Szia Tibi!

Az alábbi förmedvény az agyam tipizáló bugyrainak újabb fortyanása, remélem tetszeni fog :-)

Üdv
oldalazó gnóm (a kínais/metál 1-es)

A nagylány

Számomra furcsa, hogy ezt a minden ifjú társaságban minimum egy példányban megtalálható embertípust még senki nem vesézte ki a Modoroson - megkísérlem én. Könnyen elképzelhető, hogy aki magára ismer, felháborodik, ugyanis a nagylány egyik fő ismérve, hogy biztosra veszi, hogy őt senki nem értheti, pedig valójában olyan átlátható, mint a szita.

Általánosságban

A nagylány az élet minden területén és időpontján megtalálható, ám fő előfordulási területe az általános iskola késői felső tagozatától a középiskola (szélsőséges esetekben egyetem) végéig terjedő korosztály. Általában az átlagosnál intelligensebb, és hányattatott családi háttere vagy egyéb okok miatt ténylegesen tapasztaltabb és önállóbb a társainál. Megjelenését tekintve elég sokféle képet mutat, de ami biztos, hogy általában se nem különösebben szép, se nem csúnya. Ha kitűnik a környezetéből (általában kitűnik), akkor azt az öltözködésével teszi: elhivatott rocker/rapper/rasztajamaikaireggae-s/diszkós (utóbbi a legritkább, ld. az „átlagosnál intelligensebb” kitételt), a többiek meg mind csicskák. Ez különösen érdekes annak fényében, hogy nagylány léte során legalább egyszer stílust vált.

Más művészetek terén is markáns véleménye van, általában kedveli a formabontó, modern alkotásokat, és mindent lenéz, ami hagyományos. A politika többnyire nem érdekli, a politizálás számára kimerül az éppen hallgatott zenéből kiragadott mélyértelmű idézetek közzétételében (annak idején matricákon/padra firkálva, manapság gondolom fészbukon). Kedvenc szava a „szánalmas”, amelyet gátlástalanul használ minden élethelyzetben, és amelyet a környezete hamar megtanul helyesen értelmezni: „akármi, ami nem tetszik, vagy amivel nem értek egyet”.

Viszonyulása a tudatmódosító szerekhez

Az osztályból ő cigizett először, a példát a felsőbb évfolyamok fiúitól látta. (Fülig bele van zúgva az egyik menő tizenegyedikes srácba, de se magának, se a barátainak nem vallja be - hivatalosan azért lóg állandóan a 11-esekkel, mert a saját osztály mennyire egy éretlen pisis társaság.) Egy idő után függővé is válik, de persze ha ő akarná, bármikor le tudná tenni. Általában ez a szenvedélye végigkíséri egész életén, és nagyban hozzájárul későbbi rekedtes hangjához, a Modorosblogon már megénekelt Jutkává válásához.

A kávéval hasonló viszonyban van: miközben a többiek még 14 évesen maguktól kipattannak az ágyból reggel 6-kor, addig ő a harmadik szünetben, a hetedik kávé után, a fél osztály szeme láttára arccal lecsúszik az automata elején, majd a nap hátralevő részét a padjában remegve tölti, és azt magyarázza, hogy neki kell még egy kávé. Az alkohol végigköveti a nagylány evolúcióját a nagylánnyá válástól egészen a felnövésig (és azon is túl).

Természetesen szeszt is az elsők között fogyasztott az osztályból - azért nem először, mert azért az ilyen Pulsay-félék beelőzték, de ők csak valami szar Cherry Garronét ittak, és különben is, ők nem is basztak be tőle. Az italfogyasztás első 1-2 évében a berúgás a dicsőség számára, így minden (más)nap hallani egy sztorit, amiben vagy ő, vagy valamelyik haverja így vagy úgy bebaszott, aztán széthányta a világot. Később rájön, hogy a nagyoknak az a dicsőség, ha megisznak húsz liter sört, és egy partihordónyi vodkát, de mégse rúgnak be tőle, ezért a történetek ezentúl a megivott pia mennyisége, és a vélt vagy valós józanság közötti meglepő összefüggéseket mutatják be. Pár év után aztán kulturált alkoholfogyasztó válik belőle, aki – percenként egy „szánalmas” kíséretében - segít összekaparni a földről a csatakrészeg fiúkat az osztálykiránduláson.

Fű- és egyéb kábszerek fogyasztásában évekkel a többiek előtt jár. Általában a gombánál durvább dolgot nem tol egész életében, de kiváló ismeretekkel rendelkezik az összes entheogénről, bármikor érdemes hozzá fordulni a kérdésekkel. Meglepően kulturált fogyasztó, még ha kajakra be van tépve, akkor is egyben van annyira, hogy ne alázza meg magát túlzottan (ez amúgyis az egyik fő életcéljának tűnik). Legalizáció-párti, és ezt büszkén hirdeti felvarrón, kitűzőn, pólón, ahol lehet.

A tudatmódosítókhoz való másik nagylány-féle viszonyulási forma a teljes, vagy részleges elvetés: „milyen szánalmas vagy, hogy már 16 évesen így bebaszol, nézz már magadra, ember!”. Esetleg „néha-néha iszom egy kicsit (értsd: minden este, gönci hordóval), de droghoz (értsd: fű) soha nem fogok nyúlni!”.

Szexuális élete

A nagylány az osztályból elsőnek vesztette el a szüzességét (általában kb. 14 évesen), és erre rendkívül büszke. Meglepő módon sose úgy történik a dolog, hogy jól berúg valami házibulin, hanem annak rendje és módja szerint, több hónapos, esetleg fél éves járás után lefekszik a (17-25 év közötti életkorú, de mindenképp legalább 4 évvel idősebb) barátjával. Szépségével fordított arányban áll a kreativitása, nekem például kifejezetten gyomorforgató volt, amikor már egyetemi gólyatáborban a kissé csúnyácska nagylány a Felelsz vagy mersz során egy, az anált firtató kérdésre sokat sejtető mosollyal csak annyit mondott, hogy „én bevállalós típus vagyok”. Amikor az első barátja végül csúnyán otthagyja (általában pár héttel-két hónappal miután megkúrta), egy ideig nagyon belelendül a tematikára, és hm, fogalmazzunk úgy, hogy széleskörű tapasztalatra tesz szert. Később lenyugszik, és stabil, kölcsönösen hűséges kapcsolatot létesít egy nála jóval idősebb, ám hasonló érettségi stádiumban járó férfival.

Élet a nagylány után

A nagylány egyedfejlődésének következő stádiuma egyértelműen Jutka: jóindulatú, rekedtes hangú, mindenről ocsmány módon véleményt nyilvánító, alapvetően szerethető embertípus. A többi lehetőségről inkább nem írok (mert mind mellékvágány), hadd jusson valami kommentekbe is.