-Kellemes hely ez a Zöldlugas, Jancsi bácsi, szeretek ide járni. Rendesek a felszolgálók, jó a konyha is.

-Magyar konyha, az már valami! Tudod, miből áll a magyar konyha: zsír, paprika meg panír, ennyi! Hova ez a nagy mellény, amikor a hazai paradicsom vízízű, a gyümölcsünk fűízű, a vínersnicli meg tocsog a zsírban? Nézd meg az étlapot, nézd meg! Készételek: velős pacal, birkapörkölt, brassói. Frissensültek: bundázott borda ezerféleképpen, köretek: rizibizi és hasáb, ennyit tudunk. Idejön egy külföldi, hát elhányja magát.

Csodálkozunk, ha Prágába évről évre több és több turista érkezik, majd távozik elégedetten, míg itthon mi van? Belwaroscher Restaurant, kérem szépen - meg lehet nézni, már külön szó is született a németeknél a lehúzós, csillagászati összegeket kiszámlázó vendéglátóipari egységeinkről! Felkerültünk a világ szégyenfalára.

Pedig voltam én Prágában annyiszor... voltam először '69-ben, és leköptek, mert magyar vagyok! És tudod, mit mondok, édesapám? Igazuk volt és szégyelltem magam helyettetek is. Akkor Prága egy szürke, szomorú város volt, és az volt még a 80-as években is. És tessék megnézni, mi van ma: kivirágzott, látogatók milliói, gyönyörűen kinyalt belváros, rend és tisztaság... na de nem erről van szó, beszéltünk erről már eleget. Mert mire vagyunk mi büszkék, kérem szépen? Mondj nekem csak EGY hungarikumot!

-Hát mit iszol, Jancsi bácsi? 

-Az Unicum? Zwack? Ugye csak viccelsz?

-Na jó, hát akkor legyen a mézes ágyas!

-Közel, közel, de hát egyszerűen ügyesek voltunk, jól lobbiztunk, és nekünk sikerült levédetni. Kivételesen a románok voltak a hülyébbek, még nálunk is. A német  Schnaps meg a jugó rakija alig különbözik a mi oly nagyra tartott pálinkánktól.

-Akkor legyen a szalámi!

-Pick, Herz? Az neked meg mitől magyar? Vadász, vadász, hát szopni jársz ide? Ismered? Mondtam már?

-Ó, már mesélted, legjobb vicc.

-Jól van. Szóval mindkettőt az olaszoktól nyúlták, ráadásul a macskazabálóknál a mai napig minőségibb árut kapsz, mint itthon.  A szalámi egy ügyesen fűszerezett meg tálalt húsipari hulladék. Meg a többi specialitásunk (mutogatja az idézőjelet)... lecsó, az MNÉ, vagyis Magyar Nemzeti Étel! Hát annyira magyar, baszom alássan, mint a curry angol. Paradicsom, paprika, na honnan származik? Hát persze, hogy Amerikából. És persze megint csak csöndesen jegyezném meg, hogy tőlünk 1-2 országgal lentebb is nemzeti étel a lecsó, csak mi nem tudjuk. A Túró Rudi meg egy vicc: bevallottan a muszkáktól nyúltuk a receptjét.

Na de folytathatnánk a sort a híres magyarokkal, na? Kérem, mindegyik német, szlovák, osztrák, szerb, és persze zsidó. Liszt, Széchenyi meg Rákóczi egy büdös szót nem tudtak magyarul, Petőfi, Kossuth túlkompenzáló tótok voltak, meg lehet nézni bitteschön az internetten is. És hiába mosdatjuk azt a bizonyos szerecsent: Mátyás királyunk bizony román volt, a nagy Zrínyi meg jugoszláv. Itt az ideje megtanulnod: olyan, hogy magyar, olyan nincs is. Mert hol látsz te itt húzottszeműkeket, görbelábúakat, kormoshajú türköket a Fiastyúk utcán túl? Na ugye. Pedig Árpád atyánk és kis Timur-csapata így festett annó dominó. Ez itt egy óriási mischmasch, egy olvasztótégely. Sokan bizony meglepődnénk a családfánkat kutatva, egy-két generáció után. Úgyhogy lehet nemzethalált, magyarüldözést vizonálni, de mi ma csak ugyanazt kapjuk vissza a szomszédainktól, amit mi csináltunk velük évszázadokon keresztül. Akárki akármit mond, a trianoni határokat jobban nem lehetett volna meghúzni: nagyjából leköveti a nyelvi határokat is.

-De Jancsi bácsi, akkor miért beszélnek magyarul még mindig a Csallóközben meg a Székelyföldön, meg az egész határvidéken?

-Az ahogy már mondottam volt, az az erőszakos elmagyarosításnak köszönhető. Nézz meg egy cseszkói magyart: szőke, kékszemű, kerek arcú! Mint egy csehszlovák. Nézz meg egy erdélyi magyart: dinári típus, nyurga arc, sötét szemek, sasorr. Mint egy román. Ennyi, ide orvosi papír nem kell, a tények magukért beszélnek!

-Hát igen, mondasz valamit, Jancsi bácsi...

-Meg a másik, az egy főre eső Nobel-díjasaink, még a hátamon is feláll tőlük a szőr. Akkor vonjátok le belőlük szépen a zsidó származásúakat, és akkor tessék díszmagyarkodni! Marad  nekünk a bőgatya meg a pálinka. És ebből hányan lettek próféták a saját hazájukban, na hányan? Hát egy-kettőt kivéve egyik sem. És miért? Mert ellehetetlenítették őket itthon, nem hagyták őket dolgozni, azért. Nem csodálom, hogy menekül innen a fiatal értelmiség, amerre lát. Én őszintén megvallom, én mehettem volna bárhova ötvenhatban, de én hülye balfasz, inkább maradtam ebben a posványban, ebben a nihilben. Pedig Ausztráliába is hívtak a  vörösvári Schweickhardt Karcsi bácsiék.

-De hát Jancsi bácsi, jó minisztériumi állásod volt, jó a nyugdíjad...

-Mihez képest? Azért, mert nem járok a krumpliosztásra? Tudod te, hogy egy nyugatnémet vagy egy francia mennyi nyugdíjat kap? Meg hogy ott hogy fizettek volna meg? A Bertold Sanyiéknak Münkenben már hetvennyolcban medencéjük volt meg BMW a valaguk alatt. Itthon ez a pénz meg csak az éhenhaláshoz elég.

-Hát igen, Jancsi bácsi. Én erre csak egyet tudok mondani: minden nő kurva.

-Az szentigaz, Bandikám, ezt én se mondhattam volna szebben. Hát akkor erre igyunk egyet!