(Folytatás innen)

-Hatodik cé, figyelem, figyelem! Föld hívja Jokonicsyt, Föld hívja Jokonicsyt! Akkor most mindenki szépen összekészíti a cókmókját, különös tekintettel az útközben termelt szemétmennyiségre, és azokat ide rendessen, ebbe a reklámszatyorba beleszórja! És szépen, türelmessen lefáradunk a buszról, megérkeztünk a szállásunkhoz!

Marika néni anyáskodó tekintettel vizslatja a leszálló gyerekeket, nem hagyott-e ott bárki egy-egy alufólia-galacsint vagy kólásüveget a székén. Sugárirányban ráncosodó, pihés szájkörnyéke szigorúra csücsörített csíkajkaival csak akkor kezd el kicsit rángatózni, amikor a renitens Jokonicsy-Ószy-féle banda utolsóként elhagyja az utasteret.

 -Szia, Béla!

Köszönnek oda a bundás karú, hétzenés órát, aranykarkötőt és pecsétgyűrűt viselő, hurkás ujjú, tömött bajszot viselő buszvezetőnek, Bélának, aki - tekintettel a diákok közelgő nagykorúságára - kollektíve megengedte mindenkinek, hogy tegezze.

-Kicsit több tiszteletet, fiatalok, nem kellene visszaélni a Béla bácsi bizalmával!

Lép közbe máris Marikás. Béla harsányan azonnal védelmébe veszi a huligánokat:

-Tessék csak hagyni, Marika drága! Tizenkét-tizenhárom éves nagyfiúk, én az ő korukban már nagy szoknyavadász voltam, folyton csak a csajokat hülyítettük.

-(Ahogy elnézem, te ma este még szemtelenkedni fogsz pár Hubertus után.)

Tette hozzá gondolatban a kimértség látszatát továbbra is görcsösen fenntartó Weicheier Árpádné, egyre idegesebb tikkeléssel. Lent közben már újra kattognak a fényképezőgépek, a vagány srácok jólöltözött bandája pedig a volt SZOT-üdülőt nézi lesajnáló arccal.

-Phíhh, ezt a nyomortanyát figyeld már, Szekfű penzió 1992-ben, még a név is tisztára égő.

-Ja, az A-sok valami Gold Rainbow nevű hotelban voltak innen nem messze, és távirányítós, színes tévé volt minden szobában, plusz hűtő.

-Igen, de azt a helyet Jerkoff Dóri apja szerezte, az egy szállodás ürge.

 

Az iskoláscsoportot néhány középkorú helybéli méregeti távolabbról:

-Ezek meg kik?

-Szerintem németek.

-Ja, németek vagy pestiek. Látszik a fejükön.

-Hé öcsi! Pestiek vagytok?

-Csókolom! Nem, mi budaiak vagyunk!

-Azt a tahó, beképzelt pofáját a hülyegyereknek, mindjárt olyan maflást kap töllem, hogy kiköpi az összes fogát a tenyerébe. Idejönnek Pestről nagy mellénnyel, aztán azt hiszik, hogy övék a világ.

A Szekfű penzió vezetősége gyorsan próbált reagálni a rendszerváltás után hirtelen megnövekedett fogyasztói igényességre: a nemrég még piros műbőrrel borított székeket kárpitossal divatos, pasztellszínű alapon csíkozott mintásra húzatták át, az elavult furnérasztalokat pedig korszerű, kör alakú műmárványra cserélték.

A szoba- és ágyelosztást már előre lezongorázták, persze hamarosan már mindenki Pulsayéknál üvölti kórusban a Neked könnyű lehet c. számot a Republictól. Egyedül Ószy csóválja kicsit a fejét a sarokban. Ószy - bátyja hajlamait követve - szkinhednek tartja magát. Felnyírt haját - a szintipopos Zochhal ellentétben - balra fésüli, és büszkén viseli nyáron is a testvérétől örökölt Dzsetta-bakancsot. Feltűnően vonzódik a fegyvernek látszó tárgyakhoz: egy jelszavakkal telefirkált RSG-s buzogányt hord magával bézbólütő helyett, rugóskése van, és állandóan kéznél van a 10001-es gázspré is.

-Na tudok én ennél is jobbat, itt a bátyám válogatáskazettája, tetszeni fog, meglátjátok!

A siker elsöprő, a sokadik visszatekerés után már mindenki kívülről énekli, hogy a lángszóró az egyetlen fegyver, mellyel győzhetek..., és persze sláger lesz a medvelakta nyomortanya kezdetű Mos-OI-sláger is. Persze viccelőde elkezdik piszkálni a szurtos Jokonicsyt is:

-Na mi az Jokó, te nem félsz a lángszórótól?

-Ne ugass, hányszor mondjam már, hogy én nem cigány vagyok, hanem kreol bőrű kun?

-Jójó, tudjuk mi azt.

-Urak, halkítsátok le ezt a borzalmas, kakofón ricsajt, nem kellene úgy viselkedni, mint a barmok, akik most szabadultak a karámból! Mi ez a destruktív fémzene?

-Semmi, Marika néni, alternatív kemény rock.

-Alternatív, az kell nektek! Na jól van, most délután 3-ig szabadprogram van. Aztán pontosan itt legyetek nekem az ebédlőben, mert utánna az uzsonnán kötelező jelleggel meg kell jelennie mindenkinek.

Mindenki szépen összekészíti a szabadprogramra szánt holmiját: fényképezőgép, emellett walkie-talkie, mentolos Kim, zöld "zsírkréta"-petárda, rengeteg gyufa és törékeny, éghető tárgy kerül be a táskákba.  Irány a negyedórányira levő tisztás!

A tisztáson Ószy és Jokonicsy már jóval a többiek előtt nekiállnak előkészíteni a terepet: a petárdák egy részéből a port gondosan, egyenként beleszórják egy  nagyobb műanyag játékautóba, majd rányomnak egy tubus Technokolt. Már csak a többieket kell megvárni, hogy indulhasson a buli.

Hamar megérkeznek Zochék is: éppen a walkie-talkie-kkal zavarják a környékbeli fuvarosok CB-beszélgetéseit:

-Szálljatok ki, jó?

-Jó, most már tényleg szálljunk ki, mert bemérnek. A haveromékat is bemérték.

-Hohó, látom, itt van a kisautó is, hurrá! Gyújthatom én?

-Gyújtsad, persze, de vigyázz. Álljatok hátrább.

Ószy egy összecsavart Reformból készült gyújtós segítségével látványos tűzijátékot varázsol a srácoknak - mindenki csillogó szemekkel figyeli a produkciót biztonságosnak tűnő távolságból.

-Hű, ez nagyon barós volt!

-Kafa bizony. Na most ezt takarítsuk el innen azonnal, mert szólni fognak a Marikásnak, ismerem ezeket a helybelieket. Jokó! Van még a Kimből?

-Már csak Szimfim van.

-Az is jó lesz, adjál már egyet, légyszi. Kösz. Pulsi, te kérsz?

-Neeem, most nem, köszi. Elég volt a mai.

-Hehhe, sejtettük. Lesz ez még így se! Ószy! Ráállhatok a Dzsettádra?

-Dehogy állhatsz, álljál anyád lábára.

-Na, de légyszi! Zokniban! Hány kilóra van hitelesítve?

-Ötszázra. Jól van, de csakis zokniban. És siess, mindjárt vissza kell érnünk a penzióba. Nem akarom otthon rögtön a tanáriban intővel kezdeni, érted.

Folytatás - és egyben befejezés - hamarosan: este a szálláson szexújságokkal, dohányzással, üvegezéssel...