-Helló apám, minden okés?
-Simaliba. Szigetre mentek idén is?
-Á, idén már nem. Nagyon gagyi lett szerintem, és elszednek egy rakat pénzt, rablás, ami ott folyik. Sok bóvliárus, Töki Pompos, vizezett fesztiválsör ötszázért, ebben én már nem veszek részt. Nem ennek indult a dolog, ez már csak egy üzlet, minden a profitról szól.
Mi már ott csápoltunk 93-ban, 94-ben is, 300 forintos napijeggyel, ott tarhált a sok pank, ez már valami teljesen más lett, gazdag, nyugat-európai léhűtő fiataloknak csinálják az egészet. Nem volt bankjegykiadó automata, nem voltak mobiltelefonok meg internet, mégis felhőtlenül élveztük a programokat, és valahogy mégis mindig megtaláltuk egymást. Most frankón: ki tudja magának ezeket az árakat megengedni? Nem csoda, hogy alig hallok kint magyar szót.
-Azért nem eszik olyan forrón a kását, apafej. Mi van még itt kishazánkban, ami ennyi embert vonzana, és ennyire propagálná az országot? Semmi. Az Országimázsközpont milliárdokért nem tudott ilyen jó reklámot csinálni nekünk és Budapestnek, ez pedig itt van, büszkék lehetünk rá. Mindegy, hogy szigé vagy siget, Európa-szerte elismerően csettint erre a szóra a fesztiválrajongó réteg.
-Leszarom. Milyen felhozatal ez? Ezek Európa meg a világ B-C-kategóriás együttesei, már Kelet-Európában is vállalhatatlan lenne. Nem csoda, hogy mindenki inkább Újvidékre megy az Exitre: szinte mindenben jobbak. Igazi, elsővonalas fellépők, gyönyörű lányok, raki, csevap, és nem utolsósorban ott valamiért a lakosság nem pofázik folyton, hogy hangos a fesztivál.
Ezek az óbudaiak is mit ugrálnak? Nem igaz, hogy évente egyszer nem lehet kibírni egy kis zenét meg tömeget, inkább örülnének, hogy viszik a hírünket a nagyvilágban. Ha nagyon nem tudják tolerálni, hát utazzanak el. Az a bunkó Tarlós is, csak a szereplésvágy hajtotta, a Dercéről meg ne is beszéljünk. Mindegyik a saját pecsenyéjét sütögeti, fő, hogy ott legyenek a zsírosbödön mellett. Ilyen populista intézkedés, hogy betiltja a Magic Mirrort meg decibeleket méreget, nem baj, szerzett pár szavazatot a horthysta meg rákosista nyugdíjasoktól, így megy ez. Krumpliosztás, csendrendelet.
Azért hagyjuk meg, nagyon jófej volt a Placebó is, amikor elküldte a Tarlósit a sunyiba, nem semmi, hogy hazai pályán beszólnak neki. Csak hát külföldön meg mit gondolnak rólunk, mit látnak? Ezt, ezt a szellemi színvonalat. Nem csoda, hogy Madonna is megmondta: többet nem jön ide, ez barbár föld. Szóval Szigetre nem járunk, inkább Kapolcs meg a jó kis vidéki fesztiválok, ott még lehet normálisan szórakozni, nem taposnak agyon, nem húznak le mindenhol.
-Mi azért kinézünk szerintem szombaton, meg vannak tartalmas programok is, csak meg kell őket találni. Jó kis koncertek eldugott színpadokon, mi olyanokon buliztuk a legnagyobbat, akiknek a nevére már rég nem emlékszem, na és?
Én élvezem az egész feelinget, ami a Szigetet körbelengi: a folyamatos vándorlás színpadról sátorra, a szabadság, a kötetlenség, az együvé tartozás érzése. Jók a kaják is, lehet puffogni, hogy kommersz, de ki ne ingott volna már meg egy fincsi fokhagymás lángos láttán? Na meg a Sziget-betegség, a kimerültség, a poros-fekete zsebkendők, ez mind hozzátartozik a nagy egészhez, mi így szeretjük. Aztán persze visszatérünk a szürke hétköznapokba, de egy hétig ez a saját kis világunk, amikor a városban is keresed és látod messziről a karszalagosokat, akkor mintha egy közös kis titkotok lenne, priceless.
Lehet utálni, lehet imádni, csak egyet nem: közömbösnek lenni iránta. Úgyhogy ik bin ein Szigetlakó!
Az utolsó 100 komment: