Egy 35 éves, budapesti férfi vagyok - igen: autós, 18 éves vezetési tapasztalattal. Hétvégente átvedlem én is kerékpárossá, gyalogossá: hatalmasat csatangolunk vagy karikázunk az Asszonnyal meg a Srácokkal a környéken. Van tehát némi fogalmam arról, hogy milyen az utak világa a volánon innen és túl. Butának se mondanám éppen magam éppenséggel: a Fazekasban, majd a Közgázon végeztem - bőven a bolognai agyrém előtt. Zenében mindenevő vagyok: a Beatlestől kezdve a zúzós Scorpions- és Tankcsapda-nótákig, a relaxálós-kikapcsolós Enigmán keresztül az eszméletlen Prodigyig bezárólag bármi jöhet.
Így talán nem szerénység azt állítani, hogy nem vagyok vadember, beszűkült vagy szakbarbár - és talán nem sértelek meg, kedves Gyalogos embertársam, ha pár kérést intézek Hozzád az autóstársadalom nevében.
1. Tisztelet. A gyaloglás-kerékpározás fölöttébb kellemes elfoglaltság tud lenni egy hétvégén vagy munka után - az ésszel megszervezett tömegközlekedés pedig bizonyára környezetkímélő is lehetne -, de Te elsősorban azért választod ezeket a közlekedési formákat, mert a személygépkocsit nem tudod Magadnak megengedni. Nem büszkeség, a praktikum meg a felelős gondolkodás, hanem a szükség vitt rá. Így kérlek, kicsit több tisztelettel kezeld az autóvezetőket, akik komoly összegeket fordítanak havonta arra, hogy emberibb körülmények között utazhassanak. Míg te felhőtlenül sétálgatsz, bringázol, utazol (mások vezetnek helyetted) - a vezetőknek egyszerre millió helyre kell odafigyelniük: sajátjuk és egymás biztonságára, számtalan impulzus éri őket.
2. Zebra. Az általános közvélekedés szerint a zebrán mindenkor elsőbbsége van a gyalogosnak, és bármikor csak úgy átmehet rajta. Nota bene: a lámpa nélküli zebra csak egy kijelölt hely az átkelésre, ahol én átengedhetlek Téged - ha úgy tartja kedvem. Mielőtt lelépnél az úttestre, nézz körbe és várd meg, amíg az összes autó elhalad - és ha már nem jön senki, akkor átmehetsz. Ha esetleg az emberségünkre és a jóindulatunkra alapozol - horribile dictu: zsaroló módjára arra gondolsz, hogy "úgyse mer elütni" -, akkor ne vedd rossz néven, ha vezetőtársam inkább kicsit rátapos a gázpedálra a miheztartás végett. Ne éljünk vissza saját gyengeségünkkel, tiszteljük az erősebbet az utakon is! Ugyanez vonatkozik a járda képzeletbeli meghosszabbításánál, vagy ha éppen piros lámpánál szeretnél átkelni: nincs elsőbbséged. A lassítás, megállás növeli az amortizációt és a fogyasztást, ezáltal a környezetet is jobban megterhelve. Ha megállunk, az a Te irányodba egy barátságos gesztus, de nem jár. És mint ilyet, illik megköszönni - minél gyorsabban (lehetőleg futólépésben) átjutni, és nem az úttest közepén megállni trécselni, piknikezni.
3. Piros lámpa. Ahogy az előző pontnál is írtam, a piros lámpa azt jelenti, hogy nem mehetsz át. Soha. Még akkor sem, ha 5 kilométernyire sem látsz autót vagy ha már villog a zöld. Gondolj csak bele, mi lenne akkor, ha én mint autós szétnéznék - és ha nem jön senki, egyszerűen átmennék a tilos jelzésen! Vagy még átcsúsznék a "majdnem" sárgán. Százezrekre büntetnének, akár a vezetői engedélyemet is bevonhatnák - hozzáteszem: jogosan.
4. Közteherviselés. Ha már szóba került: nem csak a társadalmi-anyagi helyzet vagy a puszta erőfölény miatt érdemel az autós pöppet több tiszteletet a gyalogostól, hanem azért is, mert mi egyszerűen többet teszünk a közösbe. Áfát és illetéket fizetünk, amikor a gépjárművet megvesszük; regisztrációs adót, súlyadót, vizsgadíjat, parkolócédulát, jövedéki adót; a karbantartással, alkatrészekkel megint csak áfát; a szerelőnek, a benzinkutasnak, a vizsgáztatónak, a Hankook-gyárban dolgozóknak munkát adunk; a mi befizetett forintjainkból épülnek nektek a szép új utak, alagutak, hidak, kerékpárutak, járdák, biztonságos gyalogosaluljárók - kerülnek ki a jelzőlámpák, jelzőtáblák, tartják karban az átkelőket, festik fel nektek a zebrát. A gyalogos, a kerékpáros ezzel szemben mennyivel járul hozzá mindehhez? Semennyivel! Csak egy kicsit gondolj utána, kérlek. Köszönetet vagy hálát nem várunk Tőletek mindezért, csak egy kis megértést és fair hozzáállást.
5. Kulturált átkelés. Újabb kényes témához értünk: bizony Magyarországon még van hova fejleszteni a gyalogosok közlekedési morálját - gondoljunk csak a fent már említett, a színeket-átkelőket kissé slendriánul értelmező emberkékre. De mi van akkor, ha szabad jelzést kaptok, de még beragadt autók állnak a zebrán? Egy reggeli csúcsforgalomban, amikor csak lépésben tudunk haladni, bármikor előfordulhat hasonló - ehhez hozzá kell szoknotok. Az átlagmagyar gyalogos ilyenkor sajnos ész nélkül nekiáll átmenni a zebrán, kerülgetve szerencsétlen vezetőket - nem törődve azzal, hogy esetleg felszabadulna további hely az úttesten, és mi csoroghatnánk tovább. Ilyenkor ajánlott megvárni, mire kitisztul a zebra, és csak utána elindulni (persze zöld jelzés esetén).
6. Kulturált közlekedés a járdán. Bizony, főleg a budapesti belső kerületekben egyre nagyobb gondot jelent a parkolás a gombamódra szaporodó, ún. demszkykarók és a folyamatos tiltások, korlátozások miatt. Sok helyütt nincs más lehetőség, mint a járdára felállni. Szépen kérlek, légy tekintettel a járdán parkoló autókra! Ha a babakocsid nem fér el a házfal és a lökhárító között; ha te nem tudsz átbújni anélkül, hogy összefogdosnád-maszatolnád az autómat, akkor ne is erőltesd! Más járművéhez nyúlni több, mint tapintatlanság. Mibe kerülne a kocsit inkább az úttest felől megkerülni? Ugye semmibe? Neked csak egy lépés, nekünk hatalmas segítség.
Dióhéjban, avagy in a nutshell ennyi volna így elsőre - nagyon remélem, hogy többen is elkezdtek majd "autós fejjel" gondolkozni gyalogosként, hiszen ne feledjétek: a gyalogos ugyanolyan résztvevője a közlekedésnek, mint bárki más! Bízom benne, hogy ezzel is sikerült közelebb hozni két "ősi ellenfelet" - pedig a részetekről egy kis pozitív hozzáállással, több odafigyeléssel mindjárt könnyebb lenne az együttműködés.
Az utolsó 100 komment: