Szinte már levélpárbajok alakulnak itt ki, de mi somolyogva figyelünk.
Modoros Emigráns jelentkezik, akit Szálkás Gerenda oly szépen megfestett. Telitalálat, a szerzőt ezúton is csókoljuk Luxembourgból, magunkra ismertünk. Méltó válaszra vár, alább egy kísérlet.
Előbb egy kis merengés (diszklémer, nesztek!). Mint minden paródia, a blog stílusához hűen ez is sarkos. Szándékosan torzít. Persze „mindennemű hasonlóság a valóssággal csupán a véletlen műve.” Többen óva intettek attól, hogy beküldjem, mert a minősítés a mégoly névtelen szerzőt is minősíti, ráerősít a külföldön élőkről otthon kialakult negatív képre, stb. Arról nem is beszélve, hogy vajon hány olvasó tud vagy hajlandó azonosulni ezzel a kifordított látásmóddal (külföldről az otthoniakat). Igazuk van, és mégis. Egyébként meg ha jobban megnézed, ez most nem is az érem másik oldala, hanem egy újabb érem.
Jó szórakozást!
A Modoros Hazai
A Modoros (vagy inkább Modortalan) Hazai több alfajra osztható, mindegyikünk találkozott már valamelyikkel, vagy ezek keverékével:
Az Irigy
Alapeset. Egyszeri találkozások (az autódat tankoló kutas, a kártyáddal babráló közértes) és szorosabb kötelékek, szomszéd, volt barát (hangsúly a volton), kolléga, aki elbukta a versenyvizsgát. Van a burkolt és a leplezetlen változat. Ez utóbbi ki is mondja, az előbbinek az arcára van írva, a mimikája, az egész testbeszéde arról szól, hogy dögölj meg. Az egész ember egy merő epeömlés. Kifejti, hogy fennhordod az orrod, fejedbe szállt a jólét. Finomkodsz és urizol. Minden megnyilvánulásod sznobizmust, felsőbbrendűséget és megjátszást áraszt. Megváltoztál, szerinte már nem tudnál otthon élni, őszintén értetlenkedik, amikor köszönsz a lépcsőházban vagy lassítasz a zebra előtt (+ egyéb nyugati allűrök). Később közli, hogy valami megszakadt, eltávolodtál, nincs már közös téma, te tulajdonképpen lenézed őt. (Te jól vagy, ő nem, és ez megbocsáthatatlan.) Honvágyadat nem érti, de megveti.
A Kíváncsi
Irigy v2, a nem fér a bőrébe fajtából. Ő az, aki megkérdi hol élsz, de Luxembourg szóból már csak a lux szótag jut el az agyáig. Fél órás csevely alatt négyszer kérdez rá, hogy mégis mennyit keresel „te ott nyugaton”. (Hogy ténylegesen hogyan élsz, nem érdekli.) Persze nem árulod el, de egy idő után kénytelen vagy legalább sejtetni, amit ő gondolatban azonnal megszoroz 5-tel. (Ezért vallod be eleve csak az ötödét.) Villámszámoló, másodperceken belül kiszámolja, hogy mennyi marad és elvégzi az összehasonlító elemzést, olaj a tűzre. Kacsintva jelzi, tudja, hogy kolbászból van, ehh, nincs azon mit szégyelni. A sörét persze most is te fizeted.
A Szegény Rokon
Irigy ő is, persze. Már a válság előtt is picsogott, azóta csak rosszabb. Már a repülőtérről hazafelé rád zúdítja minden baját: lakástörlesztés, befuccsolt a számlagyár, már a Provident sem hitelez. Persze nem kér. Soha. Direktben soha. Apró célzásokkal manipulál, elejtett megjegyzések lejárt tartozásról, be nem fizetett számlákról, iskolakezdésről. Nem lehet vigasztalni, tök mindegy mit mondasz, a válasz: „neked könnyű ott kint”, „nektek mindenetek megvan”. Ja, és persze az örök „mit tudod te, nem élsz itthon”. Pihenni mentél haza, feltöltődni és költeni, de a lelkiismeretedet az első percben gajra vágta és a továbbiakban nem tudsz úgy kiadni pénzt, hogy ne érezd magad szarul.
- Te, kellene egy féltengely az Audihoz, rákerestem a neten és nálatok 2 euróval olcsóbb, hozzál már légyszi egyet legközelebb, ha jössz repülővel.
- Hát őőőő.
- Most mit kéreted magad, Németbe laksz, nem? Az Audi meg német, nem?
...
- Figyu, megjelent az új Denevérszögecselő Deluxe 2010, rendeld már meg nekem az ebayen, majd megadom.
...
- Van egy ötletem, bejelentem hozzád a káeftét és együtt lealázzuk a luxembourgi piacot, mit szólsz?
- Ide is költöznél?
- Á, csak amíg be nem indul az üzlet.
A Károgó
Hite, hogy az országot elhagyni minimum jellemhiba, leginkább bűn (itt élned s halnod kell, ugye). Megfedd, ha nem mondasz konkrét időpontot, mikor mész végleg haza. A lelkiismeretedre utazik: „hát nem látod, milyen szükség lenne rád itthon?” Kedvenc szavai a boldogulás, haza, szürkeállomány, agyelszívás és hontalan, de összevonja szemöldökét, ha meghallja hogy multikulti vagy kozmopolita („világpolgár a f*szom”). Kéjjel vadászik minden jelre mely azt a meggyőződését erősíti, hogy elvesztetted magyarságodat (= elárultad hazád), idegen szavak, euróra visszakonvertálás, stb. Kétéves gyermeked fújja-e már a Himnusz 8 versszakát? Célja, hogy szarul érezd magad, amiért kiváltottad az útleveledet.
A fentiek egyvelege. Meggyőződése, hogy te érdemtelenül ültél bele a tutiba, neki pedig joga élni a lehetőségekkel. „Ezeknek a bőrük alatt is” alapon tehát minden nyáron bejelentkezik minimum egy hét családlátogatásra, amit persze csak ő hív így, valójában ingyen nyaralás. Koszt-kvártély biztosítva és szereti a kertet nézni. Nagyon bunkó nem akar lenni, így a kötelező Lidl-gazdaságos palack mellé (ő maga naponta 3 üveg bort nyel el plusz sör) letesz egy zacskó krumplit is, hozzájárulásként, úgymond. Még véletlenül sem túrórudit. A közértkasszánál pedig szemérmesen félrenéz. Erősen gondolkodik, mégis hogyan számoltassa el veled az útiköltséget is, de végül erről nagyvonalúan lemond. Azért a te autódat kéri kölcsön, ha át akar ugrani Párizsba (500 km) egy kis városnézésre.
Van továbbfejlesztett változat a rokon vagy barát fajtából, aki képesítés és nyelvtudás nélkül ruccan át szerencsét próbálni és ragad nálad hosszabb-rövidebb ideig. Ő soha nem kér, elvár. A repülőjegyét, nyelvtanfolyamát természetesen te fizeted, mint minden mást.
A Sértődős
Általában nőnemű. Nem érti meg, hogy a pár nap alatt, amíg otthon vagy a családodon kívül nem tudsz további 15 emberrel találkozni (a gyerek napirendjének saccperkábé betartása nélkül sem), na jó, de legalább vele, annyira hiányzol - erről tanúskodnak egyébként az előtte kéthavonta váltott levelek is. Megsértődik. Nem, erre az sem indok, hogy te most tulajdonképpen a szabadságod töltöd otthon annyi pénzért, amibe egy közepes nyaralás is kerülne, szeretnél kikapcsolni kicsit, egy óránál többet nyugodtan beszélgetni Anyáddal (bárkivel, aki tényleg hiányzik), persze engedsz, rohanás az egész, értelmetlen. Halálosan fáradtan térsz vissza és hetekig küzdesz a lelkiismeret-furdalással (lehet mégis egy genyó vagy és megváltoztál?) és a sértettségével is persze. Legközelebbi hazalátogatásodat titokban tartod.
A Hazamenekült
Nem becsülték meg, vagy legyőzte a honvágy, valójában csak nem hosszabbították meg a szerződését. Kudarcát rendíthetetlen optimizmussal tálalja, „otthon tuti ajánlat várja” (nem), tulajdonképpen ő vágyott el e „provinciális porfészekből”, ahol „nincs élet”. Rendületlenül pályázik, hogy visszakerülhessen e szar helyre, addig is az Irigyek táborát gyarapítja. Papíron persze továbbra is hozzád van bejelentve, itt mégiscsak jobb adózni, na meg a sárga rendszámos autó is jól mutat a pesti betonon.
Lehet, hogy Szálkás Gerenda is Hazamenekült? :-)
Aki nem tudta: én is egy Hazamenekült vagyok, és erre roppant büszke - úton-útfélen próbálom bebizonyítani mindenkinek, hogy helyes döntést hoztam, és valóban :-))
Az utolsó 100 komment: