- Szervusz Jancsi bácsi! Mesélj, milyen volt a nagy vízen túl?

- Szevasz Zolikám! Hát megjöttünk. Nagyon jó volt minden, még a röpülőn is tudtam aludni.

- És mesélj, merre voltatok meg mi volt?

- Onokaöcséméknél kérlek, Penszilvánia állam, foreszt krík. Hát jó volt meg minden, de tudod, azért ez a nagy amerikamánia is furcsa dolog ám. Odakinn sem fenékig tejfel ám az élet. Nem kolbászból van ám a kerítés. Rengeteg szegényembert látni mindenfelé, és a gazdagoknak se könnyű ám. Sok furcsa dolog van ott, de nem akarok panaszkodni, úgyis mindig panaszkodunk mi magyarok.

De azért vannak itt dolgok, amiket sosem tudok megszokni. Állítólag nagy autós társadalom, és a kocsijuk nélkül nem mennek két utcánál messzebbre, vezetni mégsem tanulnak meg igazán. Ott vannak azok a fenenagy lavórjaik, zabálják a benzint – mert dízellel csak a mozdonyok mennek – és mindben ott az automata váltó meg a hasonló ketyerék. Tudod, áldom a sorsot, hogy én még ezerkettes zsigán tanultam a fortélyokat. Az még autó volt a javából, ott nem lehetett elmismálsolni semmit. Együtt kellett lélegezzél a géppel. Ezek meg csak ülnek benne a nagy bőrfotelekben, és még a vezető oldalán is van sminktükör a napellenzőn! Indexelnek a féklámpával. Pár éve mondták, hogy törvénnyel kellett letiltani azt a barom gyárat, aki tévét szerelt a kormányba! Ilyenek ezek sajnos, nagyon egy elkényeztetett, bamba népség.

Aztán az ételeik is megérnének egy misét. Tudtuk már előre, hogy nagyon szeretik ezeket a gyorsételeket meg mirelitTet, de három hét után már minden ételükből nagyon elegem volt. Nem ismerik ezek az igazi kifinomult, fifikás konyhát. Marhahús, sültkrumpli, nyerssaláta öntettel, ennyiből áll az étkezésük. Ünnepekkor is ugyanez, csak még mentaszósz is jár hozzá. Szörnyű, mintha fogkrémmel ennéd. Hálaadáskor behoznak egy szteroidokon és antibiotikumokon kutyaméretűre felfújt szerencsétlen pulykát, ami nagyon gusztusos, de sajnos semmi ize sincsen az az igazság. A palacsintájuk vastag, a többi édességük meg ehetetlenül édes és mindenféle rikító színe van. El nem tudják képzelni, hogy egyszerű dolgokból milyen finomakat lehet készíteni. Úgy megettem volna már egy jó kakasherét vagy körömpörköltet, de amikor az öcsém apósáék itt voltak, született amerikaiként remegve ették a rántottlevest meg bundáskenyeret, hogy mennyire marvelúsz. Náluk ez teljesen hiányzik sajnos.

Néztük a televízióban a sportjaikat is, hát… A focijuk inkább birkózás. A sok rögbis ott gyömöszköli egymást, hatalmas négerek mind, a labda meg tojásalakú és nem rúgják. Mi ebben a foci, kérdezem én. A nézők meg ott ülnek a népstadionszerű betonteknőkben, de semmi szurkolás, a fradipályán nagyobb a hangulat háromezer emberrel, mert azok legalább szurkolók! A bézbólt nem értem, nem is nagyon érdekelt. Bár úgy vettem észre, az amerikaiakat se nagyon, mert a meccsek nagyobb részét a büfében töltik és hotdogoznak. A hokiban nem látni a korongot, az NBA-ben meg mindenféle négerek majomkodnak. Verik a mellüket zsákolás után, meg mutogatnak. Ha már a tévénél tartunk, abban sincs semmi érdekes. Sehol egy Antal Imre, egy Kudlik Julival. Mindenhol csak agyonplasztikázott, gumimosolyú műsorvezetők. A humoruk is egy vicc te, én olyan jókat tudok nevetni mindenfélén. Mindig le kell tegyem a Hócipőt, mert gurulok a nevetéstől, de itt nem nevettem egy poénon se, amit lefordítottak.

A városaik is ilyenek. Nagy baszom üveg felhőkarcolók, mellette meg parkoló. A belváros szívében autópálya! El tudsz ilyet képzelni? Persze a belvárosban nem lakik senki. Éjjel kihalt sivár pusztaság az egész. Az épületek egymás mellett össze-vissza. Az egyik telken húsz emelet, a másikon meg egy. A stílus nem számít. Emlékszel, itt milyen botrány volt a Nemzeti Színházból? Jó mondjuk joggal, de ott nem is értenék, mi a baj. Igaz színházuk sincs. A nép meg a külvárosokban él, gipszkarton meg farostlemez házakban. Onnan jön be minden reggel a nyolcsávos autópályákon! Meg kell őrülni! Tömegközlekedés semmi. A buszok minden sarkon megállnak. Vonat, villamos, troli semmi, és ezek beszélnek spórolásról meg elmaradottságról.

Az emberek mind kövérek. Alig érteni, mit mondanak angolul. Magyarországról mégcsak nem is hallottak, mindenki azzal viccelt, hogy éhesek vagyunk-e. A legtöbbjük annyit tud, hogy két óceán közt vannak, de más országot nem ismernek, sőt még a szomszédos államokat se nagyon. A házakon mindenhol ki van téve a zászló, tudod, ami nálunk csak ünnepekkor szokás. Nem is értettem, hogy mire ez a nagy nemzetieskedés, amikor csak kétszáz évesek. Minden kisfiút szokás körülmetélni. Amikor erre megkérdeztem, hogy miért kellett ezeket a zsidó szokásokat átvenni, akkor nagyon furcsán néztek. Mondták, hogy nem szabad ilyeneket mondani, mert ez náluk illetlenség. Amúgy is, most nekünk magyaroknak a Fidesz miatt nagyon rossz a megítélésünk. Még azt is hiába mondtam, hogy de a Miniszterelnök nálunk is cigány, ezt sem vették jónéven. Furcsa népség annyi szent. Nem is megyek oda többet, pedig jól éreztem magam.