Visszatérünk a Társasághoz, és egyben a külsőségekhez, születési adottságokhoz.

-Mert ugye a vaddisznó és a férfi is száz kilónál kezdődik, háhhá, akkor kérek szépen még egy korsó Dréhert, előételnek egy hortobágyi palacsintát, utána pedig ezt az olyan szépen leírt Ezüsthegyi Bőségtál á lá Krottendorfot legyen szíves, a többit meg meglátjuk.

A Nagydarab a Kisember tökéletes ellentéte - és nagyon gyakran egyben Öblös is, bár a nagydumásság, a folyton dörgő hang nem követelmény a Nagyembereknél, csak extra. A nagy emberek a közvélekedés szerint nyugodtak, jóságosak, elnézőek, csendesek - a mitugrász kis agresszív egyéneken csak együttérzően somolyognak.

A Nagyember sosem verekszik: nincs rá szüksége. Az ő megjelenése már önmagában is elég arra, hogy tiszteletet parancsoljon, és ő ezzel tökéletesen tisztában van, egészen kicsi kora óta - őt eleve nagynak nevelték. Iskolában őt küldték segíteni Imi bának kipakolni a szertárt, 1990-ben vele gyűjtették be a Kádár-címereket a tantermekből. Jól bevált módszere szerint dübörgő hangoskodás helyett halk morgást, szinte suttogást alkalmaz, amivel szerinte még félelmetesebb hatást kelt a hallgatóságban.

Hogy testi fölényét bizonyos esetekben kihangsúlyozza és ezáltal kicsikarhasson valamit, hajlandó finoman fenyegetően ráhelyezni borzasztó méretű kézfejét a célszemély vállára, hogy az érezhesse karjának teljes súlyát.

-(szuszogás, söröző fiatalok megközelítése mackós léptekkel, a kézfejek vállakra helyezése, halk, bajusz alatti morgás) Srácok, nem tudnátok kicsit lehalkítani ezt a zenét? Beszélgetni szeretnénk a hölggyel.

-Dehogynem, örömmel, de hát a zenegépet nem mi állítottuk be, ez ilyen.

-Halkíttassátok már le Margitkával, jó? Köszönjük.

-Margitka drága, le tetszene csavarni kicsit a gépet?

-Persze, kedvesem.

-Most mit csicskulsz be neki, utálom ezeket a melák nímandhajzereket, nem tud semmit, csak kétméteresre meg százötvenkilósra nőtt, és ebből él egész életén át. Kap tőlem egy krav-magás hereszorítást, és elfekszik a gecibe.

Máskor a kisebbeket, elesettebbnek tűnőket bármiféle kérés nélkül pátyolgatja, védelmébe fogadja, egyáltal "jóindulatúan" viccelődik a másik gyengeségén:

-Na mi van Kicsi, hogy tetszik a koncert?

-Szó ami szó, nagy Ákos-rajongó vagyok, de azért közelebbről még jobb lenne.

-Na kisapám, gyere közénk, mi majd törjük neked az utat, nyomás!

Ugyanígy hajlandó folyton emelgetni, nyakába venni a kisebbeket - fényképezésekkor viccesen, látványosan berogyasztja lábait, hogy még jobban látsszon: ki a leereszkedő, nagyvonalú nagyember, szintén fotózáskor kötelességének érzi, hogy mindenkit ölelgessen, látszólag oltalmazzon.

Társaságban is mindig örömmel átveszi a védelmező szerepét: ha esetleg koldus, reklámember, prostutuált, cigitarháló csapódna hozzájuk, ő mindig udvariasan, de határozottan, és egyben meghunyászkodásra késztetően lekezeli a zaklatót:

Köszönjük, kedves Hölgyem/Uram - de NEM.

 

Miután a pióca eloldalgott, ő csak szerényen, de mégis kicsit büszkén néz körbe: látjátok, ennyiből állt az egész. Mindenkit bevédtem.

A kisembereket szánja, és le is nézi egyben - főleg, ha a szóban forgó kisember arányos, netán vékonyabb testfelépítésű.

-Ne viccelj már, édesapám. Ideküldték nekem ezt a 150 centis, negyvenkilós hülyegyereket, ránézek: hát te aztán szíjas kisember vagy, he! Odahajítottam neki pár Ytongot, a forma borult egyből, esélye nem volt, beszart, eldobta, összetörte. Mondtam is a Majsayéknak, hogy nekem normális embert küldjenek, ne ilyen zsákosfrodókat.

A tagbaszakadt nagyemberek ezzel együtt általában jólelkűek, még ha kategóriától függően hajlamosak is az együgyűségre.

Vigyázzunk hát rájuk.