Kedves, születésnapodat télen ünneplő ismerősöm!

Kedves, születésnapodat télen ünneplő ismerősöm!

Ne érts félre: mélyen együttérzek veled, amiért az év egy ilyen ocsmány, gyalázatosan reménytelen, hideg, nedves és sötét időszakában jöttél a világra - bár ahogy szüleidet ismerem, talán még ez se pontosan így történt. Szóval mindenkinek jut valami az élettől, neked tegyük fel, hogy ez jutott - sok ráhatásod annak idején nem volt. De mivel én se nagyon tehetek erről, ezért nem biztos, hogy ebben részt akarok venni.

Namost itt jövök én a képbe. Te évről évre, valamiért mindig pontosan ebben a lehangoló, féreg időszakban találsz meg, hogy csatlakozzam a tégedet ünneplő forgataghoz, és ehhez a születésnapi ünnepléshez pontosan ugyanazt a mocskos, Körúton belüli környezetet választod, amit tudod jól, hogy mennyire lenézek és ritkán látogatok meg jószántamból.

Számoljunk együtt: taxi befelé olyan 2-3000 Ft (a telefonhívással és annak lelki megpróbáltatásaival együtt), ott elfogyasztok 1-2 italt: az legalább ugyanennyi, és még reménykedsz, hogy követlek valamelyik dugig tömött, szar szórakozóhelyedre, ahol megalázóan végigmér a beengedő-kidobó személyzet, sorban kell állni a ruhatárhoz is, a fél pár kesztyűmet elhagyom, a pultnál soha nem kerülsz sorra, nem értitek egymás szavát, és csak a szokásos mocskos-szar klubzenét nyomatják reggelig (nicht mal was von David Guetta macht er). Ezt nevezed te születésnapnak, talán úgy érzed, hogy a nagy tömeg is téged köszönt, félnél mondjuk csöndben, tíz emberrel beszélgetni egy nyugodt krimóban? Mindegy. Ezek után, miután a vadiúj, velúr csukámra ráléptek legalább tízen, leöntöttek sörrel, otthagytam egy csomó pénzt és még örülhetek, hogy nem késeltek-vertek meg, raboltak ki - és hazamegyek megint párezer forintból, még érezzem magam kellemetlenül, amiért nem vittem neked ajándékot valami modoros kis fülesszatyorban. Úgy hiszem, legalább te érezheted magad lekötelezve, amiért rászántam életem egy teljes hétvégéjét és egy valag pénzemet arra, hogy téged ünnepeljelek.

Egy teljes hétvége, bizony. Ezt kéred, hogy ajánljam fel neked, teljes egészében. Mert minden más programot le kellett mondanom, illetve ennek kellett alárendelnem. A melós hét után az egész szombatomat gyomorgörccsel töltöm, hiszen tudom, hogy majd este a jól megérdemelt, fűtött szobában, villámgyors internettel eltöltött pihenés helyett valami csövesszagú kerületben, külföldi suttyókkal teli kocsmában meg szórakozóhelyen kell majd üvöltve kommunkálnom csupa félismeretlennel - másnap pedig, még ha csak 2-3 sört is ittam, joggal érzem magam leverve egy ekkora kulturális sokk után, belpesti szennytől átitatott gyönyörű ruháimat is moshatom ki azonnal, tehát a vasárnapom is erről szól.

Márpedig az én szabadidőm ritka kincs, és mint olyan: megfizethetetlen. Éppen ezért, kérlek, ne sértődj meg, hogy az utóbbi években kimaradoztam a hasonló őrületes bulijaidból, mert egyszerűen nem találok semmilyen érvet mellettük, hacsak nem a képzelt illendőséget vesszük annak. Ámde mivel sem szebb, sem okosabb, sem erősebb, izmosabb vagy gazdagabb, boldogabb nem leszek az efféle pesti kirándulásoktól - inkább pont ellenkezőleg -, ezért maradok itthon.

Nincs mese, ezt el kell fogadni, közelebb ünnepelni - és lehetőleg valami szebb évszakban. Válassz tavaszi névnapot, nyári tejfakasztót, őszi keresztelőt. Ahogy már én is beletörődtem, hogy boldog, szerencsés, virágos nyári gyermekként valahogy akkor is sokkal fontosabb dolga támad mindenkinek: etyeki borfesztivál, főzdefeszt, nyaralgatás, telkezgetés, esküvők, jaj, oda ki én nem megyek. Hát ha ti úgy, akkor én is úgy - rohadjatok meg a belvárosotokban, jogotok van hozzá. Nem sértődöm meg: szeretek otthon, csetelés közben sörözni az arra érdemesekkel.

Ja, és természetesen Isten éltessen, füled érjen bokáig ;-)