A mai írást az ingyenes Unit Magazin (majdnem) legújabb "Utazás"-számában olvashatjátok - a lustábbaknak itt van jpeg-formátumban is, rajongóknak pedig az eredeti, szerkesztetlen verzióban.
A 923-as éjszakai busz fogalom Budapesten - a főváros délkeleti és északnyugati csücskeit egy bő óra alatt; a belvároson keresztül, a Nagykörúton körbekrúzingolva összekötő megajárat alig pár éve létezik: korábbi 3-4, összehangolatlan vonalat egyesítve alkották meg a tömegközlekedésért felelősek, az éjszakai BKV-zást sokkal vonzóbbá téve ezáltal. A megállóknál még mindig lelassítva portyázó taxisokon kívül így mindenki örvendezik és ünnepel.
Az élet a fő éjszakai járatokon egy külön világ a maga belső szabályaival és szokásaival. A járművön leképezett miniatűr társadalom ilyenkor 180 fokos fordulatot vesz: ami nappal antiszociálisnak és megdöbbentőnek tűnik, az éjszaka elfogadott, sőt: elvárt.
Külvárosból, külvároson át, be a belvárosba, buliba későn menők le, buliból korán jövők fel - másik külvárosba tovább, végállomás - majd vissza. Mint de Niro a Taxisofőrben. A hajnal pedig hamar itt van, és lehet azon spekulálni, hogy érdemesebb-e megvárni az első villamost, mint az utolsó éjszakaival hazamenni (ami kivételesen nem visz el az ajtóig, mert garázsmenet, csak még nem tudunk róla).
Mi és ki számíthat akkor normálisnak ezeken a járatokon?
A buliba igyekvő: megjelenésére fokozottan ügyel, hátha ma találkozik Élete Szerelmével (persze nem). Ha fiú, ha lány, órákat tölthetett el testének- és nyílásainak teljes körű megtisztításával és beillatosításával. Hetente egyszer hordott "legjobb ruhája" figyel rajta, frizurája kifogástalan, lányok sminkje a legapróbb részletekig kidolgozott - mintha számítana. Odafelé még mindenki szép, ott meg úgyis sötét van. Rágózik - addig se legyen büdös a szája, amíg be nem dobja az első alkopopokat - hacsak nem lóg kezében máris egy üveg pezsgő. Azok meg úgyis finom édesek, jóízűek. Meg közben azért elszívunk pár cigit.
A buliba igyekvő társaság eklektikus, természetellenes illatfelhőben található folyton - hangulattól és kulturális háttértől függően akár az ún. cigányhifiről (multimédiás mobiltelefon) rögtönzött bulizene is kísérheti jelenlétüket.
A buliból jövő: hova tűnt szépségük, illatuk, gondos ápoltságuk? Mintha sose lett volna. Elmaszatolt sminkek, kisírt kontúrok, csapzott hajzat. Két marokra fogott gyorsuk (=girosz) kitartóan csöpög, ujjaikat végigszántva a "kétszercsípős" szósszal, a földön alattuk csalamádé- és pulykafelsőcomb-nyesedékek. Füst- vörös- és fokhagymaszaguk már nem zavarja őket - bátran próbálnak udvarolni bármilyen ellenkező nemű hazafelé igyekvőnek. A siker persze legtöbbször elmarad.
A munkából jövő / munkába igyekvő: mert éjszakai-hajnali műszak mindig is volt, hétvégén is. Álmosan, kávészagúan húzza össze magát a sokéves rutinnal megszerzett törzsülésen, megpróbálva a duhajkodóktól minél távolabb maradni, velük bármilyen szemkontaktust kerülni.
Nem baj, gyerekek - majd szeptember első hetében, amikor ti szomorúan baktattok az iskolába a Dokk helyett, szívből fogok rajtatok röhögni!
A biztonsági szolgálat: vagy ellenőr? Azért ez annál komolyabb, ez egy felelősségteljesebb, egész embert kívánó munka - párnapos betanítás és láthatósági mellény is jár mellé. A "civil" ellenőröket nem is merik feltenni az éjszakai buszokra.
Valahogy tudni kell bánni ezekkel a lealjasodott bunkókkal... akik lyukasztani, azt már nem szeretnek persze. De előbb vagy utóbb csak előkerül az a jegytömb, csak akarni kell. Na, jól van. Vagy nem? Akkor tessék szépen leszállni. Vagy négyszáz forint lesz. Vagy több. Mert állítólag volt olyan, akit összerugdostak - persze mi ilyet soha nem tennénk. Különben is mindjárt öt óra, a kollégáim állva bóbiskolnak a forgónál - maga is látja. Köszöntem, további jó utat.
Az utolsó 100 komment: