Euridiké néni már kurvára unja. Megint ott áll előtte a két hülyegyerek: Attiska és Milánka. Pedig ő már hányszor igazságot tett, és mégse jó nekik sehogy.

Atti az idősebb és nagyobb: de behemótságához, csöndességéhez élhetetlenség, naivitás és helyenként hirtelen harag is társulhat - ezzel hajlamos addigi jó magaviseletét tökéletesen lenulllázni.

Milánka fiatalabb és kisebb termetű, de mindig sunyi és agresszív volt. Mindig kivárja, hogy az óvónéni pont ne nézzen oda, és akkor gyorsan leköpi Attiskát, esetleg belecsíp a tomporába. Mire Atti karja ütésre lendülne, Euridiké néni pont észreveszi, és sarokba állítja a verekedő nagyfiút.

Talán két éve Milán megirigyelte Attila autóskártya-gyűjteményét, és megpróbált elcsenni tőle 1-2 lapot - főleg a ZIL meg a Bentley tetszett neki. -Pont a két mindenvivőm kéne, te kis rohadék? -Attis már le is osztott egy tockost a kis szeplős, széles arcú Milánnak. Euridiké néni érezte, hogy ez így nem mehet tovább: elkobozta a pakli kártyát - persze mindkét gyerek csakis a magáénak vallotta a játékot.

-Euridiké néni, nem láttad, de ő lopta el a legjobb lapjaimat, ezt még az anyukáméktól kaptam karácsonyra!

-Euridiké néni, a Attila hazudik, mert én meg a nagypapámtól kaptam karácsonyra azt!

(-Kettőn áll a vásár, az igazság valahol középen lehet. Kis provokatőr, nagy mamlasz - na de nyugodjanak le: fele-fele.)

Attiska próbált berzenkedni, de Euridiké néni további retorziókat helyezett kilátásba, ha nem marad nyugton a seggén - úgyhogy látszólag, duzzogva belement. Persze legbelül sosem adta fel, és csak a kedvező alkalomra várt, hogy visszavegye legalább a két mindenvivőt.

Egy évvel később Attis új kisbarátokat talált a középső csopiban Norbika és Renátó személyében. Mivel mindhármuknak voltak gondjai a Milán-féle bandával, ezért összeálltak - Norbi villámgyorsan befenyítette Milánkáékat, és a kártyák nagy részét sűrű bocsánatkérések közepette vissza is szerezték. Milánka be is állt közéjük bandázni pár hónapra. Ő igazából mindig is velük akart bunkert építeni, csak nem engedték.

A pünkösdi királyság azonban ugye rövid életű: Norbiékat hamarosan lerugdalta a mászókáról egy harmadik brancs Ivánka és Patrik vezetésével. A földön fekvő, homokkal teleszórt fülű Attisékhoz odament végül Milánka és Bogdánka, és miközben újra leköpködte és lepisilte a síró kisfiúkat, szépen újra elvette a kártyákat Euridiké néni engedélyével - majd elment Ivánkáékkal játszani. Előtte még Bogdánka Attis leukoplasztozott szemüvegét is összetörte; biztos, ami biztos.

A következő hónapokban új óvónénit kaptak a srácok Tánya néni személyében, aki azonnal ráparancsolt Norbiékra meg Attisékra is, hogy tessék szépen Ivánkáékkal játszani, és hipp-hopp kibékülni. Ment is ez így jó sokáig, csak néha rosszalkodtak - egyedül Attiska próbált rossz fát tenni a tűzre, de őt gyorsan lehűtötte Tánya néni egy csodás bordással, hogy elvegye a kedvét a további hiperaktivitástól. A szipogó kisfiút az óvónéni golyórágóval engesztelte ki, hasonlóképpen a többiekhez.

Na de Tánya nénit nyugdíjba küldték nemsokára! És ki lett az új óvónéni? Természetesen újra Euridiké néni, akitől mindenki egyszerre tartott, de ugyanakkor változást is remélt - de kivárt.

Milánkának közben elkezdett nőni az egyik csontfoga, és egyre nagyobb lett az arca. A Bentley-t kicsit megtépkedte, megtaposta, és közben a középső ujját mutogatta Attiskának - persze csakis az óvónéni háta mögött. Attiska csak szomorkodott, és továbbra is barátkozni próbált, hiszen a szeretet ereje mindent legyőz - apukája ezzel nyugtatgatta folyton. De csak rosszabb lett a helyzet, Milánka már takonnyal is kenegette a mindenvivő lapokat.

Attilácska nem bírta tovább, szólt az óvónéninek.

-Milánka, hát ez igaz? Végülis nem tiltja semmi, szóval csak óvatosan. Ti meg intézzétek el egymás között, hagyjatok már békén, a kurva anyátokat. Mindkettőtök megéri a pénzét.

Attisnak tele lett a kis töke, és elkezdett eljárni dzsúdózni, heti kétszer - apukája hozta-vitte. Egyre többet nézegette a Milánkánál maradt kártyáit. Oda is szólt neki, hogy hamarosan kiegyengeti, megtisztogatja őket. De persze nem veszi vissza őket.

Milánka toporzékolni, bömbölni kezdett.

-Meg leszel mondva a óvónéninek! Ha még egy ilyet szólsz, akkor összetépem a mindenvivőket, te kis fasz!

És Euridiké néni már megint türelmetlenül néz.

-Hát nem megmondtam, fiúk, hogy maradjatok a seneketeken, mi? Most megint tegyek én igazságot? Tudjátok mit? Hívom Bogdánka apukáját, majd ő ítélkezik...