Ezúttal Buffout örvendeztetett meg minket egy igazán nagy lélegzetvételű poszttal, amit azonnal végig kellett olvasnom. Árad belőle a zseniális elkeseredettség, ez nem a képzelet szüleménye.

Az irányításmániás
--Control Freak--

Az olyan mondások, mint „nézd meg az anyját, vedd el a lányát” nem csak azért ócskák, mert közhelyesek, hanem mert a friss illatos helyett mindjárt valami szárazabb, szikesebb felé tereli a figyelmet. Előtte ezért. Utána meg azért, mert tényeket csak a bambák tálalnak fel az élet nagy bölcsességeként. A rendmániás nő felismerhető lenne eme kocsmaszlogen mentén, de legtöbbször a szerelmes szem csak a rendet látja, még nem ismeri az árat. Hiányzik a hiányzó érzék, hogy különbséget tegyen harmónia és keretre feszített gumiszalagok között. Évek telhetnek el türelemben a békés egymás mellett élés illúzióját keltve. Aztán történik valami és a szörny megérkezik.

Két fő típusa létezik, nemtől jórészt független szerep. A pragmatikus a jobbik eset. Ő képes megőrizni a nyugalmát még egy mosogatógép megrakásakor is. Valőszínűleg tanítás, tanulás útján sajátította el a kontroll tudományát. Tudja, hogy ez jó, teszi a dolgát.

A neurotikus a rosszabbik. A legtöbb esetben nővér szerepben élt a családjában. Volt tündibündi kishuga, faszagyerek kisöccse, egyik szülő munkanélküli lehetett. Ha sár került az előszobába, az ügyeletes munkanélküli ezt észrevette, elbődült, felelőst keresett. A családban mindenki másnak abba kellett hagyni bármit is csinált. Kivonulni a tetthelyhez, beazonosítani az elkövetőt, lebaszni, majd feltakaríttatni a vele. Egy „Azért ilyenekre te is odafigyelhetnél kislányom!” neki mindenképp kijárt. Egy otthonában vércseként lecsapó munkanélküli mellett egy össze nem taposott PET palack, kiürült tejesdoboz a hűtőben, ki nem nyitott, be nem csukott ablak, le nem engedett vagy fel nem húzott redőnnyel mind-mind taposóakna, hogy le lehessen baszni valakit. Igen, ebből a közegből menekül ő, csakhát már lelkében hordozza a szörnyet, az ismétlőt, a jobb ötlet híjján majd úgy csinálom, mint anyámék árnyékát. Tojások ezek, és alig várják, hogy kikeljenek. 

Akinek született már gyereke, talán megélte azt a fajta bizonytalanságot, amit az erről való tudásunk teljes hiánya jelent. Ráadásul le is vagyunk robbanva kicsit, gyengék vagyunk. Ha nincs, aki ilyenkor betoppanjon, és eleget belepofázva életünkbe visszaerősítsen minket, aktivizálódhat a Control Freak. Ilyenkor még kicsi, inkább védekező. Eszköztárat épít ki, összevásárol minden szart. Vesz például a hathónapos gyereknek olyan kullancsriasztót, ami fél évig jó, és három éves kor alatt nem alkalmazható. Nem hülye azért, nem alkalmazza, bontatlanul lesz kidobva jövő tavasszal. A babára minden veszélyes, soha nem lehet eléggé felkészülni - például egy ablakon berepülő, a pici torkába alászálló és ott fészket építő darázs ellen. Ha a családban volt olyan, hogy kábeltévé, Spektrum, akkor feltehetően levendulával védekezünk a skorpiók ellen, kalciummal az esetlegesen jelentkező levendulaallergia hatásait enyhítjük és félünk a galamboktól. Rendszeresen is, megelőző jelleggel. Teákat gyűjt be hasmenés, székrekedés, stressz és fáradékonyság ellen, majd jövő tavasszal bontatlanul kidobja. Az ajtóra második zár, lánc is kerül, majd miután apósunk, anyósunk meglátogatott, plusz egy retesz. Lakattal. Így már biztonságban lesz a kicsi a szomáliai szervkereskedőktől. Észrevesszük legkisebb ellenségeinket is, fegyverkezünk, atkaporszívó és levegőcirkuláltató kerül a háztartásba. Kár, hogy a szőnyegektől megszabadultunk már korábban, így csak a kocsit atkátlanítjuk vele. A középhangosan zúgó légforgató viszont igazi főnyeremény. Ha zúg, tud aludni a baba, ha nem, ordít. Ami kisebb, mint a gyerek feje azt lenyelheti, ami nagyobb, az ráeshet, amire felmegy, arról leeshet, aminek alábújik, oda beszorul. A CF nem csak fél, ezt egész nap hangoztatja is. Másról nemigen jut ideje társalogni. A gyerek első szava ezért aztán vagy a sztreptokokusz vagy a dezinfekcionáló lesz. Steril gézlapokkal játszik és kórházszagút kakil. 

Ahogy a gyerekek növekszenek, a kezdeti aggodalom, enyhe szorongások apró rovarok, mégapróbb baktériumok, kifogyó margarin és zajos felső szomszéd miatt összeolvadnak és megteremtenek egy nyersebb, lüktetőbb idegtengert, ahol a szárazföldet csak az jelent, ha a CF alszik. Ha ébred, már nyugtalan, merthogy a család többi tagja hétköznap még alszik, hétvégén már nem alszik. Ha belép egy helységbe, azonnal meg tud állapítani két három dolgot, amit a bent tartózkodók figyelmét elkerülte. „Hogy áll az a függöny? Mindenki belát!” „Ha kávét főzöl, előtte öblítsd legalább ki a kiöntőt!’, „Mi ez a szag? Neked nem jut eszedbe néha kiszellőztetni?”, „Már százszor megmondtam, hogy nincs evés a nagyszobában, olyan nehéz ezt megérteni?”. Főleg felszólító módban beszél, esetleg felkiáltó, ha súlyosabb kihágást talál. Kérdez is, de azt főleg a költői értelemben. „Ki volt az, aki képes volt egy karika felvágottal visszatenni a dobozt? Megeszi ezt még valaki szerintetek?”

Képes a lakás méretétől függetlenül egész nap takarítani, majd attól fáradtnak lenni. A hazatérő család ilyenkor még a poratkánál is veszélyesebb, mert a háromnegyed ötre időzített felmosást az iskolából, munkából ötkör hazatérők eccerűen nem értékelik. Nem figyelnek oda a másik munkájára. És különben is, első dolog amikor hazajövünk valami piszkos helyről, az a kézmosás. Vedd le! Ne tedd oda! Ne hagyd ott!

Természetes számára, hogy amit tesz, az ott épp akkor mindenki számára a legfontosabb. Esély sincs például elolvasni egy cikket, ha ő a körömvágó ollót keresi. Hiábavaló a hivatkozás arra, hogy te csiptetőt használsz, nem tudod hol van, legalább kilencszer meg fogja kérdezni, addig, míg fel nem kelsz, és keresni nem kezded te is. Nem képes lazítani. A nyugalom csak elvonná a figyelmét, elaltatná éberségét, pedig hopp, most is, viszi a huzat a függönyt. Család összeránt, függöny ára közöl, és: „Nem fogunk minden hónapban újat venni, úgyhogy vigyázzunk rá! Ilyenekre te is odafigyelhetnél!"

Nem eszik strandbüféből, másfél liter palackos víz nélkül nem hagyja el a házat. Pollen, UVB adatok fejben, méhcsípés roham elleni injekció bekészítve. Az ideális hőméséklet 23,5 fok. Ettől fél fokkal melegebb a kánikula, fél fokkal hidegebb már jégverem. 

Gyerek kezéből csiga, bogár, botocska kiver, csuklónragadás, majd elvonszolás a legközelebbi helyig ahol szappanos kézmosásra van lehetőség. Mocsok, piszok, kutya lehugyozta fonémák ismételgetése. 

Társa megtanulja, milyen is felelős embernek lenni. Ha nem áll jól egy nadrág, az azért van, mert miatta nem jut el egy boltba, hogy valami normálisabb cuccot vegyen magának. Miatta van kajaszag a konyhában, mert nemet mondott a hetvenezres páraelszívóra, ami "most milyen jó lenne!” 

 

Ha vendég érkezik: „Jaj, ne haragudjatok a rendetlenség miatt! Pedig egész nap meg nem állok, de ahogy az egyik szobával végzek kezdhetem újra, ha a gyerekek itthon vannak...” ha a vendég szintén CF megegyeznek, így megy ez, a gyerekek még párjuknál is kevésbé képesek odafigyelni. Ezután megtekintik a helyet, ahol a fal össze lett firkálva, és nem viszi a radír. Lehet újrafesteni. 

Ha vendégségbe megy: ”De szép rend van itt nálatok! Látjátok, ha ti is tudnátok vigyázni, nekünk is lehetne ilyen szép a lakás! És ezek a virágok...” Nála azért nincsenek növények, mert egyszer apró mozgó valamiket vett észre a kókuszpálma tövében. Ha a lakás szebb is, a beltérben tárolt föld miatt elégtételt érez. Két CF hamar megtalálja a közös hangot egy harmadik személy lerendetlenezésében. Hangos, mégis suttogónak tűnő hangon megbeszélik, hogy „X Y –t megeszi a kosz, halomban áll a mosatlan edény” és fogalmuk sincs hogy lehet úgy élni. Persze, hogy nincs, meg sem próbálta soha másképp. 

A munkanélküli szülő sajnos sokszor nem csupán éberségévél mutat példát és tesz neurotikussá gyerekeket, átadja kifogási és tehetetlenségi tárházát is. A CF nehezen talál munkát, mert nincs az a hely, ahol fél tíztől negyed egyig dolgoztatnák, és ha beteg a gyerek, azonnal mehet köhögéscsillapítóért a munkaidő helyett. Munkakeresése leginkább a csali nélküli horgászathoz hasonlítható egy körülményesen kiválasztott alkalmatlan helyen. Az emigyen levadászott sikertelenségekből várat épít, üzemanyagként elégeti egy egy felelőskeresés, kihágásfelderítés alkalmával. 

Nem vicces egyáltalán. A nevetés olyan tudatálapotot idéz elő, amiben az ember könnyen elsiklik a villák helyére rakott kanalak esete felett, úgy meg előbb utóbb megeszi a lakást a retek. 

Amit a másik csinál, az szórakozás, amennyiben nem ő szólított fel a cselekvésre. „Neked is pont most jut eszedbe nekiállni főzőcskézni, amikor épp most tettem rendbe a konyhát.” Ha ő főz, az viszont a család számára létfontosságú élelmezési aktus, mindenki legyen hálás ezért. "Sőt, igazán segíthetnétek összepakolni, nem csak felállni, aztán otthagyni mindent, mint kutya a szarát!". Vagy mint egy harmadik, őt megértő, ideális személynek mondaná: „Nézd meg, feláll, és mint aki jól végezte dolgát leül a gép elé. Arra nem képes, hogy az edény kivigye maga után.” Ez megtörténhet annak ellenére is, hogy még fel sem keltél, vagy épp viszed az edényt. 

Tisztában van vele, hogy társa már alig várja, hogy végre lefeküdjön aludni. Ez gyanakvással tölti el, kicsit féltékeny, hogy a másik gondolatai talán máson fognak járni, mint azon, hogy holnap mit kellene venni az ikeában. Mert arról beszélgetne, nem is rossz hangnemben, csakhát addigra a társ már fejhallgatóval nyomatékosítja, hogy itt van az idő nem rá figyelni. Tart még egy utolsó ellenőrző kört, hogy nehogy valami felgyulladjon, túlcsorduljon, becsapódjon vagy kinyíljon, feltesz néhány kérdést a telefon feltöltöttségéről, holnapi elintézendők bekészítettségéről. Kicsit nyugtalanul, hátha öngyulladással belobban egy teamécses, aludni tér. Majd visszajön és felszólítja, hogy a majonézt majd tegye be a hűtőbe. Megjegyzi, nem érti, miként képes valaki egy hülye játékkal ennyit játszani és... végre tényleg csend.

A világnak létezik két fele, az egyik tiszta, rendes, oda van figyelve a dolgokra, a bejárati ajtótól a felé eső rész plusz Svájc talán, de oda nem megy. A másik fele piszkos, veszélyes, züllesztő, alattomos, bozonytalan és tele van hülye emberekkel. 

A mai világban mindenre nagyon oda kell figyelni. 

A Modoros tényfeltáró munkái közül eddig a legjobbak egyike szerintem, bár itt kétségtelenül nem a nevettető szórakoztatásról van szó.

Köszönjük szépen, és jó szerencsét.