-Apa, mi ez az egész meg ez a válság? A Lajcsák Gabi azt mondta, hogy az apukája szerint a bankok tehetnek az egészről meg az amerikaiak.
-Hát Bubu, ez egy nagyon bonyolult dolog: a felnőttek se nagyon értik, csak sejtik, hogy hogy mi történik. Megpróbálok elmondani egy mesét, és talán úgy érthetőbb lesz.
Képzeld el, hogy a tesóiddal együtt ti választhatnátok magatoknak szülőket. Például ahogy tudod, a Villás Krisztiánnak is nevelőszülei vannak, mert az igazi anyukája meg apukája nem tudta volna őket becsületesen felnevelni. És ha nem lennétek elégedettek a szülőkkel, akkor minden évben újakat választhatnátok. Namost nagyban pontosan így működik itt is Magyarországon. A nép, a felnőttek négyévente elmehetnek szavazni, dönteni arról, hogy ki irányítsa az országot, ki legyen a miniszterelnök. Ők ülnek ott az Országházban, tudod, a Batthyány térrel szemben a Dunaparton, amikor a Mamáékhoz megyünk a HÉV-vel, akkor mindig szoktam mutatni.
Tegyük fel, hogy valahogy egyik nevelőszülő-párossal se lennétek soha igazán elégedettek, vagy éppen úgy éreznétek, hogy mindig kivételeznek valamelyikőtökkel. Csak a Tomi vagy a Lillus kapna csokit, te meg a Zoli pedig csak spenótot ehetnétek folyton. Aztán valamiért a testvéreid is megharagszanak közben, és megint új szülőket választanak. Ugye, milyen furcsa belegondolni? De hát így működik ez az életben is: a pártok megpróbálnak mindig minél több embernek kedvezni, illetve több embernek jobbat ígérni, hogy így őket válasszák meg és ők lehessenek a "nevelőik".
A szüleitek becsületesen, szorgalmasan dolgoznának több műszakban, járatnának titeket iskolába rendesen, ruháznának titeket, amennyire csak tudnának. De nektek a Fila táska helyett Lacoste kell, a Balaton helyett Görögország - mert ezt látnátok az osztályban is, ráadásul ott még csak nem is szigorúak otthon, elnézik a hármasokat is. Nem érnétek be ennyivel. És akkor jönne egy kedves, ragyogó mosolyú házaspár. Édesgető, csengő hangjuk van, fess, hercig megjelenésük díszes selyembrokát általvetővel, szattyánbőr csizmával, de valójában egy bibircsókos haramia és egy gonosz, púpos boszorkány azok, álruhában. Saját játszószobát ígérnének villanyvasúttal, Xboxszal, hatalmas LCD-tévével, lenne gyönyörű kertesház olyan kutyával, amilyet csak szeretnétek, ilyesmi. És akkor hozzájuk költöznétek. Menne is a dolog, bár mondjuk a tévé csak kisebb, használt lenne, az Xbox helyett egy számítógép jutna, de kapnátok folyton az ajándékokat. Úgy lenne, hogy aki lusta, rossz tanuló és nem szeret fürödni, nem segít be Anyának a házimunkába és tönkreteszi a többiek játékait, az még több édességet meg szebb ruhát kapna, hiszen ő szerencsétlenebb - és hátha így majd megjavul. Azért kapna több ajándékot, mert így titeket ritkábban ver el, és talán nem mindig veszi el tőletek a milkacsokit. A szorgalmas, jó tanuló gyerekeknek kevesebb jutna - és esetleg ami jutalmat az iskolából hazahoz, azt is elszednék tőlük a szülők, hogy az iskolakerülők között szétosszák. Még meg is szidnák a szorgalmas gyereket, hogy bezzeg az osztálytársuk az értékesebb, több könyvjutalmat kapott.
És ami még rosszabb: az apuka talán dolgozna valamit, de nem lenne különösebben jól fizető állása. Mondjuk itt dolgozna a gyárban, és keresne havi 90 ezer forintot. Vagy nem is dolgozna, csak segélyből és családi pótlékból élne. Hiszen megszokta. Ebből azonban nincs se LCD-tévé, se kertesház, se digitális képkeret, se nápolyi masztiff. Honnan szerezzen pénzt? Kölcsönkér. Kölcsönkér barátoktól, a Mamától, aztán a takaréktól. Egyre többet, és egyre nehezebben fizeti vissza, azt is másik kölcsönből - de a gyerekek még szebb cipőt, még drágább, újabb játékokat szeretnének. Most mit csináljon? Hát elmegy a szomszéd utcába egy bűnözőhöz, és tőle kér pénzt. Ő az uzsorás, aki ad is neki mondjuk 10 ezer forintot két hétre kölcsön - de ő már nem 12 ezret, hanem 30-at kér vissza. Nincs más választása, az apuka belemegy, mert kell a pénz, a nagymama és a barátok pedig már nem tudnak miből adni. Ha a gyerekek rájönnek, hogy becsapta őket, akkor lesz nagy hiszti, talán még új szülőket is akarnak! Elhozza hát a 10 ezer forintot az uzsorástól, majd csak visszaadja valahogy. Abban reménykedik, hogy amaz hátha elfelejti, vagy történik közben valami csoda.
De nem csoda történik, hanem annál sokkal rosszabb: az uzsorás három nap múlva jelentkezik, és 60 ezer forintot kér - méghozzá azonnal. Tízet adott két hétre, de neki három nap múlva kell 60 ezer forint. Vita nincs, mert az uzsorás bácsi bivalyerős rengeteg baráttal - ha nem fizet a hamis apuka, lekapcsoltatja a házban a villanyt, a fűtést, a vizet. A családfő széttárja a karját: megadja a 60 ezret, de csak részletekben. Jó, az uzsorás nagy kegyesen felajánlja, hogy négy részletben megadhatja - de akkor már összesen 80 ezer lesz. És jön minden héten a pénzéért, jön mindennap emlékeztetni. Beül a konyhába cigizni, földre szórja a hamut, megissza a kávét meg a gyerekek kóláját, megeszi a család vacsoráját, beleszól a gyereknevelésbe, talán még Anyával is szerelmeskedik, ha úgy tartja kedve.
A felelőtlen szülők saját hazugságának, felelőtlenségének köszönhetően nincs a gyerekeknek több csoki, nincs több játék - de nem is maradt semmi érték. A kölcsönpénzből mindig csak haszontalan filmeket, a divatból gyorsan kimenő drága műszaki berendezéseket, szörpöket, kólát, ropit vettek - nincs már szinte semmijük, a méregdrágán vásárolt tévét is oda kellett adni az uzsorásnak. A gyerekek persze toporzékolnak. Hazudtak nekik, és ők hozzászoktak a kényelemhez, a jóhoz. Hogy nem kellett tenni semmit. Nem akarják megérteni, hogy már nincs miből. A szülők oldják meg, hiszen korábban is ment.
Nem is marad más, a gyerekek sírva szaladnak vissza a régi nevelőszülőkhöz. Ők nincsenek álruhában. Ők őszinte, tiszta mosolyú, becsületes, szorgalmas, egyenes, az alázatot és tiszteletet jól ismerő emberek. Nem ígérnek többet annál, mint amit teljesíthetőnek tartanak - de most nem titkolják: többéves, kőkemény munka és lemondás vár az egész családra, hogy a felelőtlenül tékozló, álnok házaspár által összegyűjtött adósságot kifizessék. Elhatározzák, hogy mostantól a jól tanuló, szorgalmas gyerekeket jutalmazni és segíteni fogják - azt pedig, aki az osztálytársaitól elszedte az uzsonnapénzt és ellopta a kvarcóráját, annak nem adnak többé ajándékot, hacsak meg nem javul azonnal. Ha nem javul meg, akkor pedig bizony megbüntetik és szobafogságra ítélik.
Bizony, ez nem tetszik mindenkinek. A szorgalmas kislány és kisfiú újra boldogan, csillogó szemekkel hozza haza az ötösöket és az osztályfőnöki dicséreteket, segítenek porszívózni - de a lusta és a rossz testvérek ezt egyre kevésbé viselik el. Ujjal mutogatnak a szorgalmas tesókra: Miért az kapja a pattogós cukorkát, aki amúgy is jó jegyeket kap? Inkább annak kéne többet adni, akinek nincs mindig ilyen szerencséje! Különben is: stréberek, az ő rovásukra csalnak, meg okosabbnak születtek biztos! Azzal vádolják a szülőket, hogy ezzel őket örökké a gyengék közé taszítják, beskatulyázzák, és nem adnak nekik esélyt az év végi javításra. Egyre többet hisztiznek, hogy ez így nem igazságos.
Igen ám, de megint ott van az uzsorás. Újabb pénzt akar adni a családfőnek. A családfő nem kér belőle. Tessék minket békén hagyni! Kifizetjük a 80 ezer forintot, akár 100 ezret is, de új hitelt már nem kérünk, köszönjük. Nem? Hát ha nem, nem! Csak aztán meg ne bánd! Milyen százezer? Nem százötven? A becsületes, büszke, széparcú apuka pedig új munka után néz. Gyárról gyárra, cégről cégre jár, második, harmadik műszakot, túlórákat, hétvégi munkát vállalva. A fizetésből nem csipszet és üdítőt vesz, hanem tanszereket, gitárt - és ásót, fűrészt, fűnyírót a kertbe. Az uzsorásnak ez nagyon nem tetszik. Mi lesz, ha a faluban mindenki, aki neki tartozik, rájön, hogy inkább felelősen, takarékosan fog élni, és nem kell neki többet az ő pénze? Miből fog ő akkor megélni? Mi lesz a csodálatos palotájával, autóival? Miből fog Dominikára járni minden télen, miből vesz a feleségének meg a gyerekeinek aranyláncot, fényreklámos övet? Fizetésből? Bosszút forral. Meg kell mutatni, hogy tőle nem lehet csak úgy megszabadulni. Körbejárja a környékbeli munkaadókat: ennek az embernek nem adhattok munkát! Vagy ha mégis, akkor csak félpénzért! Körbejárja a Villamos Műveket, a Vízműveket: ennek a családnak csak dupla áron nyújthattok szolgáltatást, de azt is csak akkor, ha előre fizet! Megbízhatatlanok, nem működnek együtt. Folyamatosan csak nől az adósságuk!
A szorgalmas testvérek pedig megint egyre kevesebb ajándékot, könyvet kapnak a szülőktől, hiába hoznak egyre szebb érdemjegyeket, egyre több dicséretet. Az apuka és anyuka hiába dolgoznak egyre többet éjt nappallá téve - egyre kevesebb fizetést adnak nekik a munkáltatók, mert félnek az uzsorástól. A gonosz testvérek egyre hangosabban hibáztatják a szülőket, egyre jobban verik az asztalt. Nálatok még az előző szülők is jobbak voltak! Ők legalább el tudtak menni kölcsönkérni, ha már nem volt több pénzünk! Ti élhetetlenek vagytok, az uzsorás bácsi legalább mindig meg tudta mondani a helyes megoldást mindenre! Azért jutottunk ide, mert kivételeztek a stréberekkel! Már az iskolában is rajtunk röhögnek, hogy milyen hülyék vagytok! Már nem beszélnek velünk, a karácsonyi ajándékozáskor meg ha a mi nevünk van a cetlin, visszadobják a kalapba! Attól, mert szobafogságra ítéltek bennünket, attól még nem oldjátok meg a probléma eredőjét!
Így hát a családfő, amikor már enni is alig bír adni a gyerekeknek, nem bírja tovább - elmegy megint az uzsoráshoz. Illetve lehet, hogy mégsem, csak azt mondja, hogy el fog menni. De talán csak viccelődik. Esetleg megállapodott egy becsületesebb uzsorással, de ez még titok.
Na Bubó, így már érthetőbb a helyzet?
-Hogy mi van? Ja igen. Apa!
-Tessék, Bubókám.
-Ugye te is fideszes vagy?
-Igen, kisfiam.
-Szeretlek, Apa!
Az utolsó 100 komment: