Az 1. részt folytatjuk s zárjuk le ma. Aki nagyon csalódott tegnap, hogy a felénél abbahagytam, attól bocsánat - de ez tényleg egy kimerítő dolgozat :-)

...

A magát kultúrmentő, népszerűsítő, trendteremtő bötyárhonlapként definiáló Magyar Trendi Klub ugyanakkor a következő méltatást teszi közzé a magyar líra ifjú és bohókás tehetségéről:

 „Varró Dániel rímzsonglőr még '99-ben Daniként robbant be a köztudatba, Bögre Azúr c. kötetével, különösen pedig annak Változatok egy gyerekdalra ciklusával, amelyben a Boci, boci tarkát íratja meg hazánk és a külhon nagy költőivel.”

 Ezután pedig lássunk egy némileg szakavatottabb szerző tollából származó, minden szempontból rendkívül lucid laudációt:

 „Varró Dániel bemutatkozó kötete rögtön egy vers-zsonglőrt revelál, akit a kortársak közül leginkább Kovács András Ferenchez lehetne hasonlítani; a legkülönbözőbb versformák, poétikai alakzatok, valóságszemléletek, beszédmódok és stílusok bravúros művelője, miközben a természetes derű, a fiatalos jókedély jellemzi, ám aki - ha kell - tud komoly, elmélyült és mélyre néző lenni.

Érett és kedélyes líráját a formaérzékenység és a visszafogottság egyszerre egyéníti; vagyis Varró Dánielnek nemcsak "lelke van", de versalkotó talentuma is. A Szilvalekvár és a zabpehely című darabban pl. így ír: "Bizony, Lekvár úr, mint a csillagok/ oly fényes volt Ön és illatos - sötét a színe, mint a tinta most, / s bezápult". Szó és rímjátékai, kellemes akusztikus hatást kiváltó asszonáncai ama tehetség szolgálatában állnak, amely minden eléje kerülő témából költői világot varázsol. Valahogy minden tárgy egészen természetes módon vers lesz a költő kezében, olyan magától értetődően, amilyen a fűszál a mezőn.”

Jóllehet az irodalomelméletben bekövetkezett, s elsősorban az orosz formalisták által iniciált szemléletbeni forradalom óta az irodalmi művek belső megközelítése dívik, s ezzel a szerzők életrajzának tanulmányozása, valamint elemzési szempontként való felvetése, citálása háttérbe szorul, ugyanakkor értekezésünk célkitűzése – vagyis Varró Dániel modorosságának bemutatása – szempontjából mégiscsak elengedhetetlen, hogy ki ne térjünk egy látszólag jelentéktelen életrajzi momentumra. Tehát.

Varródani modorossága mélységeinek megértéséhez (hoppá, alliteráció) kiváló adalék az a tény, hogy az ifjú poéta online pókerrel keresi a kenyerét, ami ugyebár Varródani nonkonformizmusának és mindenekfeletti kúlságának bizonyítéka. Ezzel ő is tisztában van, így nem győzi furtonfurt hangoztatni – gyanétom, hogy tudatos imázsépítés végett. Természetesen a pókerről is az ő fiatalosan friss, ugyanakkor nagy mesterségbeli tudásról árulkodó irodalmi beszédmódján értekezik. Néhány éve például Szevasz Vegas! címmel rittyentett egy tőle megszokottan bravúros szösszenetet a litera.hu-ra, ahol az alábbi sorokkal teremti meg az alaphangulatot az oeuvre kézbevételéhez:

„Szóval amit csak akarok, oszt eszek, és vannak gyönyörű hoszteszek! De nem kellenek a rímek, mert most nem költő vagyok, hanem pókeres. Aki nem költ, deviszont jól keres. No. Szóval Vegasban vagyok, mégpedig azért, mert 1970 óta minden esztendőben itt rendezik meg a pókervilágbajnokságot. Erről tudósítok.”

Ugyanakkor – minden elismerésem mellett – meg kell, hogy jegyezzem, hogy a pókergyakorlat ilyetén utilizálásával nem teljesen értek egyet. Példának okáért, oly sok humán és reálértelmiségi társa mellett e sorok írója is a zöld asztal mellett keresi meg a napi betevőt, mert a tanársegédi fizetés lófaszra sem elég, ugyanakkor ezt nem hangoztatja valamennyi adódó alkalommal, miképpen nimbuszát sem ezzel kívánja megalapozni. (Szerencsére nincs is szüksége rá, mert tudományos eredményei, sziporkázó szelleme és egyedülálló személyes varázsa okán így is alig tudja levakarni magáról a csinos diáklányokat, akik a lakásszemináriumokon még este tíz után is örömmel isszák a tanársegéd úr szavait.) Dani is helyesebben tenné, hogyha költői kiválóságával, nem pedig egyéb melléktevékenység reklámozásával próbálná bebiztosítaná örök trónját a Parnasszuson.

Még egyszer köszönöm, hogy közzétette szerény traktátusomat, ezzel is hozzájárulván az irodalomról való beszéd és gondolkodás horizontjának további szélesítéséhez.

Meleg kézszorítással:

 

G.PhD

egyetemi tanársegéd

 

ELTE BTK

Puncológia szak

Elméleti és gyakorlati puncológia tanszék

A Szerző Úr gyémántkeményet alkotott, és számomra eddig ismeretlen vízekre kalauzolhatott el, nagyon köszönjük neki. Modorosabb szófordulatait direkt nem emeltem ki dőlt betűvel, megtalálja őket mindenki.

Egyetlen adalék: a fent említett kolás hasonlathoz hasonlót már az Első Emelet zenekar Táncosnő c. számában több mint húsz éve is hallhattunk - mint mindenki tudja, az amúgy szerintem alap farmermellényes Geszti Péternek köszönhetően.

Mosolya akár a jégkrém

Hideg és édes, de sosem elég.

Majd tőle is biztosan idézünk még a jövőben :-)