A légkondis

A legújabb kor és főleg a szeszélyes magyar nyarak egyik elátkozott fajtája a légkondirajongó ember, aki természetesen rögtön ki fogja magának kérni, hogy a légkondicionáló berendezés és a klíma között hatalmas különbség van, és igazából az egyetlen baj csak az, hogy jól kell beállítani, de hogy kevesen értenek hozzá (pl. ő). Ez bizonyára teljesen igaz is, hiszen ha nem vesszük észre valahol, akkor naugye: ott nagyon jól beállított klíma volt. Már a rómaiak is megoldották, és már a Parlamentben is világelső hűtési rendszer volt.

Figyeljük meg: ahogy az ízléstelen, kólásüveg-erkélykorlátos, márványozott-aranyozott paloták, a kabrió (nem is, hanem roadster, nagyon nem mindegy!), úgy a klímamánia is az amolyan mediterranoid felkapaszkodottak mániája. Mert ugye mi jelezhetné jobban egy trópusi égövi, stílusos, sikeres üzletember-művész igényességét, minthogy a 23 Celsius fokot már mindenképpen légkondicionáló berendezéssel muszáj ellensúlyozni? Elegáns öltöny, tíz fok. A kocsiban is. A semmiből igényt kreáltak, piacot teremtettek, egyfajta lakberendezési tabletet. Árnyékról, szellőztetésről, vastag falakról nem hallottál még, köcsög?

És igen, ez varázsolja az év legszebb időszakát rémálommá. Amikor 10-20 éve soha nem jutott volna eszedbe hasonló, most pulóvert, sálat csomagolsz magadnak a munkahelyre, buszra, mert kelleni fog.

Jó ez, meg lehet dögleni máskülönben. Melegben nem lehet koncentrálni, izzadok, mint a ló. És persze jól be van állítva a csöpögő klíma, de valahogy pont a te fejedet borzolja egész nap, mint Blassius barátunk - azóta sajnos eltávolított - rajzán a Szaratov hűtő elé állított szobaventilátor.

Kurva jó idő az utcán, kivetkőzött lányok, izmos, napbarnította srácok, napfürdőzés. Remény a tekintetekben mindenhol, még a csúnya arcú emberek is megszépülnek, ha fél fejüket napszemüveg borítja. És ekkor jön az első próbatétel: a korszerű busz. Ugyanis Budapest már szubtrópusi, és a 30+ hőmérsékletet ötvenéves kor fölött már csak szívroham árán lehet elviselni, éppen ezért kötelező a pici nyakadra sugárzó borzasztó 12 fokos, jeges, mesterséges szél. Számtalan kutatás bizonyítja, hogy az emberi szervezet számára ez az ideális hőmérséklet. Ha klímamentes villamost hoznak, azonnal aláírásokat kell gyűjteni a főpolgármester és a BKV-közbeszerzésért felelőse ellen, mert az egyszerűen egyenlő a tömeges embergyilkossággal.

Nem, nem fázhatok meg, nem szabad. Extra vitamin reggel, este, kerüljük a sugárzó helyeket - még a busz napfényes oldalánál is jobban - üljön csak szépen oda valami hájas klímarajongó az izzadt, csatakos nyakával, tuti jót fog neki tenni. Szemrehányó fejjel csukogatja be az ablakokat, összekacsintva a vezetővel: Ő műszaki ember, ért hozzá. Jöhet a sarkvidéki levegő végre.

És bent is. Akik folyton télen is az ablakot nyitogatják, ugyanazok most tekergetik azt a szart, imádják egyszerűen. Meg néhányan most is rányitogatják az ablakot, biztos, ami biztos. Néha az ablaknyitás ilyenkor tényleg életmentő, addigra szinte már el is felejtetted, hogy kint valamikor nyári meleg volt, sőt, még este is teljesen kellemes - az a jó kis meleg, ami megcsap, amikor kilépsz a jegesre fagyasztott irodából. Persze érthető, alig fogyaszt párezer forintot, és ami hatékonyságot és koncentrációt nyerünk a klímával, annyit bőven megér a befektetés.

És érzed a fejed búbján, ahogy szinte szúrja a hideg levegő, a szád kiszárad, a szemeid égnek, prüszkölsz, csontjaid, izületeid sajognak - de hát kit érdekel, végre nincs meleg! Nem izzadok! Csak így lehet aludni. Kis diszkrét duruzsolással, a megszokott, jó kis paplannal. Ki kéne vándorolni Malmőbe, ott legalább megbecsülnek meg elviselhető áron lehet klímaanlágét is kapni.