A mait TradeMark barátunknak köszönjük szépen. Folytatódik a vidéki körkép, kicsiny falunk lassan felépül itt is.
-Azt nem mentek át a báttyáhó? Má’ ő is nagyon várt ám titeket, Ricsi!
-Átmenjünk veletek?
-Igen,apa, jó lenne! Már régen voltunk nagyon.
Csakhogy a Báttyát nem találják otthon. A szomszéd presszóban iszogatja a jól megérdemelt délutáni fröccsét… és a sokadik Hubit.
Az igazi vidéki báttyát Janinak, Ferinek, Sanyinak, esetleg Lacinak hívják - és a Fővárosba szakadt, esetenként sikeres öcs, báty, húg, nővér szöges ellentéte. Természetesen idénymunkákból tartja el magát és alkoholista. Jellegzetes dohány-, pia-, illetve kocsmaszaga van - csakúgy, mint a Mamáéktól 2-3 háznyira fekvő házának is. Igazi autentikus kádári kockaház ez is, csak itt nem érvényesül a „Tiszta udvar, rendes ház” vastábla felirata. Az udvaron látszik, hogy csak a saját környezetét hanyagolja el, másoknál a napi 1500-ért és a háziborért (amit stílszerűen teodórás pillepalackban kap) olyan rendet és tisztaságot vág, hogy az idős emberek a faluban általában ráhagyják a kertek gondozását is.
Igazi falubéli vagány, akit még a szomszédos településeken is ismernek, hiszen fiatalkoráról ódákat zengenek a kocsma népei és a vele egykorú asszonyok is. Mindig mondják, hogy kár ezért a gyerekért. Annak idején nagy fotballista volt. 4 gólt rámolt a Bányásznak a kupában. Figyelte a Gázszer is, dehát nem akarta itthagyni a szüleit (valójában már akkor is ivott és inkább nem szerződtették). A kocsmában a mai napig emlegeti focis élményeit: gyakorlatilag ezekből és legendás hódításaiból él.
Megrögzött agglegény, sosem nősült meg. Állítása szerint „neki nem kellene nő, ellátja ő magát, nem kell félni”. Régen volt neki az az élettársa a szomszéd faluból, de a mama szerint az is összeszűrte a levet valami traktorossal, azt elment. Jobb is.
Jellegzetes ruházata a sötétzöld, avarbarna vagy sötétkék munkásoverál kantárral, amely alá szigorúan a mama által kötött lelakott skandinávmintás polóverjét hordja. Egész héten. Nagyon szereti a fejfedőket is (benzinkutas-sapka, horgászkalap, micisapka, esetleg kamionos bézbollsapka, aminek a sok hajlítgatástól eltörött a simlédere), hiszen már rendesen kopaszodik… igaz, ezt ellensúlyozva hajzatának egy vastagabb tincsét megnövesztette és a kopaszodó részekre fésüli. Ujjai bütykösek, körmei (karmai) koszosak, rovátkásak, helyenként fekete véraláfutásosak a kalapácsütésektől. Kisujjkörme mindig hosszabb a többitől, hiszen az csavarhúzóként és fülpiszkálóként is funkcionál. Télen sem hord kabátot, hiszen az a horgászmellény, amit mindig visel, télen meleg, nyáron meg árnyékot tart. Mindig van nála egy-két szerszám is. Fogazata sárga és hiányos, füléből, orrából kunkori szőrök burjánzanak.
Udvarát régi rozsdás biciklivázak, kerékbelsők, esetleg egy régi Dacia vagy Wartburg roncsa díszíti. Évek óta gyűjti a kacatokat, hiszen „egyszer még úgyis jók lesznek ezek valamire, persze”. Igaz, állandóan bütyköl valamit a sufniban, de mindig valaki másnak tesz szívességet. Kapákat élez, fűkaszálógépeket javít, de a halomnyi szemét az udvaron nem apad a fekete fóliával letakart tűzifa-kupac mellett.
-Apa, hol lehet a Bátyus? Biztos megint kocsmázik. Átmegyünk érte?
-Na, menjünk, gyerekek. Ha jók lesztek, kaptok fagyit is! Nahh, indul a mandula, egy-kettő!
-Nnna nédda! Az öcsiék! Hát ti? Fater nem is mondta, hogy gyöttök! De kiemberesedtél, eszem a tökeidet, gyere ide! Igyál valamit!
-Szia Laci! (Csókolom Tercsi néni! Tiszteletem Sanyibá. Gyulabá, de rég láttam!) Már megint itt kell összeszednünk?! Hát nem igaz?! A Ricsi meg a Roli már nagyon vártak. Menjünk át hozzád, hadd nézzék meg a műhelyedet.
-A két kölköt meg észre se veszem! Hát pedig milyen nagyok vagytok, ásszthámindenit, nekije! Egyetek egy fagyit lelkeim!
-Laci báttya, bemehetünk a sufniba megnézni a fűrészeket meg a fúrógépet?
-Persze, de előtte csinálok nektek málnát! Gyertek csak! …Aztán megy-e még a cselgáncs? Na, majd ha katonák lesztek, megmutatom, mi is az a kutyafitty! Messzimama hogy van?
Belépve az üres nappali és dohos szag várja a látogatókat. A kopott, vizes falakon a hengerrel készült virágmintás dísz már alig látszik, a sarkokban penész. A tévészoba felőli részen az egyik falra fényképes tapéta van ragasztva, amely vízesést vagy egy erdős tisztás csendéletét ábrázolja. Laci báttya egy régi, poros ülőgarnitúrára ültet minket, pont a dohányzóasztal mellé. Ezen a kis asztalon ezüstszínű tálcán lefelé fordított talpatlan borospoharak és egy szódásszifon pihen, amelybe a szódát mindig friss kutivízből meríti. Ez a hét minden napján így van, hiszen ha a kocsma bezár, a cimborák néha átjönnek ultizni. A vitrin tele van érmekkel, serlegekkel, oklevelekkel, amiket gólkirályi címek büszke tulajdonosaként, járási bajnokként szerzett. Hálószobájának falát a mai napig cicisképek borítják.
-Ettetek már? Sajnos máma nem készültem semmivel, de a Muter tegnap csomagolt kis kirántotthúst. Meg szerintem van még kis krumplipüre is. Na?
-Köszi, nem! Na, ülj le, mesélj valamit már. Nem igaz, hogy nem tudsz leülni a fenekedre hát.
-Kis noha azért lecsúszik, nem, öcskös? Kiviszem a gyerekeket a kutyáhó addig. Ott nálatok a városban nem mindig láthatnak ám ekkora jószágot, igaz-e Ricsike? Aztán előhozzuk a Simsont is, okszi, fiúk?
Akinek pedig maradt kedve, nézzen át a B-oldalra, ahol összegyűjöttem pár ismertebb slágert és feldolgozást.
Ezeket kár volt lelassítani...
Az utolsó 100 komment: