Végtelen téma a külföldre szakadtak világa: volt már sima emigráns, volt asszimiláns, cserediák - mégis folytatnom kell egy kis tipizálással, méghozzá a rosszindulatúbbnak tűnő műfajban. Mentségül annyit, hogy mind saját tapasztalaton alapszik.

Na de milyen nemzetek képviselőit ismerhetjük meg a La Manche másik oldalán? Kezdjük keleti szomszédainkkal.

A románok:

Tudjuk nagypapáinktól, hogy mindenhol vannak jó emberek, meg vannak szar emberek - egészen biztos, hogy a románoknál sincs ez másképp. Sajnos azonban úgy tűnik, tőlük vendégmunkásnak mind a szaremberek mennek.

Amikor először jártam kint, már akkor messziről gyanúsak voltak a balkánias öltözékű csoportosulások, de gondoltam, hát csak nem jönnek el idáig is románok! Pedig de, mindenhol ott voltak - főleg betanított munkásként vagy vendéglátóipari egységekben.

Nos, ez állítólag egy büszke és sovén nép - de ez a büszkeség szemlátomást csak aktuális határaikig terjed, és csak akkor, ha éppen egy békésebb közösséggel szemben kell meghatározni magukat. Külföldön a román szégyelli magát azért, mert román. A legtöbben olasznak vagy valamilyen latinónak hazudják magukat, amit a rutintalan helybéliek először el is hisznek nekik: főleg, mert bedobnak pár olasz mondatot, meg kitalálnak mellé valami hangzatos keresztnevet. Előfordul az is, hogy magyarként ismeri őket környezetük, még a legközelebbi munkatársaik, főnökeik is. Baj csak akkor van, ha lebuknak...

-Helló, szia, meghívhatlak valamilyen italra?

-Hát nem, kösz, még kitart egy ideig.

-Hova valósiak vagytok, lányok?

-Franciaországból vagyunk.

-Ó, az szuper, én is tanultam kicsit franciául a suliban, je t'adore, ma chéri.

-Hihhi. És te honnan jöttél?

-Hát én Portugáliából!

-Komolyan? Tök jó.

-Aha.

-Hát ez tök jó, figyeld már, Anabel, gyere már! Tudod, a barátnőm is eredetileg portugál származású, beszélgessetek már kicsit portugálul!

-Heeey, oi, tudo bem?

-Ööö, bocs, hát igazából az nem pont úgy van, mert tulajdonképpen román vagyok...

A románok minden híresztelés ellenére külföldön nagyon barátságosak a magyarokkal, talán túlságosan is próbálnak haverkodni: az erdélyiek igyekeznek ilyenkor minden magyartudásukat összeszedni, hogy megnyerjék kegyeinket:

-Hé, maghiar bărăt, hod vad?

-Kösz, jól. És te?

-Iol, iol. Hat Visăjotel? Odhon io volt?

-Vissza, jó volt.

Ha már úgy érzik, hogy megalapozták a kölcsönös bizalmat, ezt a helyi őslakosság gyalázásával szeretnék még jobban elmélyíteni, persze ilyenkor már angolul.

Helyszín: szigetországi nagyváros háromcsillagos szállodájának a recepciója.

Szereplők: Levy (igazából Liviu) és Gyuri/George (igazából Gheorghe) - az éjszakai portások, valamint Szabolcs, a gyanútlan magyarországi és Zsolti (románoknak Zoli), a kolozsvári magyar.

Zsolti: -Ja, azt elfelejtettem mondani, hogy Levi hivatalosan magyar, jó? Szóval ne mondd senkinek, hogy tudod, erbetűs.

Szabolcs: -Mi? Román? Mér ne? 

Zsolti: -Ne mondd ki! Hát mert utálják őket. Elég, ha mi tudjuk. Úgyse tudnak különbséget tenni. És ne beszéljünk előttük magyarul, nem illik, nem értik.

Szabolcs: -Hát jó, te tudod. Nem vágom, hogy mennek itt a dolgok. Furcsa, hogy nem tűnik fel az angoloknak, hogy váltogatjuk a nyelveket.

 

(Zsolti ezután percekig románul hadovál Liviuékkal, Szabolcs csak pislog. Megérkezik közben néhány brit nemzetiségű vendég a pubból, a pár pint után láthatóan jókedvűen.)

 

Liviu: -(angolul) Szép jó estét az Uraknak! Remélem, jól érezték magukat. Parancsoljanak, a kulcsaik.

Vendégek: Köszönjük szépen, hogyne - brilliáns este volt. Jó éjszakát, fiúk.

Liviu: (angolul a magyarokhoz): Látjátok ezeket a szarháziakat? És ez "a boldog nemzet"! Hogy dögölne meg az összes, de utálom az angolokat, basszátok meg. Senkiházi tahók. Itt nincs jatt, nincs semmi. Csak az van, amit magadnak meg tudsz szerezni, már értitek, mire gondolok.

A szigetországi románoknak saját, belső törvényeik vannak - ahogy kijutnak egy számukra idegen országba, azonnal beindul a nem teljesen érdekmentes önszerveződés.

Mindenki szívesen segít a kifelé igyekvőknek, a beilleszkedni vágyóknak: természetesen nem ingyen. Ahogy otthon az autóstopposoktól is beszedik a fejpénzt, ugyanígy működik a letelepüléssel. Találnak neked munkát, albérletet, berendezik a háztartást - fix áron. Elvetemültebbek otthonról házi szolgálólányt is rendelhettek annó katalógusból, párezer euróért.

Aki tehát eddig abban a hitben élt, hogy külföldön csak a magyaroktól óvakodj, a magyar a magyar legnagyobb ellensége, és hasonló önostorozások - azt biztosíthatom, hogy egyáltalán nem is állunk olyan rosszul.

Szigetországi vendégmunkás-lexikonunkat legközelebb a németekkel folytatjuk.