Akkor még igazi ellenzék volt. Megvolt bennük az a jó értelemben vett csibészség, az összekacsintás. Az emberek megtanultak a sorok között olvasni, mindenki tudta, miről van szó. Pult alól szereztük az összes indexre tett művet, Istenem... a diMarchi Karcsiék nyomdagépén készültek a kis tacepaók, le is foglalták neki szegénynek - ha nem a faterja a kerületi párttitkár, akkor még ma is ülne talán.

Aztán 2002-2010 között is mekkora bulik mentek, te jó ég... polgári körök, sejtek - tüntetésről tüntetésre jártunk. Persze, hát akkor is voltak szavakat kiforgatós hülyeségek, például amikor a "telepre viszem a kutyákat" mondta a Feri, akkor jó, hogy ugattunk neki. Dehogy sértődött meg bárki is, csak kapóra jött. Ugyanaz, mint a köteles szöveg, csak nekünk nem volt Werberünk. De azért hatalmas buli volt kimenni a 301-es parcellához október 23-án sípolni... "a gyűlölet sípjai", ilyet szól valamelyik öreg kommer, hát a kurva anyját. Volt pofájuk ott "ünnepelni" - hát ezek csak ne ünnepeljenek, amikor húsz évvel azelőtt még ugyanezek vitettek be ugyanazon a napon. Az NSDAP se tart Oswiecimben megemlékezéseket.

Kétezerbe és háromba.. azon belül karácsonyba...

Fasza kis tüntetések voltak, na. Amikor kétmillióan voltunk a Kossuth-téren, jó volt az százezernek is, teljesen mindegy. Azóta is ezen kattognak, meg a Kaya Ibrahimon. Látod, ez a baj ezekkel a balibekkel - unalmasak és gyávák. Mindig kipécéznek maguknak egy beszólást, és azon rugóznak évekig, és képtelenek leakadni róla. De az, hogy kiálljanak kicsit magukért fizikálisan is, na azt már nem! Pedig megérdemelne ez az ország egy normális ellenzéket.

Nézd meg, egy május elseje a németeknél hogy zajlik? Kivonul a neonácik meg a kommunisták színe-java, és hatalmasat balhéznak. És ott bizony van, hogy a balosok nyernek, annyira kemények. Ezek meg? A vattacukrot alig bírják el a Dzsínó-majálison, le vannak lakva nagyon. Könyvelőbicepsz, sörcsöcs. Hőbörögni csak addig tudnak, amíg kevesebb jut nekik a koncból, de tízezer forintért eladnák az anyjukat is.

2006-ban milyen volt már... tévészékház, október 23... na azt még egy Atalanta-Brescia után is megsüvegelték volna az olaszok. Autóborogatás, Molotov-koktélok, rendőrattak - kaptunk elég rendesen. Hála az égnek, nem vittek be - de ott páran elég szarul jártak. Főleg pont azok, akiknek semmi közük nem volt az egészhez.

De hát akkor legalább történt valami. Ma meg?

Pofázás, siránkozás, rinyálás - miért én, miért pont tőlem, miért nem a gazdagoktól veszik el, oszd meg, küldd tovább, stb. Nevetséges. Egész nap ott basszák a rezet a facebook előtt és hergelik egymást a sok megmondóblogon, de alternatívát kínálni nem tudnak - valódi társadalmi támogatás mögöttük meg nulla. Kimennek jó időben pár ezren "tüntetni" - valójában kicsit ajvékolni meg siránkozni, aztán ennyi. Hogy fognak ezek itt bármit elérni? Erővel? Ugyan. Demokratikus úton? Hát ahhoz szavazni kellett volna, ugye. És bár biztos sokan voltak, de nem elegen. Visszanyalt a fagyi, höhhö.

Erre meg megnyitsz egy zenitet, és egymást éri ez a sok jajgatás. Az a legrosszabb, hogy ilyenkor azt hiszik, valami hatalmas történelmet írnak, és ők az intelligencia egyedüli birtokosai, a progresszív, középutas ellenzék. Azt hiszitek, az elmúlt húsz évben nem jártak mások egyetemre vagy mi? Á... na mindegy.

Semmi stílus, semmi elegancia, semmi fantázia... uncsik. Csak a fika, a rombolás, a keresztbetevés. Inkább nyerjen megint a Maszop, mindenki jobban járna. Legalább nyugalom lenne négy évig, meg valami normális ellenzéki mozgalom.