A Kapuzárási Pánikoló

2015/11/14. - írta: Modor Tibi

Illik minden jobb posztot valami hatásos, punk felütéssel kezdődni - úgyhogy akár egyszavas, csupa sokatmondó ponttal (full stop, period!) ellátott mondatokban is kijelenthetném önmagamat visszhangozva, hogy midlife crisis, amit leginkább azért érdemes megemlíteni, hogy mindenkiben tudatosítsuk tájékozottságunkat; Cambridge Proficiency-szintű, aktív angoltudásunkat. Esetleg egymás után ismételgetni szinonimaként az idegen és a magyar megfelelőket mintegy összekacsintva az értőkkel: értjük mind a ketten, de azért megismétlem mindkét verzióját, ezzel is bizonyítva önnön műveltségünket, tudatosságunkat a nem túl terjengős, zsargonmentes, választékos anyanyelv-használatára.

A Kapuzárási Pánikoló leginkább férfi: sőt, bármennyire is szeretnénk most is borsot törni a kishölgyemények orra alá, a kapuzárási pánikoló csakis férfi. Sztereotíp gondolatok: 40 fölött, 50 felé, motorra szállás, húszassal fiatalabb barátnő, pánikszerű vásárlások - igen, ez mind ő. Igazából ennyi is lenne az egész, de nem lenne ez a blog a Modoros, ha nem akarná ugyanezt kifejteni ennél sokkal több bekezdésben, öncélú nyelvi bravúrokkal.

Ő a kiöregedett menedzsertípus. Életének zenitje valamikor a 2000-es évek eleje-közepére tehető abban a hazai világban, amikor hitelre bármi a tiéd lehetett, és először kezdte el úgy érezni az átlagos magyar polgár is, hogy itt van a nyugati élet, és az természetesen őt is alanyi jogon megilleti. Mindez egybeesett azzal a sajátos ténnyel is, hogy ekkor lépett be a harmincasok klubjába, karrierje is ekkor kezdett beteljesedni: volt némi nyelvtudása és képzettsége, és e kettő farvizén szépen ellubickolt a Magyarországra éppen csak betörő multik világában. Megtehette könnyen: angolul tudni elég volt (mint egykori niche skill), így a külföldi vezetőség talán okosnak is hihette.

-A Marci háromszázat keres..!

 

Büszkélkedik Brigi, a feleség - és azt hiszi, minden jó örökké tart.

Természetesen Marci beleesik abba a hibába, hogy ha ő már a tanulmányaival és a tudásával elkészült, az őt egy életre táplálni és vezérelni fogja - nincs más dolga, csak szépen megtartsa azt a pozíciót, amit ő kibrusztolt magának, és az majd úgy mindig is lesz. Az önképzés, a folyamatos fejlődés és az egyre kevésbé rugalmas hozzáállás, alázat hiánya és kiégés eredményeképpen aztán szépen kudarcok sorozata veszi kezdetét, amit éveken keresztül megélhetési forrásként használ ki. Mert lehet, hogy igazából nem ért semmihez. Pedig én szóltam!

Van ugyanis ez az ún. Menedzserpiac. Ez állítólag úgy működik, hogy ha oda bekerülsz, akkor az elérhetőséged kézről-kézre jár, levadásznak milliókért, és mehetsz valahova újabb gyárat építeni, folyamatot behozni, SSC-t alapítani. Hiszen kurvára rutinos és okos vagy, körökben mozogsz, és a többi. Edzőkeringő!

-Most hol vagy, a SAB-nál?

-Nem, onnan már eljöttem. A Borsodinál voltam pár évet, de aztán elhívtak a Heinekenhez, most itt vagyok Area meg Account Manager.

-Ú, ismered a Novák Lacit?

-Persze, ő volt a Key Account-os még 98-tól, de aztán kirúgták. Most asszem, a Telenornál van, hacsak át nem ment a Téhez.

-Ja, pannonos, de a Vodát is megjárta. Elég szép csomaggal lépett le tőlünk.

Nevek, legendák, sztorik!

Órahosszat tartó beszélgetések nem szólnak másról, csak nevekről, és hogy ki ismer kit, és hogy ki hol van, és honnan rúgták ki - de valahogy sosem esik arról szó, hogy ki mit tud, vagy esetleg mit adott a cégnek, miért nézhetünk fel rá vagy hasonló. Esetleg még a dugási hálót felvázolják, de ennyi. Mondjuk az is éppen elég szövevényes.

-Mérnökök, mérnökök. Idefigyelj, Tibikém. Én olyan 10-15 éve, amikor a Monsantónál dolgoztam, ott volt a Feri, öreg róka, a Fuchs Feri - ő mondta mindig: mit csinálunk itt, gyerekek, mit? Hát dolgozunk? Miért vagyunk mérnökök? Mert kurvára okosak vagyunk meg ügyesek? Hát nem. Futtathatnánk kurvákat is, de nem. Azért vagyunk mérnökök, mert ehhez értünk. De nem bütykölni jönnek ide a mérnökök, ők csak azt hiszik. Nem. Mi a Cél? A Cél, egy termelő cég Célja az, Tibikém, hogy profitot termeljen. Olvasd el a Könyvet. Itt nekünk nem adnak pénzt a két szép szemünkért, meg hogy bütykölgethessünk, meg hogy milyen okos mérnökemberek vagyunk, nem. Itt kérlek szépen, azért vagyunk, hogy profitot termeljünk. És miért nem futtatunk kurvákat? Mert ahhoz sajnos, nem értünk olyan jól. Mi a mérnökösködéshez értünk.

És eljut oda a Feri meg a Peti meg a Marci, hogy 40 fölött már csak szépen járja a menedzserkeringőt havi 1-1,5 millióért, abszolút takaréklángon, és egész kis játszmájuk arra megy ki a kiégett unalomban, hogy 0 beavatkozási szint mellett várják a megváltó exit plant, azaz a kíméletes kirúgást valami tekintélyes közös megegyezéses juttatáscsomaggal. Hiszen... hiszen aki már ennyire elképesztő magasan van, annak azért JÁR a többmilliós végkielégítés - ilyen szinten már fél-egy évig is eltart, mire újra állást találsz!

Egy dologról feledkeznek meg: hogy egy idő után megismerik a nevedet, szakmailag és tudásban nem fejlődtél semmit, és a folyamatos lézengés, kirúgástól való alapvető félelem (ha kell, ha nem) azért mégis megvisel, kiéget. Ja, ez már jó sok dolog. És persze nagyon nem mindegy: kishazánkban bizony előbb-utóbb elfogynak a cégek.

Emberünk tehát itt van 50 felé haladó fejjel és ilyen kalandos, kicsit sem belterjes életúttal, és azon veszi észre magát, hogy az utóbbi húsz évben szinte csak butult, és mindenhonnan kirúgták - bár pénze az van. De mire költötte?

Természetesen tárgyakra - bár mondanám, hogy nőzött meg ivott. De hülyeségeket vásárolt, ne tagadjuk. És amikor azt fogalmazgatom magamban, hogy az Isten szerelmére, ne adjatok az informatikusoknak több pénzt, mert nem tudnak bánni vele és idiótaságokra basszák el (Guitar Hero, Legó, makettek meg ilyen-olyan processzorok és hangrendszerek), akkor sajnos azon veszem észre magam, hogy a kiöregedő, kapuzárási pánikoló férfiszerű arcoknál ugyanez a helyzet.

Övé lehet, megveszi, megtartja, elrakja, babusgatja, csinosítgatja, megunja, eldobja. 

De a kielégülés, a megszerzés, a remegő kézzel kibontott csomagolás, a birtokba vétel az megvolt, azt már nem veheti el tőle senki. USB-s kis asztali ventilátor, huszadik kávégép- és daráló, oldtimer Buick a külvárosi ház garázsában (mindet valamelyik végkielégítéséből vette), de van valami kabriója (nem, az roadster, te bunkó!), amit jó időben előhúz, kifényesít, majd megy vele pár kört. 

Autók, céges utak... utóbbi vált hobbijává, amit rendkívül gondosan tervez meg. Alaptétel, hogy olyan céghez nem megyünk, ahol 4-5 órányi repülés fölött nem biztosítják a business classt. És mivel biztosítják, ezért az utazgatás a mindene: tervezget - SeatGuru! Beleássa magát minden járat- és géptípus üléstípusaiba, csak nehogy a lavatory meg a bassinet mellett legyen, és ha nem lehet rendesen hátradönteni az ülést, az hatalmas kibaszás ám. Business classnál se mindegy, hogy egymásra sréhen vannak az ülések, vagy frankón egymás mellett, mert akkor ugyanott vagy, mint economyn. Természetesen csakis az upper deck jöhet szóba, és szar KLM ne legyen, mert ott Heinekent adnak. Levadássza a nemzetközi repülőterek összes lounge-át a review-kkal (direkt írok mindent angolul), megtervezi azt is, hogy előbb átcsekkol vagy kicsekkol, hogy mindenképpen a jó lounge-ban henyéljen, ne a szemétben.

Egyszóval imádja ezt a szart, hogy végre odakerülhet a senki földjére, ahol nem működik a telefonja, nincs internet és céges email sem, nincs bőgő gyerek, nincs követelőző asszony - van ő és a hülye játékai, és néhány szerencsétlen stewardess, akikre talán titkon ki is veri a légitársaság logójával ellátott takaró alatt, fején a zajtompítós fejhallgatóval, amivel ellátva alvást mímelhet. Szállodák, taxik, blokkok, napi keret és véleményes számlák - amit a végén, 0 előkészülettel fog odabaszni valami genotherm bugyiban a pénzügyesnek. Hiszen ez a dolga, oldja meg.

Ő az Öreg-Öregfiú. Aki ma Öregfiú, hamarosan valószínűleg ezt a fajta Kapuzárási Pánikolót fogja testileg-lelkileg beteljesíteni. Laza ing (lehetőleg designer, amerikai outletből hozatva valami balekkal), és mindenképpen németes, a 2000-es évek stílusában fogant keret nélküli, leheletvékony szárakkal ellátott szemüveg.

Természetesen beteljesülő végzetként elérkezik második tinédzserkora egy tudatos, rafinált, ám néhol a meggazdagodás felé könnyebb utat választó (tehát nem feltétlenül okos, szorgalmas és tanult) fiatal nőszemély személyében (általában munkahelyi románcként indul ez), aki teljesen elcsavarja pánikolónk fejét, elcsábítja, behálózza, elmarja, megtartja, kisajátítja, és örökre lebilincseli - általában terhesség, majd újabb pocaklakó manócska képében. Hoppácska - jó szex volt, nincs.

De ez mindegy, a lényeg a Tárgyakon van, élvezeti cikkeken. Szivar, borhűtő (Apának jár), órák... órákig böngészi az órákat (írói bravúr volt) a fedélzeti katalógusokban: mindig kell egy új, de nem csak ilyen kis szar, dán Skagen (alig 100 dollár, egy póló drágább, mármint egy Rendes Póló), hanem valami Festina mondjuk. Kialakul a Playboy- és FHM-magazinban megteremtett aspirációs csoport férfi-eszményképe, és persze ő is ilyen lesz. Vitorlás, vitorláscipő, katamarán, klubtagságok (Rotary), mérföldgyűjtögetés kedvenc légitársaságánál, üdülési jog (!), ismerős brandek, semmi kockázatvállalás. Mac. Ízlelgeti és érti a bort meg a viszkit - ilyenkor kiül az arcára valami elégedettség, valami olyan élvezetszerű kielégülés, megnyugvás, mintha spontán pollúció történne öregedő ágyékában. Autóimádat, nyomaték- és tempomat-értés, extrák és kényelmi funkciók lexikális ismerete, már ezek felidézésekor is valami borzongás, valami bizsergető érzés járja át öregedő, puhuló testét... vezetési élmény, megnyugvás, ülésfűtés, tolatóradar- és kamera, autóhifi, Bluetooth, töltők, kihangosítók, headsetek. Akik úgy tervezik még a napi útjukat is, hogy inkább tartson tovább - így az élvezet is elhúzódik.

A Tárgyak. Nem tud róluk leszakadni, meg akar szerezni, babrálni, fogdosni akar mindent, és közben elfúló hangon kommentálja. Hihetetlen kis szarokon fel tud izgulni, legyen az egy szép teásdoboz vagy egy vadiúj Bose-fülhallgató (Beats by Dr. Dre). Tömpe, hozzáértő, reálos (vö. mérnöki) ujjaival simogatja, szakérti mindenki tárgyát: Add csak ide! -szól elfúló hangon.

Mert kurvára nincs is már mit csinálnia. Ő már olyan szakmai-vezetői szinten van, hogy elég csak egyfajta lebegő helyzetből szemlélni az alvilág történéseit, és szinte soha nem beavatkozni. Beavatkozni az nem elég profi... úgyhogy kávézni, kajálni, beszélgetni ráncigálja a felsővezetés tenni akaró tagjait is, amivel hasznos munkaidejükből órák mennek el mindennap, amikor nem éppen a villódzó Index-oldalakat baszkurálja értő ujjaival, bamba, öregedő fejével. Mesél, anekdotázik, megfizethetetlen tudást ad át öreg, néhai feletteseiről szóló hőskölteményekben.

Régi hódítások, ki kúrt meg kit... Süss fel, nap, Morrison's, régi ZP, Horvátország és hasonló eposzok. Egyetemi történetek, vidékiség után két hónapon belül minden BKV-járat és csatlakozás ismerete, amire te (hiszen természetesen waschechter Budaer vagy) csak pislogni tudsz - és ezt ő elismerésnek veszi. Lám, ezt is jobban tudom, mint a bunkó pesti. 

De fejben már a következő utat tervezi: repülős katalógusból megvásárolt csecsebecsék: extra, tokba rejtett iPhone-akkumulátor és laptopbőr, GAP-kardigán, designer és sorszámozott tollak, új phablet Amerikából. Számolgatja legújabb bónuszát és a redundancyt. Új garázskapura menjen, esetleg a barátnő kocsijára? Jó esetben jut is, marad is. Talán még a gyereknek is.

De azért az igazi jó világ az 2004 körül volt. Kár, hogy soha nem térnek már vissza..!

És kicsit kérkedik a pénzével, röhögve kommentálja: -Jó, hát most hatvanezer forint azért nem fog a földhöz vágni, gondolhatod... - De másfelől ez már a szép, egyértelmű lejtmenet nála minden szinten.

Mi jobban fogjuk persze csinálni, nem esünk elődeink hibájába. De talán mégis ilyenek leszünk. A végzet mindenkit elér így vagy úgy.

/Köszönöm, Atlétás./

18 komment

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

CheTamás · http://rascasse-f1.blog.hu 2015.11.15. 10:37:23

Mi ez a minimáldizájn Tibi, arany cimborám?

A vitorlázást jobban ki kéne bontani, a vicceskedő Vögele-katalógusból kilépő Csabák, ahogy foghegyről pöccintik oda az eggyel szarabb pozícióban dolgozó, de ezt haverkodással kompenzáló Endréknek két Bianco között, hogy:

-Csabesz, mit tanácsolsz, Bavariát vagy Elant vegyek?
-Elant, apám, Elant.
-Miért?
-Mert nekem van most egy eladó! Wehhhehe!

sdani 2015.11.15. 10:37:37

Befigyelhet egy kikúrt drága startocaster, elvégre egyetem alatt is volt valami punk bandája, be is futhatott volna akár (nem), ha nem a karriert választja. De majd most 50 évesen. Kétszer előveszi talán, utána csak porosodik.

Vagy van még az a típus, aki 50 évesen rájön, hogy kövér mint a szar, és vesz egy másfélmilliós full carbon versenybringát, hogy majd most formába jön... persze két hónap alatt beleteker 100km-t, aztán örökké a szögön fog lógni a bringa.

PongLenis 2015.11.15. 17:36:15

Khmm...
Stratocaster
Khhm...

;)

Modor Tibi · http://modoros.blog.hu 2015.11.15. 17:59:42

@CheTamás: untam már a régit, csicsás volt, nem egy webhárom.

A vitorlázáshoz bármit elfogadok, mert még rákeresni se értek hozzá.

Burgermeister 2015.11.15. 19:53:14

Plusz a kabrióba, sportautóba ülők tábora!

2015.11.16. 10:33:05

jaj megvolt, többször is :)) vitorlás, órák, céges szarok, utak...szerintem az ilyennek nincs gyereke, vagy nem él vele, 50+ évesen is egyedül jár-kel a színes Ralph Lauren ingében és próbál csajozni (sikerül neki).

bikmakk · http://srbija.blog.hu 2015.11.17. 11:38:19

Nekem tetszik az új dizájn, de a diszklémerre vezető linket visszatehetnéd oldaldobozba: modoros.blog.hu/2008/11/11/a_modorossag_definicioja

Ernoke 2015.11.17. 15:53:28

elolvastam, és kommunista gondolatok rajzanak a fejemben. kisajátítani, elkobozni, lámpavasra fellógatni! broáf.

Jóléti Dán Kekszesdoboz 2015.11.17. 22:01:49

Borzasztó ez a sűrűn szedett dőlt betűsködés, ez a kondenzált italik tipográfiai förmedvény, benne van a magyar lét egész nyomora; a kompresszált egzisztencia amely manírok közt keresi önmagát. Erről jut eszembe, ma reggel láttam egy garázsajtóra felhelyezett reklámtáblát "csak nőknek", mert ez "minden nőnek jár". És a helyet úgy hívták "BARBI kuckó". A Barbi szép antikva betűkkel, a kuckó mégszebb, még gyönyörűbb leánynaplók legtitkosabb oldalait idéző folyóírással, de azzal amiért azonnali fasszal verés jár

Jóléti Dán Kekszesdoboz 2015.11.18. 23:08:02

@Cave Nick: Az kemény lehet. Meghívsz egy sztárséfet főzni mondjuk 6 személyre.
Főzés közben, alatt megy a csemcsegés, nyelvvel undorító csettingetés, kicsi bebaszcsizás, csajok hatalmasakat röhögnek. Mindig van egy nagyloboncú bongyor, aki dagadt de örökké izeg-mozog. Hüjj vaze.

Cave Nick 2015.11.19. 20:44:23

@Jóléti Dán Kekszesdoboz: Kolléga, nem téveszti össze a LAKÁSÉTTEREMMEL? Az már annyira 2014.

Bicepsz Elek77 2015.11.23. 08:29:00

Na en ismerem ezt a tipust. 10 milliot "szervezett ki" egy kozepes cegtol. Kirugas majd uj munkahely.

Mc Master 2015.11.30. 08:02:16

modoros.blog.hu/2015/11/14/a_kapuzarasi_panikolo#more8078628

A cikk nagyon jó, élvezettel olvastam. Sok minden megvolt ebből nekem is, ha nem is ezen a szinten. (De még semmi sincs veszve :D) Viszont van itt valami, amire szeretnék reagálni. Mégpedig:
“A Kapuzárási Pánikoló leginkább férfi: sőt, bármennyire is szeretnénk most is borsot törni a kishölgyemények orra alá, a kapuzárási pánikoló csakis férfi.”
De miért van ez így? És tényleg pániknak éli meg ezt mindenki? Meg, hogy kapuzárási. Én pl. nem.
A helyzet az, hogy így negyven fölött azt hiszem kellő élettapasztalattal a hátam mögött bátran kijelenthetem, hogy az élet nagyon elbánt a nőkkel. Mert nekik még pánikolni sincs idejük, harminc után a kapu bezárul és pont. Nincs tovább. A kapuzárási pánikuk kimerül a két krémesben, amit este suttyomban esznek meg a hatodik emeleti panellakás konyhájában, szép csendben, hogy a gyerekek a szomszéd szobában fel ne ébredjenek. Igen, nekik ez marad, a krémes és a váláskor a férjtől elorrozott panellakás meg lent a parkolóban a ’98-as Renault Megane, ami a váláskor még csak pár éves volt, mára viszont már csak arra szolgál, hogy a szerelő le- és néha egy kis árengedményért meghuzza szegény asszonyt.
Ezzel szemben a férfi fiatalon még egy vonzó, esetleg sportos srác aki végigkeféli a fél kollégiumot. Aztán harminc fölött már igazi férfivé válik, egy ragadozó lesz. Jó pozicióval, jövőképpel – igaz, az övet már nem tudja a régi lukba akasztani. Negyven fölött pedig jön az igazi pocak korszaka, de ez a nőket nem nagyon zavarja, hiszen emberünk igazán sikeres, a legjobb éveit éli. Beért, lett belőle valaki. Az asszonytól elvált, újrakezdte és láss csodát, a kolonc nélkül jobban megy minden. Még, hogy kapuzárás meg pánik!? Úgy érzi, az élet csak most kezdődik. Egy olyan világ nyílik meg előtte, ami korábban, a fiatal kora miatt szinte elérhetetlen volt: az elvált negyvenes MILF-ek hada akar vele összejönni. Aki vigyáz az egészségére, annak még bőven van hátra ilyenkor húsz termékeny év. Aztán persze eljön az 50+, az ősz halánték, a decens úr ideje, akinek jó a dumája, kedves és aranyos. Mosolyával bárkit levesz a lábáról, határozottságát hosszú évek alatt megszilárdította. Tudja, hogy melyik nőnek mit mondjon a siker érdekében. Már nem az a nyomulós típus, mint volt, hanem inkább az öreg bika féle, “szép lassan leballagunk és mindet megb…” fajta. Már kevesebbet beszél, inkább kérdez és hagyja, hogy a nő kiöntse a lelkét neki. Szépen bólogat, persze az egyik fülén be, a másikon ki a sok sületlenség a Giziről, az új kolléganőről meg a romlott sonkáról. De ő “megértő”, és ezzel megszerez magának bárkit. A munkehelyén lehet, hogy kicsit háttérbe szorult már, de amikor a tapasztalatra van szükség, akkor azonnal hozzá fordulnak. És ezt értékeli és elsimeri a környezete, a kolléganők felnéznek rá. A célja már nem a 20-25 éves korosztály, inkább az elvált de még túlzottan meg nem savanyodott réteg, aki hisz még egy fellángolásban és ezt, legalábbis ennek az illuzióját az öreg meg tudja nekik adni. Aztán persze ugyanúgy röhög a fiatal kollégákkal az átvert csajon a kávézóban délelőtt, mint tette azt régen. És közben ugyanaz megy, mint bármikor korábban, ahogy a cikk is írta: business class, utazások, lízingelt kocsi, mert a céges A4-es túl snassz, amatőr képzőművészet, mert a Józsi egyben egy meg nem értett művész is, akinek a régi általános iskolai osztálytárs besegít egy tárlattal a kultúrban.
Hétvégén, amikor a gyerek nála van láthatáson, akkor elmondja neki, hogy anya álmásban sokszor sír és az ő nevét emlegeti. Ekkor felébred benne valamiféle lelkiismeretfurdalás, de csak két percig, aztén gyorsan elhessegeti a gondolatot. Fújjj…
És Casanova Józsi nem hülye, tudja, hogy jön a hatodik X és meg kell már állapodnia. Újra megházasodik egy maga korú nővel, akivel csak az ásó és a kapa…

És mi a helyzet a nőknél?
Ezzel szemben, amikor a nőn harminc felett megjelennek az első ráncok, akkor már nem sok jóra számíthatnak. Már nincs férfi, aki komolyan venné őket, vagy ha igen, az valami balek. Vagy a férj, ha még mindig házasságban él szegény pára, de az is egy ... lsd. előző pont. És ez a helyzet annyir a frusztrálja őket, hogy gyakorlatilag negyvenéves korára minden nő meghülyül. (Pl. Csak nézd meg, milyen reakciók lesznek itt a kommentekben!) A nők az élet igazi vesztesei. Én sajnálom is őket.
És tudod mit? Inkább bélyegezzenek meg ezzel a kapuzárás pánik dologgal, még akkor is, ha csak ugyanazt csinálom most negyven felett, mint tíz meg húsz éve csináltam, minthogy egy harmincéves korára kidobott, erősen elhasznált és kifacsart rongy legyek.
süti beállítások módosítása