Régi kedvenc zenei témánkhoz nyúlunk vissza a mai vendégposzttal, ami Modor Gyuri drága csókos ismerősünk keze munkáját dicséri.

Fogadjátok hát megkülönböztetett szeretettel!

A Karaokemájszter, avagy az est házigazdája és hangulatfelelőse

A karaoke már önmagában vonzza a most már jól ismert modoros fiatal társaságokat, akik egymással karöltve éneklik el mindenütt a Paradise City-t, a A kört, Ákos Ilyenek voltunk című dalát. Az éneklés azonban gyakran igen silány, mivel az egymásba kapaszkodás, hogy ki hajoljon közelebb a mikrofonhoz és persze a nem kevés alkohol sokat elvon az éneklésre irányuló koncentrálástól.

Na, de ejtsünk egy pár szót magáról a hangulatfelelősről:

Korát tekintve 28 és 35 év közötti örök fiatal. Igazándiból mondjuk ki: DJ-nek nem váltak be, valamit szartak arra is, hogy egy zenekarba beálljanak énekelni - talán mert akkor az együttesből más is fellépne a színpadra, és nem csak rá koncentrálna a közönség.
Énekesi adottságai vetekszenek bármely nagy, "befutott" énekesével, de a megfelelő kapcsolatai nem voltak meg, illetve a fenti okok is közrejátszottak az alternatív karrier kiépítésében.
A karaokemester a tinilányok kedvence, hiszen dögös, érces hangja van, de nem szégyell egy-egy Peter André-számot sem a megfelelő negédes hangon elénekelni.

Divatos öltözködése ellenére kiválóan énekli az Ácé villám DéCé rockslágereinek, vagy sokkal inkább a Born to be wild keményebb sorait is.

A lányok szeretnek is azzal felvágni, hogy ők jóban vannak vele, esetleg volt közelebbi kapcsolatuk ezekkel a srácokkal.

A műsort természetesen ő kezdi, hogy mindenkinek elvegye az amúgy sem sok bátorságát az énekléstől és természetesen az este folyamán ezt többször, néha idegesítően sokszor meg kell ismételni. Hiszen ő a szórakoztatóiparos, a közönség nyirvogása nem annyira jön be.

Egy-két tehetség azért persze fellép, könnyen lehet, hogy ő a karaokee "klakk"-ja, tehát ismeretlenül már-már leénekli a házigazdát. Ezekből születnek a remek duók - vagyis a hangulatfelelős énekel Ágival és Sanyival, majd Sanyival és Tonyóval, csak hogy érzékeltessék a közönséggel, hogy ŐK a Jó Hangulat.

Némi olcsó, szerinte vicces felkonferálással azért természetesen a nép egyszerű gyermekét is beengedi egy kis időre a reflektorfénybe, hogy aztán a szám végén énektehetségét megkérdőjelezze.


Egy sikeres karaoke-est szetlistájából nem maradhat ki:

• Losing my Religion (angoltudorok szerint loosing)

• Just a Gigolo

• You really got me

• Oooooh, hey, Baby...

• Induljon a banzáj!

• Pocsolyába léptem

• Ki visz haza? (Kötelezően jóbarátunk nevét beillesztve: Részegen a Gyuri visz haza)

  
  Kik a kareokemajszterek? Munkahelyeket és szabályokat nem megtűrő, szabad gondolkodású fiatalok, akik nem akarják, hogy a főnök dirigáljon nekik, és persze néhány klubos ismerősük segít is nekik abban, hogy ne kelljen pár évig "polgári állásban" elhelyezkedniük. 

 

Modor Gyuri fogalmazásában csipetnyi irigységet vélek felfedezni - de hát titkon ki ne vágyna hasonlóan gondtalan megélhetésre? :-))

Nyelvész Józsi régi sztorija ugrott be, amikor pár ismijével a Depeche Mode Strangelove-jára iratkoztak fel bátran, de aztán mégis elsomfordáltak idő előtt.

Talán a Horizont diszkóban volt?