-Most nézz oda, Ildici: erről beszélek. Itt áll a zsákban a halom vasalatlan ruha már egy hónapja, és nem veszi rá magát. Azt mondja, majd ha a vasaltak elfogynak a szekrényéből, majd akkor. Én meg meg nem csinálom helyette, az hétszentség. Utálok vasalni. Mondjuk a Zsolti nem is hagyná - azt magyarázza folyton, hogy csak ő tudja, hogy kell. Nem normális ez az ember.

-Férfiak meg a házimunka, na ne is mondd. A Laci is ilyen rendetlen volt. És tudod, őt valahogy nem zavarta, hogy még harmincévesen is anyukája mossa a szaros gatyáját. Akkor valamiért mindig tovatűnt az a legendás férfiúi büszkeség! Persze ellátni meg képtelen saját magát, még egy tojást se tud megfőzni. Mert tudod, azt mondják, hogy már nincs hátrányos megkülönböztetés se a munkahelyen, se otthon. Na persze - mese habbal! Mert ugye, mivel ő a családfenntartó, akkor ő természetesnek veszi, hogy hazajön a melóból este, és a gőzölgő leves már várja. Hogy akkor ő ledobja a mocskos zokniját a szőnyegre, felrakja a büdös lábát a dohányzóasztalra, kibontja a sörét, távirányító kézbe, és onnantól a fingáson-böfögésen-zacskóigazgatáson kívül nem hajlandó másra. És elvárja, hogy kiszolgáld, mint valami cseléd. Csak azért, mert ő keresi a pénzt. Hát nekem ebből lett elegem, és a sarkamra álltam, tudod. Ahogy ott a tévé előtt zabált, ölében a tányér, én meg lestem minden kívánságát... és mennyire kihasználta, hogy szeretem. Néha olyan dolgokra vett rá, hogy ma is szégyellem magam miatta. Egészen megundorodtam saját magamtól, pedig csak azt akartam, hogy neki jó legyen - a kedvében próbáltam járni. És aztán meg utána mindig elvárja, nem elég neki kivételes alkalmakkor...

Ahhoz persze van eszük, hogy összehugyozzák a vécét, aztán úgy hagyják a deszkát.  Otthagyja a poharat az asztalon, a papucsát a szoba közepén. Komolyan mondom, kifordul az ember lányának a bele néha. Jó, velem is előfordult, hogy borotválkozás után mondjuk ottmaradt a kádban valami kis semmiség, vagy elfelejtettem lehúzni magam után, vagy esetleg megvolt és utánam látszott valami, de hát azért férfiaknál az ilyesmi sokkal visszataszítóbb. Ők úgyse érzik át, milyen nőnek lenni: bárcsak minden férfi CSAK EGY NAPIG menstruálna az életben, hát rögtön több megértést mutatnának! Csalódtam bennük, nagyon nagyot.

És nehogy azt hidd, hogy ez csak ott van így, ahol otthon van a feleség vagy a barátnő. Nem! Ahol rendesen, napi 8 órában dolgozik a nő, a férjecske bizony ott is kőkeményen elvárja, hogy kiszolgálja az asszony. Nem elég, hogy ott van a 2-3 gyerek - akiket oviba-isibe kell vinni, elhozni - urasága meg csak bejárogat, dolgozgat, elmegy inni a haverokkal... aztán az esti fürdetésre nem lehet rávenni. Az a baj - és minden kutatás meg felmérés erről szól -, hogy ma, Magyarországon a férfiak egyáltalán nem veszik ki a részüket a házimunkából meg a gyereknevelésből. És kurvára elegem van abból, hogy nem kapok rendes állást meg fizetést csak azért, mert nő vagyok. Állásinterjún volt olyan, hogy konkrétan rákérdeztek, hogy ebben a korban nem tervezek-e már végre gyereket. Ilyen kis HR-es picsa volt, a kis affektáló hangján mondta, hogy (eltúlozva utánozza a hangját) "jálánlág szájnosz nám tudunk Önnák szerződészt kínálni".

Szóval szerintem ezekkel a mai magyar pasikkal valami nagyon nincs rendben. Már rendesen fel se áll nekik a sok ital meg cigi miatt. Tejfakasztó buli, legénybúcsú, sörözés, hazudozás, egymásnak falazás, bántalmazás, családon belüli erőszak. Haverok, hobbik, számítógép, internet. Erre vágynak, nem az asszonyra! És elképesztő, hogy milyen kis főiskolás kurvák után kajtatnak kopaszodó, sörhasú férfiak, elszomorító ez a kapuzárási pánik. És persze tőled meg elvárják, hogy 30-40 évesen és három gyerek után is lapos hasú meg rugalmas seggű legyél, mint a Seal felesége. Igaz, ő se német férjet választott végül, hát megértem.

-Na igen, vannak a Zsoltinak is hibái. De bevallom, én nem is nagyon tudok főzni - ő főz. Meg hát ugye a vasalást is ő intézi, de meg is tud szerelni sokmindent, meg tök tiszta. Ha mondjuk nem törlöm le a morzsákat az étkezőasztalról, ő mindig kedvesen figyelmeztet és megcsinálja helyettem. Még a pisiléshez is leül, és utána lecsukja a tetejét. Egyedül ezek a tiszta ruhák, na ezektől megyek a falnak.

-Ja, hát igen. Volt ilyen házias pasim is. De hát azért nekem ez már egy kicsit visszás. Látszik, hogy mennyire felborultak már a nemi szerepek. Sok gyerek úgy nő fel, hogy csak az anyját látja egész életében. Nem csoda, hogy elnőiesedik a társadalom. Hát nekem egy ilyen széplélek nem nagyon kéne, már most így konkrétice nem rátok célzok, hanem úgy általánosságban. Hogy érezzem magamat így nőnek bárki mellett?