Szívén viseli, figyelemmel követi, átérzi, átéli, azonosul vele, együtt lélegzik a közélettel, médiával, sportélettel. Az együttes neki játszik, a politikus neki ígér, a celeb neki öltözködik és szavazza ki a másikat a villából, a csatár neki szerzi a gólt, a rendőr neki szolgál és őt védi, az országot ő tartja el, tőle veszik el a melegétel-utalványt.

Alapvetően lehetne egy teljesen normális ember a sok közül, sőt - talán idejének a 90%-át úgy is tölti el, mint egy kiegyensúlyozott átlagpolgár. De ez nem elég. A feszültség csak gyűlik, a levezetés pedig másképp nem megy. Megőrül, kész, elszáll az agya. Egész nap csak traktálják a rosszabbnál rosszabb hírekkel, folyamatosan csak nyelnie kell a munkahelyén, kész.

Hazudtak Neki! Bevallotta, lebukott, lopott, plagizált. Hazudtak a kampányban, hazudtak reggel, délben és este. Az én nyugdíjam, az én pénzem. Az én országom - jöjjön el. Nem erről volt szó! Neki nem ezt ígérték. Megint becsapták. Az elmúlt húsz évben már hatodszorra, de talán ennél is többször. Ezek majd rendet tesznek, mert azoknak már tényleg menniük kell. Szociális váltógazdaság. Egykutya mind, mindegyik csak a zsebét tömi. Adjátok vissza Magyarországom! Az enyém. 

Ő mindig jobbat remél. Az a focista gyerek is milyen szívvel-lélekkel játszott, de nem sikerült betalálnia. Önzőztek a többiek, ki akarják csinálni. Lélektelen a csapat játéka. Ő ezért nem hajlandó többet kimenni a stadionba. Megfogadta, hogy addig nem megy ki a Bozsikba, amíg háromszor egymás után nem nyer a Kispest legalább négycsillagos meccsen. Az a rohadt Mécs Károly, letagadta, hogy van saját lánya. Mennyire egy utolsó, szar ember. Hogy sírt az a szegény lány. Lengyel buszokat vett az a köcsög Demszky. Ő addig nem vesz BKV-jegyet, amíg a taxis a polgármester. Amíg talicskán tolják ki a pénzt, nokiásdobozokat csereberélnek, bunkók az ellenőrök és dohányzik a sofőr, ő nem fizet ezeknek egy fillért sem. Amióta a jómódúak is ugyanannyit adóznak, azóta letagadja inkább a maradék jövedelmét is, hol itt az igazságosság? Idén már nem megy ki, tizenötezres napijeggyel, hova gondolsz? Európai harmadvonalas előadók, és van pofájuk ennyit elkérni érte. A szolgáltatás meg egy nulla, a sör meg ötszáz, és magyar szót alig hallani.

Pedig mennyivel egyszerűbb dolga is lehetne! Rájönni, hogy ő igazából egy senki, és akiket ő figyelemmel kísér, azok is mind kis-kicsi senkik. Senkit nem érdekel, hogy ő mit gondol - akiket meg egész nap néz, azok se tudnak semmit, és ők is senkik. De nem, ő a saját életét teszi ezzel keservessé, hogy mások problémáit vállalja fel, nem mintha bárki is kérte volna erre. De ezek már csak ilyenek. Keresik a mankót, hogy bármitől is függővé tehessék magukat, lehessen kiket okolni, lehessen együtt örülni a tömeggel ideig-óráig.

A választásokat és a nézettségi műsorokat pedig ő fogja eldönteni, de nem baj. Kellenek. Csak ne lássam őket.