

-Na tessék, már te is kezded. Ez a modorosságok netovábbja, bemutatlak a Tibinek. Ott szokott filozofálgatni a Nyugatin a Borbarátban. "Nincs tévém" - persze, persze. Komolyan, manapság mintha a sznob-wannabe, Daubner cukrászdás-symbolos bandánál sikké vált volna a tévénélküliség. Mert ugye ma már mindenki megengedheti magának a lapostévét, így az már csakis valami ördögtől való, proli dolog lehet.

Tudod, olyan dolog ez, mint a Dallasz, a Mónika schau, a Big Brother meg a Megasztár: mindenki tagadja, de titokban úgyis nézi! Kivétel nélkül. Vagy ha mégsem, akkor közben irigykedik és nyugtalanul forgolódik álmában, mert fúrja a kíváncsiság. Mégis, milyen szar lehet, ha a munkahelyen mondjuk elkezdenek a többiek beszélni a Lost legújabb epizódjáról vagy hogy mi történt a Szülifeliben, és te csak hápogsz? Azért vannak bizonyos fokú társadalmi elvárások, ahol illik képben lenni.

De ugyanez van a Blikkel meg a Borssal is - valójában mindenki olvassa, mondhat bárki bármit.

És ez a fellengzős szöveg, hogy "bocs, nem nézek tévét"... mintha valami felsőbb kasztból származó ember lenne... ugyanaz, mint a bringás- és vegetáriánusfasiszták, komolyan mondom. Meg a büszke dohányzásellenesek. Lassan már a saját lakásomban se lesz szabad rágyújtani, beszarás. Az ilyenek a legerőszakosabb, legtolakodóbb emberek, akik valami magasztosnak beállított ideológia mögé tömörülve folynak be a magánéletedbe. Na de mindegy, a dohányzáselleneseket majd a közvetkező posztban veszem górcső alá, he.

Amúgy ha most előadod nekem, hogy te megnézel 1-2 dolgot a neten, esetleg letöltesz, kiröhöglek. Akkor buzi vagy. Mert a monitor az egyenlő egyszemélyes tévé, tehát szinglitévé. A tévé elé viszont le tudsz ülni a pároddal vagy a családoddal, az még igazi társasági élmény - ott még tudtok beszélgetni, megvitatni a látottakat, kommentálni a híreket. Neked már ez se jutott. Nálunk még ott van a vibráló izgalom, a tévé adta felüdülés, a közösségi élmény. Mást meg ugye rohanó világunkban már nem is nagyon lehet csinálni a másikkal - namost hazajövünk melóból 7-8-9 körül, holtfáradtan ágyunkra rárogyunk, eszünk valami gyorskaját, kinek van ott kedve bármi máshoz? A tévé meg pihentet, szórakoztat, kikapcsol - talán ez a kulcsszó. És igenis vannak nagyon igényes műsorok is, főleg az ismeretterjesztők meg a gazdasági elemzősök - utólag mindig tök közérthetően elmagyarázzák, hogy miért dőlt be ez meg az, és miért kellett volna aranyba fektetnünk, és miért nem kellett volna felvennünk azt a fránya jelzálogot.

Van egy haverom - az is ott pöffeszkedik, hogy nem néz tévét. Tudod, mit csinál? Azért a választási műsorok miatt átjött sörözni. 1-2 meccset is eljött megnézni. Namost akkor hogy is van ez? Most akkor vagy tévézünk, vagy nem.  Bort iszunk és vizet prédikálunk? De ilyen, hogy általában nem, de néha mégis - hát milyen dolog ez? Kicsit nem lehet megdugni az asszonyt, vagy?

És a végére kivételesen egy kis öncélú, véleményblogos rész (én szóltam):

Állítólag a comment:com-ra sokan beírogatják, hogy "nem nézek tévét" - na, az ilyen tényleg köcsög. Életemben eddig talán csak egy comment-posztra kattintottam rá, de ugyanezt elmondhatom a panaszfórumos, párkapcsolatos témájú blogokról is. Az internetben mindig is ez volt a legszebb, hogy arra használjuk, amire akarjuk. Velünk párhuzamosan hihetetlen tömegeket vonzanak az autós, kismamás, gamer vagy vallási portálok - talán észre se venném őket, ha egy-két kedves olvasónk nem lenne odaát egyben szerkesztő is.

Sokan még mindig nem hiszik el, de a tévé egyre több embernek egy távoli vagy távolodó, furcsa szubkultúra. Nem dacból vagy sznobságból, különcködésből nem nézünk tévét, hanem azért, mert nem érdekel bennünket az, ami ott megy. És tényleg nem nézünk. Nem kell a fent említett vegeterianizmus, dohányzásellenesség, kerékpározás, megyeimeccs-nézés mögött sem feltétlenül ideológiát vagy protestmozgalmat keresni.

A modoros tévét nem néző ember egyben valószínűleg inkább internetfüggő, mert tudja, hogy ott ugyanazt megtalálja - amikor éppen kedve van hozzá. Filmet-sorozatot moziban, DVD-n, letöltve néz - esetleg valóban tévékészüléken, de ez lehet monitor vagy projektor is. Egyedül, társasággal, barátnővel, baráttal, családdal.

De sokakat a mozgókép is hidegen hagy, mert a betűk, a szöveges tartalmak foglalkoztatják. Hírek, blogok, mikroblogok, kommentek, fórumok, szöveges közvetítés - a filmek ott hevernek nézetlenül a vásárolt és írt lemezeken, a többkilós szórakoztatóelektronikai berendezések pedig évek óta csak kihasználatlanul porosodnak a szobában.

Ez van, ettől még rengeteg rádió- és tévéadó virágzik - ahogy a bakelitlemezeket is még mindig szívesen vesszük kézbe. Lényeg a tartalom, nem a hordozó.