Hogy is maradhattak ki eddig ezek az emberi kudarcok, ezek az utolsó, senkiházi pribékek? Hiszen annyira kézenfekvő, annyira dühítő és felháborító a viselkedésük, hogy arra szavak nincsenek (de vannak, olvass csak tovább).
Legyen házibuli, céges buli, esküvő, szórakozóhely. Eleve tegyük fel, hogy nem volt sok kedved menni - miért is lett volna, hiszen otthon garantált a tökéletes kényelem, társaság, étel-ital, szélessávú internet. Társaságba járni is egyre aggályosabb, hogy az emberek azonnal szóvá teszik, ha kicsit ránézel a telefonodra (sőt, új játékszabály: mindenki berakja az asztal közepére a telefonját, és aki elsőnek nyúl érte, fizet egy kört) - drága, utazni, jattolni kell, szar sört, mocskos kávét adnak, megfájdul a fejed, huzatot kapsz, lebetegszel. Szóval alapból időpocsékolás és kockázatos, de legyünk mégis egyszer pozitívak: elmész, jó emberekkel találkozol, még értékes eszmecserét is folytattok egymással, a háttérben elviselhető módon szól valami zene, te meg pár ital után érdeklődve nézed a táncolókat. Tehát elvagy, jól érzed magad, beszélgetsz.
Na ilyenkor lép közbe ez a piócapatkányszerű kullancs.
Őt több dolog motiválhatja, de a végeredmény ugyanaz: meg akar és meg fog táncoltatni. Mert kibaszottul erőszakos, leállíthatatlan, nyomulós briganti. Megfogja a kezed, rángat, felemel (!!!), a többszöri elutasítás ellenére is.
Mi motiválhatja?
- Sajnálat, együttérzés: kialakult benne egy világkép, miszerint aki ül és petrezselymet árul, az szarul érzi magát, szerencsétlen. Egyfajta Amélie-ként küldetésének érzi, hogy felvidítsa a szerencsétlent. Tudod: aki átkíséri a vak embert az úton még akkor is, ha az nem akar átmenni. Egy boldogtalan, elhagyatott, elhanyagolt kis wallflower, aki szomorkodik, irigykedik - és csak arra vár, hogy ő felkérje, megpörgesse, megtáncoltassa.
- Hivatásos, elkötelezett hangulatcsinálás: úgy érzi, hogy leült a hangulat (Jézusom, ülnek az emberek, BESZÉLGETNEK!), úgyhogy elkezdi róni a kötelező köröket. Gyerekek, gyerünk (tapsolva), bulizni tessék, itt van a zenekar, direkt nektek hívtuk, olyan számokat kértünk, amiket ti szerettek (ki kérte?), gyerünk, felállni! És kurvára erőlteti az egészet, párostánc-sorsolást meg idióta lányokfiúk-játékokat szervez, különösen esküvő esetén, amennyiben vőfély.
- Meg akar dugni/meg akarja dugatni magát: meglehetősen ódivatú, fáradt módszer ezt ilyetén módon történő módon kifejezni. Úgy gondolja, hogy a magával ragadó zene és ritmus, az alkoholos bódulat majd valahogy kikapcsolja a külvilágot, és ennek az elolvadó világnak a buborékszerű közepén ül majd ő, és az ölében én.
Kedves, engem erőszakkal megtáncoltatni kívánó szerencsétlen embertársam!
Kérlek, ne erőltesd a dolgot. Gyűlölöm a táncot, alantasnak tartom az egészet a hagyományokkal, etikettel, felkéréssel, lekéréssel, tánciskolákkal, szalagavatókkal együtt - meg általában minden zenét, amire táncolni lehet (Én úgy általában minden létező zenét - Józsi). Ez különösen igaz a társastáncokra. Valószínűleg nem is lennék itt szívem szerint, úgyhogy ne súlyosbítsd a helyzetet. Ha azt mondom, hogy nem, az tényleg nem. Én se rángatom a kezed, hogy gyere velem haza internetezni, egyrudassal guggolni, csöveskocsmákat feltérképezni. Mert ehhez te nem kellesz, és nem szeretlek. És ha tovább erőszakoskodsz, nem érdekel, hogy nő vagy vagy akármi, sajnos védekező jellegű erőszakhoz fogok folyamodni, aminek sértődés és sírás lesz a vége.
De nem én fogok sírni.
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.