-Na nézzenek oda - mit eszünk ma, Bazsi?

-Karbonárát, én csináltam.

-Komolyan? De ügyi vagy. Carbonara... e una Coca-Cola... A volt barátom is állandóan a konyhában sertepertélt - mondjuk ő szakács végzettségű is volt. Ennél azért egy fokkal bonyolultabb dolgokat főzött esténként: mustáros steaket vajon párolt spárgával, sertésmedaillont brandymártásban, ilyesmiket. De mindig csak úgy gyorsan, spontán.

-Nem aprózta el! Mondjuk én is szakácskodtam egy ideig, de hamar abbahagytam.

-Oké, de a Patrick tényleg nagyon ügyes volt. Még a tésztát is ő maga csinálta - soha nem vettünk a boltban semmiféle pennét vagy spagettit. Fogta a lisztet, tojást, ott helyben összegyúrta, aztán szépen kiszaggatta meg kiszárította. Semmi durum-vacak. Senki nem tudott olyan jó tésztát csinálni, mint ő. Látom, te ilyen bolti tejszínnel dolgoztál. Kvázi ételgyár. A Patrick a tejterméket meg közvetlenül a piacról, őstermelőtől szerezte. Ismerték jól, mindig félrerakták neki a legjobb árut.

-Az nem piskóta, Reni.

-(nyelvcsettintgetés) Margarinon pirítottad a sonkát?

-Étolajon.

-A Patrick nem félt zsírral dolgozni. Semmi étolaj meg margarin: a legjobb házizsírt használta - hiszen azok viszik be a vitamint, meg az ízeket is azok közvetítik a leginkább. Szóval jó pasi volt, annyi szent. Svéd-spanyol szerelemgyerek. Két méter, ilyen vállakkal, bronzbarna bőr, világító zöld pilácsokkal, szőke csíkokkal a hajában... nálad legalább egy másfél fejjel nagyobb a Patrick. Most nem azért mondom - úgyis csak haverok vagyunk -, szóval nehogy megsértődj meg no offense, de én 180/20 centi és 25 év alatt nem is kezdek pasikkal.

-Megértem, én sem. Jól nézhettetek ki egymás mellett.

-Hát mit csináljak, én az ilyen magas férfiakra bukom, még ha csak százötven centis is vagyok, hihhi. Hihetetlen testi ereje és kitartása volt. Egész napos fizikai munka, álldogálás után - főszakács volt, mondtam már?

-Mondtad, ja.

-Szóval egész napos, megerőltető munka után hazajött, átvette a játszóruháját, és minden este lefutotta a maratont!

-Komolyan?

-Bizony.

-Nem egy félmaratonit?

-Nem, egy egészet. Minden este. Tiszta izom volt az exbarátom, ilyen szíjas alkat. Próbált egy időben gyúrni is, de nem lett belőle sohasem olyan felfújt valami. Az nem is tetszett volna.  Ami pölö rajtad van, az már nekem túl sok lenne. Az már nem természetes. Így volt jó, ahogy volt. Az ágyban is eszméletlen volt! Minden este legalább tízszer csináltuk, és hatalmas volt neki... amikor először megláttam, nagyon megijedtem. Nem is tudtam, hogy hogy fog ez belémférni, de azért megoldottuk, hihhi. És hat év alatt egyszer se fordult elő, hogy ne juttatott volna el a csúcsra! Soha!

-Az igen. Ügyes fickó lehetett.

-Bizony. Ja, amúgy kívántam már jó étvágyat?

-Köszi, még nem.

-Jó étvágyat!

-Köszi.

-Szóval tök jól megvoltunk - állandóan utaztunk, mert rengeteget keresett: séf volt, nem  amolyan sima, mezei szakács. Meg persze volt három diplomája is és beszélt három idegen nyelven perfektül, anyanyelvi szinten. Vitt mindenhova, a tenyerén hordozott, bejártunk négy kontintenst, mindent. Közös kasszán is voltunk: bevásárláskor soha nem néztük, hogy melyik az enyém vagy a tied - ő fizette. Tökéletes volt az összhang, meg nincs is rá igazán magyarul szó - a chemistry, érted.

-Az már akkor tényleg komoly kapcsolat lehetett.

-Az volt. Volt persze pár hibája is. Nagyon agresszív tudott lenni a Patrick, mondjuk nem is nagyon mertek belékötni. Már a megjelenése is olyan tiszteletet parancsoló volt, tudod. Ritkán láttam csak ütni, de akkor ott csont törött - és nem az övé. Egymaga képes volt komplett, felfegyverzett bandákat megfutamítani. Mellette sose féltem.

Lovagias volt, előzékeny, gáláns, önzetlen, figyelmes. Tudod, ezek az apró figyelmességek, apró bókok, apró meglepetések.

-És hogyhogy nem vagytok már együtt?

-Ja, hát az ital. Nem ő rúgott ki, nem. Nekem kellett megtennem. Én küldtem el őt! Túl sokat ivott, tudod.

-A maratoni előtt vagy után?

-Hülye. Szóval arra gondoltam, hogy nincs kedved valamikor leugrani velem valami wellnesshétvégére? Így szigorúan haveri alapon persze.

Aki pedig még bírja, fáradjon át Szoció Patához a kikvogymukra - A tudatos fogyasztóval ismerkedhetünk meg közelebbről.