Nem vitás: történelmi időket élünk, és bizony a bérletpénznek: a havi, fejenként 4-10 ezer forintnak a családi költségvetésben sokkal jobb helye is lehet. Ennyi pénzből elvihetjük kedvesünket egy romantikus vacsorára a környéken, de a gyerekeket is elküldhetjük moziba, ha éppen párunkkal kicsit kettesben szeretnénk lenni. A hatékony költséggazdálkodás első teendője, hogy felmérjük: mit faraghatunk le és mit nem. Itt most nem arról beszélünk, hogy illik vagy érdemes - hanem arról, hogy 100%-ig elkerülhetetlen-e befizetnünk ezt az összeget. 

Mielőtt belekezdenénk a rendszeres bliccelésbe, nagyon fontos lépés megnyugtatni a lelkiismeretünket és igenis felismerni, hogy amit cselekedni kényszerülünk, az a belénk sulykolt propagandával ellentétben igenis helyes.

1. A BKV díjszabása más, nyugat- és kelet-európai városok vállalataihoz mérten is aránytalanul drága. Pozsonyban és Krakkóban ennek töredékéért világszínvonalú szolgáltatást kapsz - pontos, sűrűbb járatokat, tiszta szerelvényeket, friss napisajtót -, Berlinről, Dublinról vagy Barcelonáról nem is beszélve. Amíg a 4-6-os villamoson a Király utcától a Nyugatiig ugyanannyiba kerül egy vonaljegy, mint a 923-ason Békásmegyerről a Dél-Pesti Buszgarázsig, addig nincs miről beszélnünk.

2. A BKV köztudottan a pártok kifizetőhelye, gondoljunk csak a 4-es metróra vagy a hírhedt nokiásdobozokra. Te rábíznád havi 10 ezer forintodat egy ilyen cégre? Jó érzés azt látni, hogy az ezerszer leadózott, keservesen megkeresett pénzed megélhetési politikus urambátyámék zsebében landol? Ugye nem? A politikusok is lopnak, ráadásul sokkal nagyobb pénzeket.

3. A BKV alkalmazottait mi fizetjük. Te és én, a vállalkozó nászod meg a versenyszférában dolgozó sógorod. Ők tehát nekünk SZOLGÁLTATNAK, hiszen ezért kapják tőlünk a fizetésüket. Kevesen tudják, de a miniszter szó eredeti jelentése: szolga. Ezek után amíg a jegyellenőr, a pénztáros vagy a buszsofőr úgy érzi,  hogy neki joga van bármilyen - ismétlem: BÁRMILYEN körülmények között kioktatni téged, lekezelően bánni veled, neadjisten utasítani bármire, addig ezekre egy fillért se szabad költeni. Amíg a pénztáros - miközben téged próbál kiszolgálni - dohányzik és közben telefonál, pofákat vág a bankkártyára és odabassza a jegyet - amíg az ellenőrök seftelik el a hamisított jegyeket, ártalmatlan turistákat szívatnak, amíg a buszvezető is a kisbarátnőjével mobilozik vezetés közben, addig pénz helyett tőlem csak feljelentést kaphatnak.

4. A BKV tudatosan veri szét saját magát. Felszámolják (eufemisztikusan csak "szüneteltetik" úgy 30 éve) a kötöttpályás közlekedést, a járatokat szétszabdalják és ritkítják, az árakat meg folyton csak emelik.

5. A BKV a jegybevételekből képtelen fenntartani magát, így a végén folyton az adófizetők pénzéből segítik ki őket, a csődöt elkerülendő - így duplán-triplán fizetsz.

6. Az idióta kormányrendeleteknek köszönhetően már boldog-boldogtalannak, külföldi nyugdíjasnak meg diáknak csupa kedvezmény meg ingyenutazás jár, csak neked nem. Te nem érdemelnéd meg? Te nem tettél annyit az országért, mint egy jólétben megöregedett, Hévízen meg Hajdúszoboszlón üdülő nyugatnémet nyugdíjas?

Tehát majd akkor veszünk bérletet, ha nem lopnak-csalnak, megoldják az arányos (szociálisan is arányos!), zónás tarifarendszert, a szolgáltatás színvonalán pedig ugrásszerűen javítanak. Ha sikerült ezen a pár vitális ponton keresztül meggyőzni saját magunkat is, csapjunk bele a lecsóba és folytassuk a módszertannal! Egyszerű tippek és trükkök, hogyan élhet túl egy budapesti blitzmann a főváros forgatagában.

1. Lehetőség szerint mindig a felszíni közlekedést válasszuk. Ez valószínűleg mindenkinek tiszta, hogy miért - itt nincs ki- és beléptetéseknél jegykontroll, a megfelelő járatokon meg szó szerint soha nem fogunk ellenőrökkel találkozni.

2. Ezt persze nem választhatja mindenki szabadon, de igyekezzünk a periférikus járatokat használni. Külső kerületekbe nem szívesen merészkednek ki az ellenőrök - ha mégis, akkor meg könnyedén kicselezhetjük őket akár még menetközben is.

3. Az első ajtós felszállási rendszer ne ijesszen el senkit! Egyrészt szinte sehol nem tartják be, másfelől igény esetén felmutatunk a vezetőnek valami alig használt jegyet, majd azt teátrális csattogással érvényesíthetjük is rögtön. Soha nem fogja megnézni utána.

4. Utazzunk mindig állva! Ha mégis felszállnának az ellenőrök (általában hármasával járnak, bár mostanában sajnos a közterület-felügyelet is betársulhat), akkor alattomos, nem túl feltűnő mozdulatokkal próbáljunk meg elsasszézni a legközelebbi ajtóig és zsupsz, leszállni. Kergetni valószínűleg nem fognak a járművön belül, és addigra már általában mindig találnak valami más balekot, aki nálunk is pofátlanabb, mert kényelmesen leült és nekiáll vitázni meg alkudozni.

5. Ha mégis elkapnának: erre az elszigetelt esetre mindig legyen nálunk pár ezres. Az ellenőr sem a havi nettó béréből fog megélni, a papírmunkát meg örül, ha megússza. Általában 2-3 ezresért örömmel eltekint a helyszíni bírságtól - a legemberségesebb tamásbátyáktól akár jegyet is megpróbálhatunk vásárolni vagy másik jegyet bemutatni, ez sokszor működő trükk. Ha havi négyszer elkapnak, még akkor is olcsóbban kijöhetsz, mintha bérletvásárlással bajlódnál.

6. Ha metrózni kényszerülünk: mostanában csak belépésnél ellenőrzik a jegyeket, kifelé vagy az állomások-járművek területén szinte soha. Meg lehet próbálkozni egyszerűen faarccal besétálni az ellenőrök között, de ha európai, kulturáltabb megjelenéssel és rasszjegyekkel rendelkezünk, akkor ez nem mindig sikerülhet. A megoldás ismét a dummy-vonaljegy. Lehet már használt vagy érintetlen - még az automata fénye is felvillanhat, a számok-betűkódok értelmezhetetlen és alig olvasható hieroglifái pedig lényegtelenek. Vészhelyzetre otthon előkészíthetünk egy jokerjegyet is: az automata által vágotthoz hasonló kis téglalapot ollózunk bele - arról meg nem tehetünk, ha az a rohadt festék mindig kifogy a gépből..! Vigyázat: a metrók és a buszok automatái más-más mintában vágják be a jegyeket.

7. Ellenőrfelismerési technikák felszíni közlekedésnél: párfős csoportjuk a megállóban együtt álldogál, majd hirtelen szétszéled és külön ajtókon száll fel. Csak kistáskát (általában hasitasit) hordanak, öltözetük és frizurájuk ódivatú. Messziről ki lehet őket szúrni a rutinos utazónak.

8. Hop-on, hop-off technika: csak kalandvágyó, fitt versenyzőknek ajánlott. A lényeg, hogy minden megállónál bravúros mozdulattal átszállunk egy másik kocsiba - ezáltal elkerülve a kellemetlen helyzetet, hogy a felszálló ellenőrök MÁR ott találnak minket. Itt lesz időnk pepecselni, jegyünket keresgélni, majdnem érvényesíteni, aztán sajnos pont le- és átszállni.

9. Szabotázs: a jegykezelő automaták üzemen kívül történő helyezése. Mechanikus lyukasztóknál megteszi egy-egy forgalomból kivont egyforintos - bélyegzővel ellátott bélyegzőknél pedig egy négyrét hajtott papiros, aztán se ki, se be. Mi megpróbáltuk, de hát Istenem, ha nem működik...

Ne feledjük: mi nem csalunk vagy lopunk. Éppen ellenkezőleg. MINKET lopnak meg és vernek át többszörösen is! Mi tulajdonképpen csak egy nagyon keveset tudunk visszavenni abból, ami nekünk valójában JÁRna.

Bliccre fel, kellemes utazást Mindenkinek! :-)