Sok éve elkezdtük: most visszatérünk rá, és még kegyetlenebbül kibontjuk. Hiszen mostanra már a rádióhallgató-újságolvasó, párhuzamos társadalom is ráérzett arra, hogy a jó étvágyat, az egészségedre meg a többi hülyeség. No de mi van a többivel? Itt bujkálnak (az akkor is bújkál meg nyitvatartás, baszd meg!) ezek az alaptételként elfogadott illedelmességek, holott senkinek nem jók.

• Köszönni: Jó napot kívánok! Jó napot, szia, csókolom, viszontlátásra, viszlát. Egy olyan modoros országban, mint a miénk, ahol már az is udvariatlannak számít, ha csak jónapotot mondasz, ott ez durván hangozhat elsőre. Örök dilemma, hogy júj, mit köszönjek, ha sziát mondok, csak azért is jó napotot válaszol, és fordítva. Márpedig minek köszönnék? Jó napot kívánok neki tényleg? Dehogyis. Hazudni meg nem szép dolog. Ha boltban, hivatalban van az illető, akkor ő szolgál ki engem, tehát felesleges vele modoroskodni, - ha meg ismer engem, akkor úgyis tudja, hogy erre semmi szükség. Javaslatom köszönés helyett: rövid vakkantás, esetleg diszkrét morgás.
• Megköszönni: Köszönöm szépen? De mit? Azt, hogy kaptam tőle egy sört, egy kávét, fizethettem neki a pénztárnál? Azt köszönöm meg neki, hogy a munkáját végzi, amiért pénzt kap? Ugye, hogy milyen abszurd ez? Inkább ő köszönje meg, hogy kiszolgálhatott, hogy pénzt kereshetett. Nem tett semmiféle szívességet, sőt. Másoknak bármit megköszönni? Ajándékot, segítséget? Nos, nem azért tette, hogy neked jó legyen, ezt vésd az eszedbe. Az emberek azért tesznek csupán szívességeket, hogy NEKIK legyen jó. És ha már nekik jó volt, akkor nem kell ezt fokozni. Helyette: majomszerűen makkants oda. Vagy semmit, vonulj arrébb.
• Elköszönni: Mert miért? Bejelented, hogy most elmész? Mert vajon nem veszi észre másképp? Viszontlátásra? Tényleg viszont akarod látni? Ugye nem?
• Megkérdezni egy helyről, hogy szabad-e: Régi bölcsesség, hogy csak az a hely nem szabad, amin ülnek - ehhez tartsd magad. Nézd, általában nincs foglalási rendszer a távolsági buszokon, vonatokon - ha meg mégis, hát a fasznak kellett felállnia a helyéről. Az üres szék pedig a közvélekedéssel ellentében NEM táska- és ruhatároló. Nyugodtan ülj rá: aki odatette, vélhetően számolt is ezzel az eshetőséggel. Ha meg nem, hát most megtanulja.
• Nőknek bármilyen engedményt tenni: Nem csak idejétmúlt és ósdi dolog a hölgyeknek szánt lovagiasságot erőltetni, hanem nálunk sokkal boldogabb helyeken egyenesen sértő nemek szerint különbséget tenni. A nő gyengébb lenne? Akkor miért élnek mégis olyan sokáig, hogy bírnak ennyit szülni? Érdem-e nőnek lenni? Szerintem nem.
• Alkalmakkor felköszönteni: Vagy ünnepelni, bármi. Azért, mert éppen a naptárba valaki megint beírta, hogy Erzsébet meg László, attól ők miért többek? Mi lesz azokkal, akiket Justinnak vagy Shane-nek hívnak? Nekik miért nem lehet névnapjuk? Again: nem csoda, hogy a névnapokat rajtunk kívül senki nem ünnepli. Ajándékot venni: minek? Csak kellemetlen neki is, neked is. Egyházi, állami ünnepeken megemlékezni: miért is? Mi közöm nekem ahhoz, hogy hatezer éve ki milyen forradalmat bukott el, ki kit irtott ki, milyen pogány ünnepre húztak rá valami keresztényt? Jegyezd meg: ha nem vagy képes úgy alakítani az életedet, hogy minden nap ünnep legyen, akkor vesztes típus vagy. Szedd már össze magad!
• Magázódni: Ez egy elnyomó, német mintára létrejött, korábban sosem létezett forma: felejtsük el! Ahol még a mai napig se tudnak megegyezni abban, hogy Maga vagy Ön, esetleg nem-e tetszik kérni egy kis Otthon kávét, vagy Kend - ott szerintem nincs miről beszélni. A helyes módszer: azonnal tegezés. Nem csoda, hogy Skandináviában nem létezik olyan, hogy ni, ott már évek óta csak du van, és senki nem sértődik meg rajta. Ha esetleg valakinél a kora miatt némi rossz érzés bujkálna benned: a kor tényleg nem érdem. Örüljön neki, hogy idáig kihúzta - mi már nem fogunk eddig élni, ráadásul nyugdíjunk se lesz. 
• Vallásos emberek hitét, politikai hozzátartozást, szexuális orientációt, drogfüggőséget, kövérséget tiszteletben tartani: Babonákat, hiedelmeket, vallásokat nem tisztelhetünk - nem is értem, politikusaink miért álszenteskednek annyira ("nagyra tisztelem az istenfélő embereket, csak az egyház..."). Mondjuk ki: ezeket az embereket szánni kell, nem tisztelni. És nem az egyház a gonosz, hanem az emberek hülyék. A másik a tüntetgetés meg a szexuális orientáció. Nekem mi közöm ahhoz, hogy ki mit gondol a másik kárára? Miért kell belekiáltani a világba, hogy ők mennyivel jobbak és különbek, mint mások? Arra nem is gondoltak, hogy mennyire megbántanak ezzel olyanokat, akik másképp gondolják esetleg, nekik nem lehetnek jogaik? Összességében: tömegbe verődni, programszerűen vonulni, ott megerősítést és ellenségképet keresni = emberi gyengeség. A gyengeség nem erény, épp ellenkezőleg. 
• Borravalót adni: Már elmondtam. Mert félek, hogy máskülönben nem kapom meg azt, amit az árán kifizetek? Mert úgy érzem, hogy itt talán szeretnek, vagy pénzért megváltott előnyöket kapok? Nem. Tessék szépen elkérni az árát, és én kifizetem. De kérem a visszajárót, bármennyi is legyen az.
• Levenni a cipőt vendégségben: Ha valaki képtelen úgy szervezni az erőforrásait, hogy rendesen ki tudjon takarítani a vendég után, az ne hívjon vendéget. A cipőt levenni egy nagyon intim dolog, úgyhogy tőlem ilyeneket ne várj el. Ha zavar, hogy összelépkedem a bolyhos prémedet vagy a gyerekek játszószőnyegét, akkor ne tedd oda, ez ilyen egyszerű.
• Megsimogatni a rokon/szomszéd dörgölőző kutyáját: Nem. A kutya, macska meg a többi állat nem arra való, hogy kedvencként, lakásban tartsd - ráadásul mindenféle kórokozókat, férgeket terjesztenek. Ha valaki képtelen megnevelni a kutyáját, hogy ne ugráljon meg nyalakodjon, akkor tedd meg te: nyugodtan rúgjál bele finoman. A gazdába meg a kutyába is. És persze soha többé ne menj hozzá vendégségbe, cipővel vagy anélkül. Ja igen, játszani/beszélgetni akaró gyerekkel ugyanez a helyzet.

Ne feledd: ebben a felgyorsult világban ezekre már semmi szükség. Kegyetlenül hangzik, de igaz. Vége azoknak az időknek, amikor az emberek egymásra voltak utalva: hogy ha vendég jött, a falszomszédtól kaptak két széket, az alsó szomszédtól pedig két tojást meg egy kávéskanálnyi olajat. Hogy az asszonyok erkölcsét a kölcsönös megfigyeléssel - a férfiak viselkedését pedig a közösségi elvárásokkal oldották meg. Mára az idő lett a legértékesebb commoditynk, és egyszerűen nincs már időnk időrabló formaságokra.

Ha pedig túl kedves vagy mindenkivel, elszaporodnak életedben a vérszopó piócák, az érdekemberek. Ezt te se akarhatod. Légy olyan sikeres, olyan gazdag, hogy ne legyél rászorulva mások jóindulatára! Hajrá, tempó!