Szálkás Gerenda fantázianevű rajongónk nem volt rest, és egy pofás kis posztot hozott össze nekünk a külföldre szakadtakról.

A modoros emigráns

A modoros emigráns kb. 2-3 éve dolgozik valamelyik nyugat-európai nagyvárosban. Csak rövid tapasztalatszerzés ill. nyelvtanulás céljából indult, de azóta rájött, hogy csak külföldön becsülik meg a tehetségét. A modoros emigránst kínozza a honvágy, ezért igyekszik 3-4 havonta 4-8 napra hazalátogatni. Ennyi idő azonban általában pont elég is ahhoz, hogy elege legyen Magyarországból.
Hazalátogatása alkalmával nem felejti el felsorolni a megfigyeléseit, miszerint ez az ország egyre mélyebbre süllyed, az újságokon a hírdetéseken, a boltokon az embereken is látszik a romlási folyamat. Megtudjuk azt is, hogy ez belülről annyira nem feltűnő, de akinek objektív és egyébként is szélesebb rálátása van, az egyből megmondja. A modoros emigráns minden alkalommal közli, hogy borzalmas, hogy itthon mennyire bunkók és agresszivek az emberek, illetve külön fejezet szól arról, hogy milyen igénytelenek megjelenésükben vagy táplálkozási szokásaikban például.
A modoros emigráns itthon látványosan a külföldi (vagy egyéb bolygóbeli) divatnak megfelelően öltözködik, hogy bárki lássa, nem tartozik már annyira közénk, illetve neki van elképzelése az igényes, divatos megjelenésről, míg a rikító különbség alapján az itthon leragadt ismerősöknek nincs.
Az emigránsnak kötelező kedvence a túrórudi, a mákosguba, és a gyulai kolbász, meg a pálinka, vagy egy villányi bor, bár míg itthon lakott csak a belgapraliné meg a madársóskasaláta meg a Jack Daniels volt jó. Továbbá ölni tudna egy jó paprikás csirkéért. Kint csak snackeken él, és beugrik a Starbucks-ba.
A modoros emigránsnak kitágult a világnézete,válogat a nemzetközi sajtóban, van kitűzője a preferált amerikai elnökjelöltjéről, ismeri a világ konyháinak karakterisztikáit, tud mondani kortárs fehérorosz szobrászt, (de vigyázz!) lehet, hogy van kedvence is. Már rég regisztrált a facebookon, és az iwiw-et csak elvétve használja. Ottléte alatt rengeteg különböző nemzetiségű emberrel barátkozott össze és természetesen minden rétegét elsajátította a nyelvnek. Bár még nem töri a magyart, de igyekszik idegen szavakat, idegen nyelvi logikát becsempészni, illetve a mondatok közben néha meg-meg áll, és megkérdezi: hogy is van ez magyarul?
A modoros emigráns jobban él mint négy éve, minden hazalátogatás alkalmával elsüti, hogy csak tízezres/húszezres van nála, nyílván elfelejtette a trükköt, hogy automatából 9 ill. 19 e Ft-ot is lehet kivenni. Ezen kívül méltatlankodik, hogy Magyarországon minden milyen olcsó, és kicsit igazságtalannak tartja, hogy mi fele annyiért megvehetünk dolgokat. Bár inkább nem mondja el mennyit keres kint, azért a hazalátogatás alkalmával rendre igénybe veszi (az igénytelen hazai) szolgáltatásokat, így az itthon töltött idő felét fodrásznál, fogorvosnál, stb. tölti, és természetesen bevásáról előre pl. egy karton Dunhillt.

Történeteiből nem hiányozhat, hogy merrefelé tett legutóbb egy kis kirándulást a "környéken", itt mindig külön fejezetet hallunk arról, hogy úgy száll fel a repülőre, mint mi a 7-es buszra.
De természetesen nem csupán az anyagiak miatt jobb kint élni, hanem mert egész más a mindennapok hangulata, nincs annyi stressz, és többet mosolyognak az emberek. Ennek ellenére, valahogy mégis nehezebb megtalálni az ottaniakkal a közös hangot, és az ember mindig kicsit bevándorló marad. Ezért aztán a minden emigráns tervezi, hogy egyszer végleg hazajön.
 

Remélem, mindenkinek meghoztuk a kedvét az azonnali disszidáláshoz.

El lehet innen menni, tessék! ;-))