-Ne szórakozz már azzal a szar autlukkal már megint! Egy deletét nyomni mennyiből tart neki szerinted? Egy telefont letenni azért már komolyabb pofát igényel.

-De hát így nyoma marad, meg nem akarom pont most megzavarni, meg a múltkor is válaszolt egy órán belül...

-Nem érdekel, kapkodd fölfele szépen a telefont és hívd fel - nem most, tegnap!

A Telefonember világában az azonnali és egyetlen megoldást mindig "az a bizonyos hívás" fogja jelenteni. Make that call! De mindig. That call will make the difference - azaz majd az a hívás jelenti a különbséget, a változást, az eredményt, az extra mile-t. És persze nem egy call centre-ről beszélünk, ahol a hívás maga jelenti a terméket - hanem egy átlagos (ülő)munkahelyről, ahol a telefon csak egy kommunikációs eszköz a sok közül.

Ne habozzunk, még akkor sem, ha üzletfelünk amúgy gyorsan reagál írásban is! Hívjuk fel bármikor. Ha nem elérhető, hívjuk a beosztottját, a felettesét, a vele egy irodában ülőket - és kérjük Őt. Hívjuk a mobilján. Ha tárgyaláson van éppen - csak egy perc, gyorsan ledaráljuk.

-Elnézést Herr Schicklgruber, most zavarom?

-Ő, éppen egy meetingen vagyok... mennyire égető?

-Annyira nem. Jó, nem akarom hosszasan rabolni az idejét, csak arról lenne szó, hogy...

A Telefonember - bár célirányos hívásaival a kellő pillanatban valóban azonnali megoldásokat tud felmutatni - alapjában véve egy lemaradó, önző és csapongó ember. A gyors kis hívások elnyúlnak, céltalan csevegéssé válnak, hosszú perceket-órákat vesznek el a munkaidőből. Nemcsak a sajátjából.

Ő az, aki bebizonyítja, hogy a modern irodákban több papír fogy, mint 20 évvel ezelőtt, és az e-mail, cset- és hasonló módszerek nem hoztak hatékonyságot, gyorsulást a kommunikációba - se a személyesbe, se a professzionálisba.

-A múltkor hallod, a szülinapomra a Zsolyesz képes volt egy rohadt SMS-sel kiszúrni a szememet, érted? Idefigyelj, aki arra nem képes, hogy felemelje azt a kurva telefont, írjon egy képeslapot, neadjisten személyesen kívánjon sok boldogságot - hát az egy életre elásta nálam magát. Zsolyesz ennyi volt részemről.

Az újnak számító kommunikációs eszközökből egyedül a mobiltelefon nála az egyetlen innováció, amit hajlandó volt magáévá tenni. Olyannyira, hogy magánhívásait sem próbálja meg soha a céges, asztali telefonról intézni. Nem nagylelkűsége vagy a közjavak iránti aggódás vezérli itt, hanem egyrészt havi 200 ingyen órára fizetett elő a szolgáltatójánál, arany- gyémánt- és platinacsomagjaiban - másrészt a saját mobilján nem kell tárcsázni. Ha nem éri el, megy az SMS (természetesen az idegesítő T9-et kikapcsoltatta valami hozzáértővel), kérdőjellel a végén, azonnali válaszra várva. Hosszú-hosszú beszélgetései alatt látványosan elvonul, fel-alá járkál, headsetet soha nem használ.

A papír fogyásához is nagyban hozzájárul: az emaileket már csak azért is kinyomtatja, mert "képernyőről egyszerűen nem tud olvasni". A jobb cikkeket, vicceket is jobban szereti papírformátumban. Értekezletekre hardcopy agendával kedveskedik mindenkinek - az esetleges, drága mappába tuszkolt oktatási anyagot az ajándék reklámtollal is lelkiismeretesen odaadja a résztvevőknek - persze egyoldalasan - diákat szintén egyoldalasan nyomtat, szlájdonként külön lapra. Újságot is rendszeresen vásárol - amit aztán az összelapítatlan petpalackkal, tetrapackkal, üveggel együtt szívesen dob a háztartási-irodai hulladékba.

Nem hisz a parasztvakításokban, különösen nem az Excelben és hasonló "civiláziós csecsebecsékben". Ellenben hisz a papír alapú munkában, a kézírásban, a skiccekben, a jegyzetelésben, a számológépben - és persze abban, hogy másnak is így lesz jobb. Ha kap egy listát mailben, táblázatos formában, azt kinyomtatja - majd szépen, szakszerűen, kézzel rögzíti a rendszerben.

-Most mi ez már megint, mit excelezel-színezel-trükközöl? Én ezt nem látom át, add oda azt a füzet'. Számológép van? Keresd meg, légy szíves. Kösz. Na, akkor ezen a főkönyvön volt négyszáznyolcvanhárom pont nullanyolcvanhat ká... látod? Seccperc alatt megvoltunk. Mindig túlbonyolítod. Hát nem egyszerűbb?