Igazából ennek a B-Oldal "klisé" rovatában lenne a helye, de nem volt kedvem a beküldő - Notram - még bővíthető, és nyelvi modorosságokban bővelkedő anyagán munkálkodni, úgyhogy jó lesz ez itt is. Aztán Oszferátóék max. írnak még hasonlót.

Könnyűzenei klipklisé-kollekció

Jelen iromány – a betűrímektől szépen csilingelő cím után – a következő néhány percben a mai popkultúra sablonosságáról és közhelyeiről hivatott megismertetni a Nagyérdeműt.

Aki valamennyire jártas a mai VIVA-s, vagy VH1-s videoklipek villódzó-villogó, valamint vulgáris világában -, annak bizonyára feltűnt, hogy manapság fontosabb a külcsín, mint a belbecs. Nap, mint nap új celebek tűnnek fel a horizonton és el a süllyesztőben, illetve futószalagon gyártják a limonádé zenéket, ami önmagában sokszor lószart sem érne – ha nem lenne mellé videoklip is.

Lássuk tehát szépen sorban a zeneszámok vizuális megjelenési formáit! A könnyen eladható videoklip receptje a következő: végy egy helyszínt, ami az adott muzsika hangulatától függ: ez lehet utca, gyárépület, tópart vagy akár stúdióterem is – a lehetőségek tárháza kvázi kimeríthetetlen. Adj hozzá egy viszonylag híres előadót és a legkommerszebb számát. Utolsó lépésként keverj bele ízlés szerint kliséket, az egészet jól rázd össze, és voilá – kész az instant videoklip.

A dolog pikantériája eleve ott kezdődik, hogy szinte kizárólag csinos, attraktív megjelenésű embereket szerepeltetnek. A megcélzott réteg már nem kívánja premier plánban látni Freddie Mercury izzadó bajszát, sem pedig Bangó Margit amalgámtöméseit. Sokkal inkább vevőbbek az agyonplasztikázott cicababákra és az izmos felsőtestű pöcshuszárokra – nekik hiába pocsék a zenéjük, mégis milliókat szegeznek a képernyők elé. A klipek kvintesszenciája tehát rendelkezésünkre áll, no de mi legyen a cselekmény? A következőkben bemutatom a két leggyakoribb szituáció lehetséges dramaturgiáját.

A főhőst szerelmi bánat gyötri

A zeneszám atmoszférája érzelgős és mélynek szánt, a klipbe pedig mindenféle ócska klisét beleömlesztnek – csak csömört ne kapjunk tőle. A lassú dalhoz lágy, átmenetes vágások dukálnak.

Snitt: A kamera nagytotálban mutatja éneklő emberünket, aki vagy a tengerparton vonaglik a homokban, esetleg az utcán ballag és az emberek ügyet sem vetnek rá.

Snitt: a vasútállomáson vagyunk, ahol az elhaladó szerelvények az emberek távolodását szimbolizálják.

Snitt: szerelmi hősünk egy hatalmas fa árnyékában mereng a híres Rodin-szobor pózában; ekkor gyors vágásokban elfakult emlékképek törnek fel az oly’ hiányzó közös pillanatokról.

Snitt: a klip tetőpontjaként hősünk érzelmi kitörését élhetjük meg: zokogás az ágyon, netalántán randalírozás a szobában. A kisfilm záróakkordjaként a hánytatott sorsú énekes mély depresszióba süllyedve sétál el a lemenő nap aranysárga fényében – természetesen egyedül.

A főhős lázad

Pörgős zene, feszes vágások, hiperaktivitás jellemzi a videót, nem ritkák továbbá a (szándékosan rángatott) kézi kamerás, monokróm jelentek sem. Előszeretettel váltogatják a stúdiófelvételeket magával a sztorival. Az énekes rendszerint egy gangbe verődve rója a várost és lázad a rendszer ellen.

Snitt: egy hatalmas buliban vagyunk, ahol nyakló nélkül vedelik a sört – láthatóan egyre inkább oldódik a légkör.

Snitt: a már illuminált állapotú csapat tömegközlekedési járművön zötykölődik, ahol a berendezést rongálják, esetleg kötözködnek az utasokkal.

Snitt: az utcán vagyunk, a lázadó hippik (?) graffitiznek, szemeteskukákat rúgnak fel. A klip általában úgy ér véget, hogy a rend éber őrei bilincsbe verve tuszkolják be a vandálokat a szirénázó-villogó szolgálati járműbe.

Búcsúzul pedig, a fentieket illusztrálandó, álljon itt egy rövid jelenet a Family Guy című amerikai rajzfilmsorozatból. Bryan Adams – Everything I Do című remekműve, Stewie Griffin előadásában. Ez a kis szösszenet remekül vonultatja fel az elhangzott kliséket az énekes egyik legpopulárisabb számára építve.

https://www.youtube.com/watch?v=LnwTWRYanqg

(Ha eközben a Fox le nem tiltatta volna - Tibi)