Vezo228-nak köszönjük szépen a távolsági buszok Hermészét - egy vicces, ám találó poszt így péntekre.
Nem, ő nem buszsofőr.
Ő gépkocsivezető, aki a hetes kocsiállásról viszi a járatot a nagyváros és a még nagyobb város viszonylatában - vagy csak egy öreg, csuklós Ikarusszal cirkál a városban, helyi járaton.
Vele nem packázhatsz.
Ő még az ATI-nál, vagy a Honvédségnél vizsgázott, neki alanyi jogon jár a PÁV II.
Mindenkinél hamarabb száll fel, mert ő tudja, hogy hol van a lökhárító alatt az a titkos kis gomb, amit ha megnyom, azonnal kitárul az ajtó - mély és hosszú szisszenéssel. Beül a vezetőülésbe, bekapcsolja a kazettás magnót, amit nem tesz ki: nem kell, hogy mások is halljanak akár csak egy kósza akkordot is a 14 éve, Béla napra kapott Bangó Margit-szalagról. Egyelőre nem szállhat fel utas, mert levegőt termel. Nem tudod, hogy meddig kell üresben járatni, csak azt érzed, hogy a megálló üvegkalitkája megtelik kipufogógázzal. Ha már van levegő a rendszerben, akkor odébb gurul. Nem sokat, csak éppen annyit, hogy ezzel is kifejezze, hogy most már az utazóközönség rendelkezésére áll, mindenestül. Ezzel kellőképpen összezavarja a megállóban várakozók között az érkezés, valamint a tekintélyelvűség alapján előre kialakult felszállási sorrendet.
Azonban óriásit tévedsz, ha azt gondolod, hogy lassan, a néni után te következel. Kihajolva mély, cigarettaedzett, bársonyos hangon invitálja a legtávolabb utazókat, egyúttal utasít is arra, hogy a csomagodat az olajfilmmel gondosan bevont csomagtérbe rakd. Ha valamelyik feltétel nem teljesül, akkor nem enged fel.
Ha már odaértél, akkor döbbensz rá, hogy hiába kérsz menetjegyet, és mindhiába van rendben az összes utazási kedvezményed - amit fel is mutatsz -, a gépkocsivezető pénzváltásra nem kötelezhető. Ha nem tudod a pontos összeget átadni, akkor leszállít és fel kell váltatnod a nagy pénzt.
Akik szerencsésen helyet foglalhatnak, azok sem mindig tudják, hogy a hátulját kell először feltölteni, és ha az ülőhelyek is megteltek, akkor az állva utazóknak arra mindenképpen vigyázniuk kell, hogy az ajtók biztonságosan nyithatók maradjanak és soha nem szabad elfelejteni, hogy az alsó lépcsőn utazni tilos.
Mielőtt a busz elindul, a mögötted ülő, halálsápadt egyetemisták összesúgnak halkan, hogy „adott diákot?”
Ha jó napja lenne (és helyi járaton ülne), akkor egy százast kérne csak, majd kajánul kacsintana - ezzel jelezve, hogy hagyd az ülésen a jegyet, hogy másoknak is el tudja adni ugyanazt, miután a végállomáson összegyűjti őket.
De ma nincs jó napja, mert le kell vinni a kocsit Harkányba és a büfében is szar volt a kávé. Gyűlöli a koránkelést, de felelősségtudata 28 éve hajtja minden hajnalban, hiszen ő hiába várja az első buszt, olyan korán még nem jár. Vagy saját autójával ér be, vagy kerékpárral, illetve motorral - hiszen neki mindenre van jogsija.
Nem érdekli a menetrend. Az csak tájékoztató jellegű. „Hát ki tudja kiszámolni a forgalmat, nem igaz!?„
Utálja, hogy konfekcióöltönyben kell vezetnie; nem szereti a sötétkék, Volán-címeres nyakkendőt és irritálja a bőrét a világoskék nejloning. Éppen ezért a felső két gombot nyitva hagyja, a nyakkendőt pedig leveszi, ahogy kijár.
Ő nem fűt. Az utastérnek az autóbuszon nem kell melegnek lennie - elég, ha a jégvirágok leolvadnak Szekszárdig. Ha nyár lenne, akkor az ablakot nem engedné elhúzni, a klíma meg nem jó. Jól jön az a kis többlet gázolaj, amit így megtakarít és lendületből el is ad a golfos gyereknek.
Egyébként ha kell, szerel is. Könnyedén cserél ékszíjat, a bubuféket és a retardert is meg tudja javítani - annyira legalábbis, hogy kibírja, amíg beérünk.
De nem szívesen lesz könyékig olajos, így inkább beszól rádión, hogy küldjék ki a „Sárga Angyal”-t -ami egy vonórudas Rába vontató -, és behúzza a legközelebbi telepre. Amíg vár, addig is hasznossá teszi magát: kihelyezi a "Garázsmenet"-táblát, utána a műszerfalon a B, R, I, II, A, N előválasztó gombokon zongorát imitálva játszadozik, dúdolgat, énekelget.
A felmentő sereg érkeztéig rágyújt még egy cigarettára, amit ugyanilyen közönnyel tesz meg akkor is, ha vannak utasok és elmereng azon, hogy hej, de jó lett volna ma is belebámulni a dauerolt szőke Erzsike csöcseihez, aki Cecén szokott felszállni - és egész úton marad is trécselni: ezzel kitakarja a matricát, ami fennhangon hirdeti, hogy „A gépkocsivezetővel menet közben beszélgetni tilos!”.
Az utolsó 100 komment: