Az örökké fess, hercig, jó kiállású, szimpatikus tekintetű - nem mellesleg kiváló humorral rendelkező - Hácsé munkája Hetényi Péter barátunk ötlete alapján.

Az évszakgyűlölő

Ez a hó, bazmeg, ez a halálom. Mér kellett ez most, kinek hiányzott? Mérnem tud már szépen tavaszodni februárban, mérnem? És ekkora mínuszokat? Hova? Egyszerűen nincs értelme. Elfűtöm a gatyámat is. Ilyet jósol, hogy -26. Takarodjon Szibériába, aki ilyennel riogat. A média feszt paráztassa a lakosságot. Azért külön rohadjanak meg. Régen is volt tél, meg hó, mégsem sírt a bemondók szája. Osztán jóhogy te is úgy figyeled az ablakból, hogy mikor, mikor jön már a hó, mintha légitámadás jönne. De én el nem lapátolom, az biztos, ne félj. Max egy csíkot, ahol eltipegek a kapuig, annyi. Elárulok egy titkot: egyszer elolvad. Én meg marhára ráérek. Komolyan mondom, a városiak kertes házba vágynak, de itt nincs nyugtod a kurva udvar miatt. Mindig kitalál neked valamit. Egyszer csak lesz tavasz. Valahogy majd csak lesz, úgy még nem volt, hogy ne lett volna valahogy. Szóval nem szeretem a telet, túl böszme, arcoskodó, tahó módon hőbörög a hófúvásaival. Bunkó évszak a tél.

Nem várom én a tavaszt se, dehogy várom. Azt a bolond nyüzsgést, ide rohanni, oda szaladni. Nem győzöm javítani a házon, amit szétkúrt rajta a tél. Mindenki megbolondul, előbújnak a vadbarmok a vackukból, a yahamások bőgetik a motort, a szomszéd BMW-s kapartat, fütyültesse a gumikat, utána rifftig keresztbe parkol, hogy kilátni is tőle alig. A fű úgy nől, mint a bolond. Lenyírom kedden, vasárnap már megint besűrűsödött és kétszer akkora. Hát műtrágyázza valaki a tudtomon kívül? Mer kinyírom. Anyáméknál, itthon a kertben, a telken is nyírok, szopok. Az egész tavasz-nyár-ősz csak egy fűnyíróderbi nekem, baszod. Meg hát csalóka a tavasz, rohadtul meg lehet fázni. Elindulsz pólóba, mer ugye húsz fok, de este hattól úgy zuhan hőmérséklet, mintha kiugrott volna a negyedikről. Érted. Mi lesz? Megfázol. Kint ragyogó idő, te meg szipogsz a lakásban. Egy átbaszás az egész. Nem szeretem a tavaszt, mert nem őszinte évszak, nagy a felhajtás, nagy virágzás, és nem marad belőle semmi, egy kamu a tavasz, parasztvakítás.

Nyár? A mocskos tetű meleg, hogy rohadna meg. És akkor még finoman fogalmaztam. De hogy még a tökeimen is csurogjon az izzadtság? Négereknek való, azok szeretik, nem fehér embernek találták ki a 26 fok feletti hőmérsékleteket. És mikor van a legmocskosabb kánikula? Na, mikor? Amikor melóznod kell, akkor. Kiveszed előre a nyamvadék egyhetes szabidat, akkor meg bebaszik az eső. Hányszor, de hányszor néztük a párás ablakon át a háborgó Balatont. Ahogy hazacuccoltunk, majd belefulladtam a saját izzadtságomba. Azoknak való a nyár, akiknek van pénzük. Ide flancolni, oda illegetni magukat, ilyen szálloda, olyan repülő, ilyen szigetek, olyan kisfaszom. Strandra se járok húsz éve. Rablás. Inkább itthon megiszom azt a szatyor sört, oszt csókolom a viszont látásra. Pár éve vettem egy légkondit, a ventilátor csak a büdös hőséget kavarta, szóval beköttettem, de ami villanyszámlát produkál, hát törjön le a kezem, ha még egyszer nyomkodni merem a távirányítóját. Meg azt is hallottam, hogy a légkondi amúgy sem egészséges, mert hizlal. Nem izzadod ki tőle a súlyfeleslegedet. Lehet benne igazság. Nem szeretem én a nyarat, mert hazug, csaló évszak. Felfuvalkodott, de nincs meg benne az a paraszti kitartás, csak egyszeri kraft. Egyből legyőzi a picsafüst ősz.

Ősszel? Szar az idő. Esik. Megin esik. Hát a faszomat. Utána kisüt a nap, és úgy nől a kurva fű, mintha megint tavasz lenne. Hát mi van itt? Valaki műtrágyázza, amikor nem figyelek oda? Alig tudom lenyugtatni magamat. Nem tehetek róla. Durcás leszek, hogy elmúlt a nyár, és én még mindig tologathatom a fűnyírót. Öröm, hogy jön a hűvös? Oké, de meddig? Pár napig élvezed azt a 15-18 fokot, ami kellemes, utána meg izzíthatod be a fűtést, mert jönnek a ködös, becsapós korai esteledések. Ja, és az óraátállítás. 4 órakor már öreg este kezdődik, sehova sincs kedved elindulni, kotródsz a vackodba, mint egy öreg kutya. Meg milyen ünnepek? Október 23? Mit ünnepeljek én azon? Vagy a szegény, szerencsétlen halottakon. Hagyjad már. És akkor a tetves levelek. Nem ám, hogy egyszerre lezuttyanna a fáról, nem a rohadt anyját, húsz részletben, te meg gereblyézheted a taknyos-sáros avart szorgalmasan hetekig. Ha nincs az a szemét fűnyírás, akkor foghatod a gereblyét. Mindig van valami, amivel agyonvághatod a drága szabadidődet. Jó-jó, igaz, a szüret. De nem szeretem én ezeket a borokat, nekem, tudod, olyan savankás mind, én a vébékát megiszom, ha muszáj, de az ilyen Kéksárdonéj oportóis apjafasza… nincs nekem türelmem kiigazodni rajtuk. Legjobb bor a sör, ennyi. Szóval nem szeretem az őszt se, mert a legsunyibb évszak. Nem mondja a szemedbe, hogy ő most akkor a nyárhoz, vagy a télhez húz inkább. Az ősz egy kurva.