Amikor sok-sok egymillió új munkahelyről, majd egyszer bekövetkező munkaerőhiányról beszélt néhány bölcs gondolkodó, csak megmosolyogtuk őket: elképzelhetetlennek tűnt, hogy változtatni lehessen azon, amire mindenkit kondicionáltak: a helyedre húszan várnak, ha nem tetszik, el lehet menni, a munkanélküliség adottság.

Már az előző, válság szele ütötte időkben is megfogalmazódott bennem egy abszurd, szerepcserés állásinterjú posztjának lehetősége (ld. őszinte állásinterjú vagy őszinte randi), erre az élet (és az UNIVERZUM) gyorsabban megírja, mint én. Ja, és persze tudom: a világ-eszei-mérnökök (leginkább IT-sok - bár néha segíteni kell nekik, hogy az Excel miért nem adja össze a számokat, pedig ők olyan szépen beleírták, hogy 1.2 USD + 15,7 HUF, és mégse adja össze, hacsak nem számológéppel kiszámolják és beírják azt is), és náluk 2008-ban is így ment már rég - a fejvadász pedig nem más, mint egy szokványos zaklató; hasonlatos az aluljárós térítőkhöz, tarhálókhoz, kötekedőkhöz.

ÉN: Először is meg szeretném köszönni, hogy eljöttek az interjúra. Nevem Modor Tibériusz: okleveles közgazdász számvitel szakon, vállalkozási és IFRS mérlegképes könyvelő. Lassan 15 éve dolgozom multiknál, és az utóbbi időben ismét váltáson gondolkodom, ezért is engedtem meg végre, hogy személyesen is felkeressenek. Külön meg szeretném köszönni, hogy nem sértettek meg telefonos megkeresésekkel, és tökéletesen beérték a gmailes címemmel. Sokan meglepődnek, hogy jé, írásban is lehet hatékonyan kommunkálni, ráadásul válaszolnak, nem felejtem el... a múltkor - egésznapos képzés alatt - csörgetett az egyik picsa, majd amikor harmadnap felveszem, ilyet szól, hogy "elnézést, hogy nem írásban válaszoltam, holott Ön is direkt kérte, de így egyszerűbb" - biztos nem tud írni, és nem fogta fel, hogy emailen megkapta volna 1 órán belül az adatot, így meg három napig csörgetett, de mindegy is.

ŐK: Ez csak természetes. Mi köszönjük a lehetőséget a bemutatkozásra, kedves Tibor.

ÉN: Esetleg ha egy pár szóban volna kedves összefoglalni cégük tevékenységét, hazai jelenlétét. A közvetítő kishölgytől már megkaptam a fő adatokat, de elsőkézből mindig hasznosabb.

ŐK: Igen. A BÖ (ejtsd: bé-ő) - Belgian Öl - már egy lassan 130 éve piacvezető vállalat az iparágban, Magyarországon 25 éve van jelen kb. 500 milliárdos árbevétellel. A helyi, vállalkozás- és munkavállalóbarát intézkedéseknek, illetve a 9%-os társaságiadó-kulcsnak köszönhetően döntött úgy a C-szint, hogy ide telepíti európai központját...

ÉN: Elnézést, ha félbeszakítom, de ez az "európai központ" ugye nem szolgáltatóközpontot, hanem operatív központot jelent?

ŐK: Úgy van, azazhogy lesznek központosított, kiszolgáló részlegek is - de a pozíció, ahol Önre gondoltunk, az természetesen a magyarországi piacra összpontosít.

ÉN: Tehát nem nyugat-európai pénzügyi vezetőknek keresnek humán BI-t, aki összeollóz nekik mindenféle Exceleket és Power Pointokat, igaz?

ŐK: Nem, semmi ilyesmiről szó sem lehet. Helyi piac kizárólagosan, egyedül a regionális CFO felé jelent ez beszámolási és konszolidációs kötelezettséget.

ÉN: Rendben, megnyugodtam. Csak hogy még jobban megnyugodjak: tehát semmi szolgáltatóközpont-jellegű feladat, ugyanakkor a pénztárt, bevételi-kiadási bizonylatokat, recepciót, irodavezetőt, postát, iktatást, taxit, szállást, álláshirdetéseket, interjúztatást, előszűrést és hasonló szarságokat ugye nem nekem kell kezelnem? Elébe szeretnék menni mindenféle kínos félreértésnek.

ŐK: Természetesen nem, mindenre gondoltunk. Csakis a CORE számviteli feladatokra kell-lesz koncentrálnia, az alacsonyabb hozzáadott értékű feladatokat kiszervezzük vidékre meg nyugdíjasszövetkezeteknek. 

ÉN: Megtisztelnek. Ha esetleg a céges kultúráról tudnának mesélni, megköszönném. Kellemetlen tapasztalataim vannak ezen a téren is. Nem szeretnék semmilyen csapatépítést, ajándékozást, stresszlabdát, jótékonysági eseményt, társadalmi munkát, Halloween-kiöltözést, Denim Fridayt, Pride-maskarát és kamiont, semmiféle színes- és szexuális diverzitáspropagandát, sípfújást, etikai kódexet, egésznapos-hetes szakmai- és személyiségfejlesztő, asszertív kommunikációs tréningeket - egyszóval olyan munkáltatót keresek, ahol 0 agymosás található, csak dolgozni kell, de azt rendesen és jól. Ha nagyon szeretjük egymást a kollégákkal, akkor önköltségen elmehetünk sörözni. És ne értsenek félre: semmi bajom a rasszilag kevert munkahelyekkel meg a nagyhangú, affektáló buzikkal - tök jó, élvezetes dolgokat csinálnak -, csak én általában pont olyan emberekkel szeretek egy csapatban dolgozni, amilyen én is vagyok. Bár leginkább nem szeretek csapatban dolgozni.

ŐK: Igen, nagyon fontos számunkra munkavállalóink folyamatos fejlesztése, hiszen ők a legértékesebb eszközeink, kötelező esemény természetesen nincs. Azt el kell mondanunk, hogy a vállalat fő küldetése az, hogy a világot megváltsa (sohase nem a profitmaximalizálás), így muszáj évente legalább egyszer kamionnal kigurulnunk a Budapest Pride-ra, de véleményünk szerint ez minden ember számára egyformán kritikus, ez teljesen alap 2017-ben. És persze maximálisan zöld és felelős a működésünk, szintén kritikus számunkra a FÖLDGOLYÓ, ez a csodálatos kis kék vagy zöld bolygó planéta - és hát ki tudná a legjobban megmenteni (illetve netalántán jóvátenni!), mint egy zöldre festett olajipari vállalat - főleg, ha közben kiáll a diverzitás és a melegség mellett?

ÉN: Mondjon cégükről három jó tulajdonságot, egy fejlesztendő területet - és arra is kíváncsi lennék, hogy öt év múlva hol látják saját magukat.

ŐK: Gyönyörű zöldes logónk van, nagyon szép az iroda, mi tényleg decemberben tartjuk a karácsonyi partit, és nem januárban - ugyanakkor talán lehetne MÉG több céges buli meg leszbikus törzsgárda, több közös jóga és meditáció, ez fontos lenne, beismerjük. Öt év múlva, ahogy Cégünk küldetésnyilatkozata is fogalmaz: Egy Jobb Világot Teremtünk a diszrupció felszámolásával és a diverzitás nemes eszméivel, miközben igényes munkahelyeket teremtünk dolgozóink folyamatos, filantropikus fejlesztésével és az önvezető elektromos robotokkal, akik elveszik a munkánkat. Igen. 

ÉN: Utazni kell? Ha igen, csakis bizniszen megyek!

ŐK: Nem kell, de ha igen, akkor álljuk a bizniszklasszot.

ÉN: Ha nincs céges taxikártya, remélem, legalább autó, de legalább benzinkártya és parkoló jár a pozi mellé. Ha nincs kedvem felkelni és bebumlizni magukhoz, akkor pedig otthonról szeretnék "DOLGOZNI" (kacsintok és mutogatom az idézőjelet). Túlóra se legyen.

ŐK: Semmi gond, ez garantált, csak természetes. Túlóra nem lesz, ígérjük.

ÉN: Hány doboz kóla fér be ebbe a szobába?

ŐK: Attól függ: kóla lájt vagy cukros? Nulla-harminchármas, vagy kétdecis?

ÉN: A geci kurva anyátokat, ti agymosó patkányok! Pusztuljatok az irodámból, vagy rátok eresztem a Számvevőszéket, ti csótányszerű smegmás lepedékek, hogy gázgangrénában rohadnátok meg a saját terméketekben! Kompenzációs csomag körülbelül milyen sávba tehető?

ŐK: Bruttó egymillió forint, havi br. 50 ezer cafeteria, céges autó, sajáttőke-részesedés (sajnos az equityre nincs Hungarian equivalent), brutális bónusz.

ÉN: Ez a bruttó egymillió ez mennyire rugalmas?

ŐK: Felfelé akármeddig.

ÉN: Rendben. A pénz számomra sokadlagos szempont - csak simán olyan, mint a levegő: legyen gecire sok belőle, de már eleve olyan szinten vagyok, hogy elmennék a 80%-áért is, ha normális a munkaadó. Persze ne nagyon menjünk 1-1,5 mihály alá, ha lehet.

ŐK: Persze. Köszönjük szépen a lehetőséget még egyszer, Tibor. Mikorra várható döntés?

ÉN: Még meghallgatok pár jelöltet, de mindenképpen jelzünk, még 1-2 kör esélyes - természetesen a teszt eredményétől függően. Kezit csókolom.

ŐK: A viszontlátásra!