Ahoj poblacsek!

Sok-sok pompázatos levelet kapunk, nem egyszer komplett, megjelenésre érett posztokkal, nekem csak CTRL+V-t kell nyomnom és ennyi. Akinek nagyon régóta vár publikálásra a levele, annak szíves türelmét kérjük: szerencsére nagyon aktívak és tehetségesek vagytok!

A mai is egy olvasói bejegyzés lesz, B.E. kedves olvasónk volt szíves és összeszedte gondolatait az ezoteriáról mint olyanról.

A rendszerváltás utáni években jött a Nulladik típusú találkozások, Nemere Titkok könyvét olvasta mindenki az iskolában, aztán divat lett kiröhögni azokat, akik még több év múlva is érdeklődtek a megmagyarázhatatlannak hitt dolgok iránt. Tibor nem utasít el semmit alapból, és nem áll be a horoszkóp-egely-ufómagazinos vonal fikázói közé, de a szakirodalom nyelvezete még megérne pár misét.

Gondolom nem csak én futottam már bele olyan, enyhén jól szituált fiatalokba, akik jellemzően szinglik (vagy hamarosan azok lesznek) és mindezt megpróbálják valamiféle ezoterikus maszlaggal magyarázni. Aggasztó jelenség, és általában egy „get a life”-szerű válasszal szoktam elintézni a hasonlókat, de annyit hallottam már, hogy sajnos néhány már berögződött, vagy hogy a modoros pszichológushallgatót idézzem, megtörtént az imprinting.  

A legalapvetőbb vonás természetesen a Nők Lapja horoszkópjának, főleg a párhoroszkópnak, meg a hasonlóknak (astronet, stb.) tüzetes átböngészése. Halmozottan modoros, ha valaki ezen lapok állatövi jegy szerint szerveződő fórumába is ír, jellemzően lelki tanácsot szolgáltatva, addig sem kell a saját bajával foglalkoznia. 

„Maganyossziv! Ne aggódj: a vízöntők nem annyira büszkék, mint inkább egyediek. Az igaz, hogy a párod szíve vérig van sértve, és ilyenkor sértődött kisgyereket játszik. A bak, vagy az oroszlán, na az büszke, olyannal nem szabad kezdeni… én is megjártam tavaly egy skorpióval, ne tudd meg!” 

Ugyanez a panaszkodás élőben, délutáni kávézások mellett is előfordulhat: 

„Tudod, a Petivel nagyon sokat marjuk egymást mostanában, de hát tiszta skorpió a lelkem, ilyen, végletes, nem tehet róla… megmondta már a jósnőm is, hogy a halakhoz nem passzol az ilyen.” 

Ha a sima horoszkópozás már túl unalmas lenne, jöhet a keményebb anyag: kínai vagy azték horoszkóp. 

„A múltkor a kínaiban ettünk a Zolival és ott mondták hogy idén a disznó éve van. Tökjó, nem? Lehet hogy tavasszal végre felteszi azt a bűvös kérdést?” 

Vagy, ha maradunk az európaiaknál, akkor az aszcendens: 

„Ikrek oroszlán aszcendenssel? Hűűű, nem túl jó párosítás…Hangos és nem megbízható, szerintem szakíts vele amíg még lehet. Hát ilyen apukát szeretnél a kis pocaklakódnak? Mikor is születik? Július? Akkor rák lesz, de ééééédi…” 

Persze vannak az ezotériának más megnyilvánulásai is. Szinte kötelező egy legalább félig teljes Paulo Coelho sorozat a könyvespolcon, legelöl a mester már elborultabb regényeivel. 

„Nem tudtam letenni a Portobelloi Boszorkányt. Olyan volt mintha a lelkemből szólt volna. Azóta kalligráfia-órákra járok mert meg akarom valósítani a személyes történetemet… Én is a fény harcosa akarok lenni!”  

Coelho úr elvezet minket egy egyre jobban terjedő szokáshoz. Ha valaki válaszúthoz érkezett élete során, és egyszerűen túl gyengének vagy túl butának érzi magát ahhoz, hogy döntsön, felkerekedik és elmegy „caminózni” Spanyolországba, hogy megtisztuljon. Meg akkor legalább néhány hétig megint csak nem kell szembenézni a gondokkal (persze van, aki csak kirándulni megy, tőlük ezúton is elnézést kérek, egy jóbarátom szerint egyébként is egy hatalmas versenyfutás az egész). 

„Leírhatatlan élmény volt megérkezni Santiagoba… az a sok különböző, békés ember! Három hétig csak töltekeztem élményekkel, és más emberként tértem haza!” 

A Camino azért is jó, mert bár kimondottan keresztény zarándokút, valamiért hazudhatjuk azt, hogy igazából nem is az, és hogy több értelme van új önmagunkban hinni, mint bármely nagy világvallásban. 

A fanatikus ezoterikusok olyan, még rejtélyesebbnek tűnő dolgokhoz is vonzódhatnak, mint a numerológia. 

„Tudtam, hogy a nyolcadik hónap után fogunk szakítani! A nyolc a sorsszámom. Végzetes szám, már a kelták is megmondták.” 

Esetleg a négy elem valamiféle beszuszakolása a horoszkópba: 

„A kos az tűz-jegy… A Laci pedig víz-jegyben született. Ezért veszekszünk minden este, szinte ki akarjuk oltani a másikat. Se vele, se nélküle, tudod...” 

Módosabb ezotéria-rajongóknál kerülnek elő olyan, az ember életvitelébe szinte a szcientológia módjára belemászó fogalmak, mint a feng shui vagy a reiki. 

„Képzeld, nem az utcai lámpa miatt nem tudtam aludni az elmúlt egy évben, hanem mert az ágyam egy rosszindulatú ér fölött volt. De mióta átrendeztem a szobám, érzem, hogy kinyíltak a csakráim és csak úgy buzog bennem az életigenlés.” 

Végül, a modoros ezoterista állandó kelléke a jóga, vagy a tai-chi. 

„Mióta a lányokkal járunk tai-chizni, sokkal erősebb a csím és fényesebb az aurám, mint előtte. Kevesebbet is szivárog. Sokat mosolygok és tele vagyok pozitív energiával.” 

Nos, ennyi jutott eszembe egyelőre, amit meg akartam osztani veletek, de most megyek, mert meghozták az újságot és elolvasom a horoszkópomat.

Vagyis: a csillagok nem determinálnak, csak hajlamosítanak?