A maximalista család szerzője, balage_81 (vajon hogy hívhatják és hány éves lehet..?) újra jelentkezik. Ismét társadalmi problémákat vetünk fel - kevés modorossággal, annál több aktualitással.

A modoros főnővérról azonnal el kell mondani, hogy a társaitól stílusban szinte alig különbözik (ugyanolyan szemét tud lenni), egyedül pozíciója magasabb. Felkészültségével nincs baj, régóta dolgozik a kórházban, ezerrel nyal a főorvos úrnak, tiszteli az elöljáróját, amolyan katonás rendben éli életét az intézményben. Rosszindulatú modorosság-megszállottak még arra is gondolhatnak, hogy valamikor réges-régen, még pályája elején össze is feküdt egyik-másik jóképű doktorral, vagy a gyorsabb előrejutás érdekében bevállalt némi huncutkodást, de azért ennyire talán mégsem muszáj utálni a fehér ruhás dolgozókat.

A modoros főnővér büszkén feszít a főorvos úr/asszony mellett a vizitek során, nála egyébként sokkal kioktatóbb és főnökibb stílusban osztva a beteget, hogy miként is kell viselnie magát a kezelés alatt. Munkáját ugyan példásan végzi, a betegekhez való viszonya azonban hmm... bizonyos esetekben hagy némi kívánnivalót maga után.

Alapjában véve már nem szereti szakmáját, az még valamikor kezdet kezdetén volt. Nővértársai körében sem feltétlenül népszerű; gyakran félnek is tőle, ez attól is függ, mennyire érzik mögötte a főorvos hathatós támogatását.

Magánéletét tekintve lehet akár elvált is, ez csak akkor derül ki, ha valami csoda folytán közelebbi viszonyba kerül az egyik beteggel. Viszont ha férjnél van, nagy eséllyel ő hordja otthon a nadrágot. Hildegard nővér sehol nincs hozzá képest szigorban és fegyelmezettségben. Olyan kimért és kötelességtudó, hogy akár a hadsereg kiképzőtisztje is lehetne. Ha munkára kerül sor, azonnal, mérnöki pontossággal végzi el, hibaszázaléka elhanyagolható. Rosszabb esetben beosztottjaitól, de még a betegektől is ilyen hozzáállást vár el. Viccelődni, nevetni a legritkábban látjuk, nem is lehet ilyesmit csinálni a társaságában. Ő a főnök, és kész.

Az embernek néha az az érzése támad, hogy a modoros főnővér tipikus ”felfele nyal, lefelé tapos”-jellemű ember, ilyen értelemben nem áll távol egy multicég csoportvezetőjétől, azzal a különbséggel, hogy míg utóbbi hivatása nem szolgál annyira közérdeket - a modoros főnővért valahol sajnálja és tiszteli az ember, és szemétségei ellenére is képes hálát érezni a munkájáért, az ágytálak és a mosdatások rendszeres vállalásáért.

Az osztályra való megérkezéskor egyébként azonnal tudható, hogy kinek a felségterületére érkeztünk: szigorú tekintettel, lekezelő hangon, parancsnoki stílusban szól a beteghez és az őt kísérő családtagokhoz is.

”Kovács bácsi, utcai ruhát levesszük, pizsama fel. Bármi panasz, tünet, lázmérés kell? Nem, rendben, akkor Mari nővér mindjárt hozza az esti gyógyszereket. Hatkor vacsora, holnap reggel meg jön a főorvos úr vizitre, addig tessék kibírni” – szól az utasítás.

 

És valóban, a betegnek nem sok választása van, már az első alkalommal kiderül, kemény napokra számíthat az intézményben. Ha panasza van, jobb ha megpróbálja azonnal megoldani, különben durva kritikákat, jobb esetben egyszerű pofavágásokat kap az alulfizetett, de borravalóra az esetek nyolcvan százalékában ácsingózó személyzettől. Ha rosszul viseli magát, esetleg extra kérései vannak (pl ágytál), máris elintézte, hogy teljes
tartózkodása alatt az ápolónők megvetése kísérje napjait.

”Nem igaz Kovács bácsi, hogy nem tud kisétálni a vécéig, ott van a folyosó végén! Na jó, hozom mindjárt….”

 

Ha viszont nagyon nem bír magával, azonnal szembetalálja magát a modoros főnővérrel::

”Kovács bácsi, mit hallok, mi az, hogy nem ezt a gyógyszert tetszik szedni? Maga azt hiszi valami szállodában van?! Itt nem lehet ám válogatni, ha Mari nővér azt a gyógyszert hozta, akkor azt tetszik bevenni, értettem?! Ja, hogy a körzeti nem azt írta fel? Hát akkor tessék idehívni őt, ha magának külön odafigyelés kell”

 

- és huss, a beteg máris egyszerű közlegénynek érzi magát egy vérgeci hadseregben, hiába 50 keményen ledolgozott év és békés nagypapaság, ebben az épületben láthatóan senkit nem érdekel az ő egyéni problémája.

Persze a modoros főnővért is meg lehet érteni: kevés fizetésért végzi az egyik legszemetebb munkát, csak hát az arra járó rokon meg a beteg erről aligha tehet, a feszültség mégis rajtuk csapódik le. Ha kap egy kis borravalót (szigorúan a kezelés elején, soha nem a végén!), akkor rosszabb esetben sértetten elteszi, jobb esetben kicsit megenyhül a szíve és Kovács bácsi onnantól picit jobb ellátásra számíthat, mint nem fizető társai. A megpróbáltatásoknak azonban itt még közel sincs végük: hősünk viselkedése némi segítséggel javulhat, Kovács bácsinak azonban még meg is kell gyógyulnia. Nos, a modoros főnővér hozzáállásán biztosan nem fog múlni.

Felhívás - Utolsó nap! Demonstrálni szeretnénk a Modoros-klán erejét: Maruszki Balázs, a kikvogymuk blog (Büfészínész, Panelek népe) csodálatos tollú szerzője a Kossuth Rádió Szkeccspályázatának közönségdíjáért verseng július 1-ig.

Adjuk meg neki a 10 pontot, amennyiszer csak lehet - a többi versenyző értékelését meg mindenkinek a belátására bízom. Itt szavazhatunk rá. Hajrá!