-Jolikám, ne hülyéskedjetek már, ezt a drága étkészletet... vagy rátok szakadt az OTP? ;-)

Írtuk az utóbbi vendégséges posztokban nagyrabecsült szándor tanult kolegámmal.

Hosszú-hosszú ideje zavarnak olyan bevett, udvariaskodó szokások, amelyeket még ha tényleg illik is követni, egyik félnek sem szereznek feltétlenül megnyugvást és örömöt. Tibor pironkodva bár, de beismeri, hogy néha ő is beáll a sorba: összeszorított fogakkal, saját magát lélekben ostorozva, modorosan udvariaskodik egy jót.

Jó étvágyat!

• Jó étvágyat kívánni evés előtt szerintem egy nagyon kedves és érthető rituálé. Ám amikor az étkező társaságnak/egyénnek az arra elhaladók folyton jó étvágyat kívánnak, annál rosszabbat nehezen tudok elképzelni. Tibor ezért is menekült el végül munkahelye amúgy nagyon takaros kis konyhájából mindenféle külsős kantinokba, mert ott legalább nem zaklatják percenként a modoros munkatársak. Miért nem hagynak enni nyugodtan? Inkább csak köszönjenek oda. Ennél már csak az zavaróbb, amikor egy asztalnál ülve egymás otthonról hozott ételeit elemezgetik ki, tele szájjal beszélve, vagy csupán a kaja gondolatától is csámcsogva:

-Mit eszel? Jajj, de guszta, mi ez? Székelykáposzta? Mi mindig megbolondítjuk egy kis rizzsel, az pompásan felszívja a levét...

Egészségedre!

•  Itt most a tüsszögésre gondolok. Nem elég, hogy a velem szemben ülő állat rámküldi az összes vírust, még kívánjak neki egészségedrét is? Ötször egymás után prüszköl, és akkor minden egyes alkalom után meg köszönje is meg? Hát inkább ne, neki is jobb így. 

Ajtónál előreengedés:

•  Kolegínáknál még egyszerű a képlet: előremennek maguktól. Férfitársainknál viszont már kellemetlenebb helyzetek születhetnek:

-Parancsolj!

-Ne, menj csak!

-Nönö, te mész!

• Tibor próbálja persze kerülni a hasonló lépcsőházakat/szűk ajtókat bármilyen társasággal, de néha muszáj ezt is végigcsinálni. A hochmodoros németeknél ilyenkor még egy vicces szólással is megspékelik a szitut: -Alter vor Schönheit! - vagyis kb. -Öregség (kor) a szépség előtt! 

Hellyel kínálás:

• A rövid párbeszédért (és sok másért is) minden köszönet az index Ki tud nagyobb KÖZHELYET mondani? fórumának.

-Alex, foglalj helyet bátran!

-Á kösz, ülök egész nap!

Bemutatkozás, kézfogás, pusziszkodás:

• Szörnyű, egy újabb ok amellett, hogy ne járjunk társaságba. Megérkezünk, már ott ül számtalan modoros fiatal pár. Ilyenkor nem elég, hogy valaki hangosan bemutat téged és kedves párodat, még egyenként mindenkivel parolázni kell, neveket elhadarni és arra sohasem emlékezni, emellett a lányoknak puszit is adni - iszonyat.

A leírtakból az jöhet le elsőre mindenkinek, hogy Tibor egy antiszociális, mindenfélefóbiás niemandhäuser (senkiházi). Nos, ez valószínűleg így is van. A fenti dolgok leírása közben is már szinte fizikai tüneteket produkáltam - a hétvégi modoros összejövetelek emléke még talán túl eleven :-)

Másodszorra meg azt kell látnom, hogy az angolszász kulturákban bevett normák szerint pl. a jó étvágyat meg az egészségedre nem is léteznek - talán ebben az egy esetben teljes szívemből megértem őket.

Bízva abban, hogy lesz még folytatás ezen a téren is, várom a hozzáadott értéket részetekről! Most nem kifejezetten a zoknit a nyakkendő színével harmonizáljuk-dolgokra gondoltam, de persze nem zárkózom el semmi földi jótól! ;-)

-Hú, már fél 12? Rituval lassan indulnunk kéne, hánykor áll meg itt az éjszakai?

-Elvileg minden óra 10-kor, de figyelj, eldoblak benneteket kocsival, úgy csak 20 perc, minek fagyoskodjatok?

-Ne, dehogyis, ne szórakozzál, hazatalálunk mi busszal Mátyásföldre, ne félts. Meg hát a benzin is...

-Na, befejezni, öltözzetek, és indulunk!

-Köszi, de legközelebb jövök egy jófajta sörrel!