Rendhagyó sportközvetítés: meccs közben írtam a posztot az igazi, mérkőzésekről már jól ismert vészmadarak (köcsögök) stílusában. Bejött.

 

Mindig ugyanaz a lejárt lemez. Láttunk biztató jeleket a fiúk játékában; az edzőtáborban nagyon összerázódtak a srácok; a három pontért jöttünk Stockholmba; mi már a kilenc és fél év múlva kezdődő EB-re építkezünk; meg fogunk halni a pályán egymásért és a szurkolókért; tiszteljük a törököket, de le akarjuk győzni őket; na most elkapjuk őket; megtörjük az átkot - meg ilyenek.

Felesleges az egész fogadkozás, nem tudunk semmit. Ez egy amatőr csapat - egyénileg még értékelhető játékosok, de amikor felveszik a nemzeti mezt, akkor megáll a tudomány. Mintha megbabonázták volna őket. Valójában annyi a helyzet, hogy a klubcsapatukban hajtanak, megszakadnak, mert tudják, hogy máskülönben a fakóba se kerülnek be. Ott nincs alibi meg álldogálás a pályán - kőkemény munka van és alázat, szerénység. Itt meg féltik a kis lábukat, nehogy lesérüljenek. Sajnos ide jutottak a válogatottak a klubcsapatok ellenében.

Nem lesz itt semmi. Három ott, semmi itt - lazán. Még csak meg se erőltetik magukat majd, meglátod. Lefociznak minket a pályáról. Na nézd meg, máris elmennek. El-ROBOGnak! Ezek azt csinálnak velünk, amit akarnak, komolyan. Kis passzolgatás, leszarják. Félgőzzel is behúzzák a győzelmet. Kicsit elsörözgettek biztos megint a Romkertben vagy a Szimplában, oly' mindegy. Buliztak egy jót, kúrtak egy egészségeset, aztán a sörmeccsen elhozzák a három pontot. Szeretnek ide járni, megmondták. Erre még büszkék lehetünk: olcsók vagyunk és jók a kurváink.

Dehogy tizi bazmeg, ezt sehol nem fújják be, dehogyis. Szép is lett volna, ezért büntetőt adni, ne röhögtess. Nézd meg, milyen könnyedén futják le a mieinket. Ott is, simán áthámozták magukat a védők között. Huhh, ez viszont mázli volt, ezt simán befújhatta volna nekik. Alaphangon sárga, vigyázni kell. Elég durván játszunk, tiszta favágó módon, szétrúgta a svéd gyerek sportszárát szinte. Áhh, és megint reklamálunk... reklamálni azt megtanultatok kint, mi? Nem a bíróval kell foglalkozni, játszani kellene, nem? Dehogy volt henc... hm, jó, hát de előbb mi értünk hozzá kézzel. És megadta, baszod! Megadta! Ez hülye, de maradjunk annyiban, hogy velünk van a bíró. Mondjuk nem csoda: szlovén. Jó a bíró, jó a meccs! Höhhö. Ááá, nem lesz ebből semmi, belerúgja a kapusba, nem bírja el a lelki terhet, oda se merek nézni. Nnnnna, mondtam. Bazmeg! Kapufa, ennyi. Ahogy nekifutott, már akkor láttam. Ennyik vagyunk. Kár volt ezt a gyereket odaállítani a labda mögé, fel se éri. Nagyon rosszul rúgta.

Most jön a skandináv úthenger, meglátjátok. Ezek a germán iparosok szétszednek bennünket a vérprofi, szervezett játékukkal. Tessék, gól! Na majdnem, centiken múlott, kapufa. Hatalmas nagy malacunk volt. Mi csak ide-oda futkározunk, semmi elképzelés a játékunkban, megremegett a lábunk sajnos... húhh, most is... nézd meg. Be vagyunk fosva tőlük, az a baj. Fejben nem vagyunk ott, nem tudunk felnőni még erre a szintre.  Csapkodó, ideges a játék nagyon.

Nézd meg, megint jönnek. Istenem, elég csak azt nézni, hogy mennyit ér a játékospiacon a svédek csapata és mennyit a miénk... ááá... Nem beszélve a klubjaik éves költségvetéséről. Ég és föld. Ott a svédeknél borzasztóan komolyan veszik az utánpótlást. Futballakadémiáik vannak, a gyerekeket már csecsemőkorban szoktatják a labdához, kétévesen bentlakásos internátusokba viszik, és egész nap csak gyakorolnak, edzenek. Kőkeményen. Valóságos egyetemeik vannak, vérprofik. És annak idején ezek tőlünk tanulták a játékot... tudod, hány igazolt futballista van a nyolcmilliós Svédországban? Hárommillió. Háromillió! Itthon? Kétezer. Kettő, nulla, nulla, nulla - jól hallod. És ebben benne van mindenki, az újszülöttől az aggastyánig.

Most is, áááá. Meg se merek szólalni, az Ibra ezt majdnem betette. Ha nem száll bele ilyen brutálisan a Király, bepuszilta volna a kapuba, rutinmunka. És még sárgát is kap szerencsétlen... na de ne mondjuk hangosan. Látszik, hogy lejt a hazai pálya azért, ilyenért sehol nem adnak sárgát. Köszönjük most meg neki, hogy nem tizenegyes meg piros a Gabinak.

Nah. Pfff, már megint, nagyon nyomnak a svédek, a kurva életbe, nem bírok már odanézni. Fújják már le, csak az a baj, hogy nem fogjuk kibírni kapott gól nélkül a félidőt, borzasztóan gyengék vagyunk... MI, micsoda passz, gól! Gól, gól, gól! Hát ez bevánszorgott. Mindegy, ne mondjuk el senkinek. A kurva életbe, nem hittem volna! Szabics! Hát mondjuk igen... senki nem lesz próféta a saját hazájában, ki kellett mennie neki is ahhoz, hogy ne kallódjon el végérvényesen. Ha ittmarad a Fradiban, soha nem tudta volna így átpörgetni a kapus fölött. De hát Grácban európai körülmények között játszhat, meg is látszik az eredménye. A svéd védelem pedig ultizhatott közben, nekik is köszönjük meg - meg a bíróknak, hogy megadták, keményen lesen voltunk.

Na nyomassuk. Sárga. Vigyázni kell, szép lassan kipontozódunk... most tényleg, kellett ez? Egy igazi, felesleges szabálytalanság. Örüljünk, hogy csak sárga. Ezt is! Nézd meg, odarakja a hülye svéd a lábára a lasztit, már csak be kéne pöccinteni. Erre belebotlik... mi kell még, lehozzuk a kapust is? Ezek így pillanatok alatt egyenlítenek és kitömnek bennünket. Meglásd. Megint helyzet... megint belerúgja a kapusba, ez a baj. Leblokkolunk a döntő pillanatokban. Ha a csapat nem tudja kihasználni a helyzeteit, az megbosszulja magát... tessék, ennyi. Kinderspiel, úgy egyenlítettek ki. Hatalmas védelmi hiba, még csak erőlködniük se kellett. Bazmeg, erről beszéltem.

Kész, összeestünk. Nem bírtuk a lelki terhet. Túl nagyok voltak az elvárások. Majd megírják a Sportban megint, hogy nekünk igazából már a 2014-es vébére kell épít...

Ez is! Hol voltak a védőink? Ha ezt rendesen eltalálja a svéd gyerek, védhetetlenül vágódott volna a ficakba. Meg ez... centiméterekkel maradt le róla. Erre nekiáll fetrengeni, igazi operettfocista. Ezt tanultad kint, mi? Meg a fodrászt! Ez a szurkolók arculköpése. Mekkora fos most a meccs. Átvették az enbéegyes játéktempót. Semmi játék, csak a középpályán passzolgatunk, jó ez így? Végülis már úgyis kijutottunk, minek itt ellőni minden puskaporunkat, persze... időnk meg van..! Nincs egy épkézláb labdaátvétel, semmi. Az a szégyen, hogy még ezek a harmatgyenge svédek is játszva lefociznak minket. Ez a Fárágu is egyre szánalmasabb...

Fújnák már le, bazmeg... nem fogjuk kihúzni döntetlennel se, hallod... jön a végén a magyar átok, Ibrahimovics. Fáradunk, vészesen fáradtunk, ólomlábakon vánszorognak már ezek a szerencsétlenek. Mi! Nem hiszem el! A khúúúrva életbe, ez is bepattogott, ekkora mázlit. Nem hiszem el, ilyen nincs. Kezdők szerencséje, komolyan. Rudolf? Hát igen, őt se mi neveltük ki, jellemző... ez bárkinek a sikere, de nem a magyar focié... de hát még mindig van három perce a svédeknek, ők ettől nem szoktak visszariadni. Áh, nem húzzuk ki, elbasszuk. Meglátod. 

De nem, ez lefújta, bazmeg. Micsoda időhúzás, hát így mondjuk ez most pont megvolt. Mázli, de ne szálljunk el a győzelemtől, tudjuk helyén kezelni a sikert. Ez egy nagyon gyenge svéd csapat volt, kiöregedett brigád, árnyékuk voltak saját maguknak. Szerintem lefizettük a szlovénokat, nem véletlen... nagyon nekünk fújt. De most már legalább tudom, hogy hova mentek a magánnyugdíjas pénzek. Nehogy azt higgyük, hogy ettől most jobb lett a magyar foci, dehogy lett. 

Meg hát ez a 3 pont ez akkor ér bármit is, ha hozzuk a kötelezőket. Márpedig kedden kiszopunk a moldávoktól, ide a rozsdás bökőt. Meg is teszem a mixen.