Fantörpikus dolog, hogy egyre több levelet és kész, kidolgozott cikkeket kapunk Tőletek. Sok témához nem is nagyon tudnánk hozzászólni, más esetben meg alig várjuk, hogy mi is megírjuk a saját verziónkat.

Ma G. igen tisztelt kedves olvasónk gyűjteményét fogjuk a Világháló nyilvánossága elé tárni - a számunkra kevésbé ismert, önjelölt borszakértőkről legyen hát szó, a nagyböjttől függetlenül :-)

• Jellemzően 35-45 közötti öltönyös közép- vagy felsővezető multicégnél, nagy cégautóval jár, a hátsó ülésen két gyerekülés. Az autóban smooth jazzt vagy magyar alternatív zenekarokat hallgat;

• Húszas éveiben kiélte magát, sok mindenben benne volt, és ma már ugyan felelős vezető és családapa, egy-egy durva elhajlásra még mindig kapható (céges hétvégén, csapatépítő tréningen, síelésnél);
  

• A sörről és a töményről lenyugvásával összhangban pártolt át a minőségi vörösborra, ami csakis száraz lehet (ettől még persze az Oktoberfest és a BL döntő élőben kötelező program a régi egyetemi haverokkal, hisz' néha ki kell engedni a gőzt!);
  

• Az idők során - általában a hasonszőrű kollégákkal, üzleti partnerekkel történt beszélgetések alapján - észrevétlenül önjelölt borszakértő lett, határozott véleménye van az egyes pincészetekről, szőlőfajtákról, évjáratokról. Vannak kedvencei is;
  

• Látszólag kompromisszumoktól mentes igényességgel közelít a borok felé, de valójában a közmegítélés, az ár, és a címke dizájnja határozza meg az ízlését. Bockot, Gerét szinte ismerőseiként emlegeti;
  

• Tokajra és Villányba jár bortúrázni barátaival (smart casual ruházatban - Ralph Lauren ing stb.), és sosem jön el üres kézzel, kedvezményes áron vásárol pár kartont a legjobb borokból. Az Etyeki fesztivált sem hagyja ki soha;
  

• Ízlelő képessége a legjobb sommelier-kével vetekszik, autodidakta módon elsajátította a kóstolás látványos lépéseit, pl. a borospohár körbe-körbe történő rázogatását, az ital sokatmondó szagolgatását. Az első korty után mindig tesz egy-két sommás megállapítást (amelyet előző nap olvasott a Gusto magazinban);
  

• A borokkal kapcsolatos igényessége nem terjed ki a hétköznapokra, reggelire megfelel neki a száraz CBA-s túrós táska, ebédre pedig az irodaházi tálcás menza rakott karfiolja. Ettől függetlenül, ha szóba kerül, imádja a büdös sajtokat, a nagyon csípős ételeket, és az olasz konyhát (tésztát csak al dente!);
  

• Kilátások: Karrierje terén minden rendben, ha sok a prémium, egyszer akár még hobbi borászkodásba is kezdhet (távol a város zajától!), ugyanakkor a házassága idővel megromlik és válással végződik.

Nohát, a végén bepillantást nyerhettünk emberünk magánéletébe is - a leírás már megint gyanúsan élethű :-)

A magam részéről csak idézni tudok, méghozzá Steve the Great kommentelőnktől:

Ideírok néhány mondatot egy bormagazinból, mind egy-egy bor jellemzéséből való. Ezek az én ízlésemhez képest már túl vannak a borjellemzéshez szükséges képzettársítás-cunamin, és átcsaptak a bennfentes modorosságba:

• "férfiaknak csak étel mellé, nőknek trécseléshez is ajánlott"
• "jól elkészített bor, még nagyon gyerek, de van benne jövő"
• "formás teremtés, vidám és lüktető"
• "szépség és egy kis huncutság"
• "tapasztalt, de még nem vén játékos"
• "ez a még szétszórt, kelekótya srác nagyon tehetséges..."

Na azért ez se semmi, és még mindig csak a felszínt karcolgatjuk...

Akinek megjött a kedve, ne kíméljen a folytatástól!

Köszöntem!