Hácsé olyan meggyőzően alkotta meg a híres Playmate, Meszliner Szabina alakját a múltkor, hogy azóta sokan csak a képzeletbeli nyuszi nevére keresve találnak rá a Modorosra - talán némi fénykép reményében.
Szabina után kaptunk még egy kolosszális írást Hartay úrtól - aki közben szerencsére a saját blogján is beindult (hartay.blog.beol.hu), nehogy már folyton bebőrözzön minket hazai pályán :-))
Interjú a modoros-tipikus híres magyar íróval.
Költőként indult a hatvanas évek elején, de hamar prózára váltott. Mára már világhírű alkotó. A napokban ünnepelte hetvenötödik születésnapját, ez alkalomból beszélgettünk Vengery Istvánnal.
-Engedje meg, hogy születésnapja alkalmából gratuláljak Önnek.-Köszönöm, de a kor nem érdem, csak állapot, számomra mostanában leginkább teher. Harmincévesen azt gondoltam, ha sikerül megérnem, és hetven leszek, mindent tudok majd a világról. De higgye el, inkább csak felejtek mostanában. Hiába minden filozófia és eszmefuttatás, nálam is központi témává lépett elő az elmúlás gondolata, illetve sajnos már lassan a ténye.
-Nagyon sok díja van. Idén önnek ítélték oda a Legenessy-Pryors-díjat, amely egy európai irodalmi díj, a legnagyobb, legrangosabb. Önnek mit jelent egy díj? Visszaigazolás?
-A díjakat nem kapják, hanem adják. Öröm, persze, ha elismernek, de nem tartom fontosnak a díjakat. A díjakkal felelősség is jár. Mérföldkő, mely összegzésre készteti az írót, de visszatekintés helyett előre kell, hogy mutasson, nem szabad elégedetten hátradőlni, hiszen a siker pillanatnyi. Elérni valamit nem nehéz, megtartani, ahhoz kell erő és kitartás.
-Prágában él, de gyakran visszalátogat Budapestre. Melyiket tartja igazi otthonának?
-Az én igazi otthonom az írás maga. A helyszínek is fontosak, sőt, ahol az európai kultúra jelen van, leginkább az inspirál. Budapest egyre inkább az esztelen politikai csatározások színhelye lett számomra, itt úgy érzem, elfogy körülöttem a levegő. Természetesen magyarnak tartom magam, de ahhoz, hogy magyar író módjára tudjak gondolkodni, kell egy távolság, rálátás az itteni helyzetre, életérzésre, állapotra. Prága megnyugtat, Budapest felzaklat. E két pólus közti ingázás viszont elengedhetetlen a műveim megírásához. Prágában budapesti, Budapesten prágai vagyok tehát, így definiálnám az identitásomat.
-Idén megjelent könyvét, a Befőttháborút rögtön nyolc nyelvre is lefordították. Mit gondol, ugyanazt jelenti-e műve egy finn, egy olasz, vagy akár egy francia olvasónak? Vannak-e átjárható csatornák, átfedések egyes népcsoportok értelmezőkészsége között?
-Nos, igen. Lényeges, hogy a fordítás ne ferdítés legyen. A művem gyakorlatilag kicsúszik a kezeim közül, ahogy kijön a nyomdából, önálló életre kel, és meg kell, hogy álljon a saját lábán. Nem tudok minden olvasóm válla fölött betekinteni az épp olvasott mondatába, és útmutatót adni neki. A jó mű maga kell, hogy útmutató legyen. Az említett Befőttháború című nagyregényem egyébként azt szimbolizálja, hogy a nemzetek közötti konfliktusok legelsőként általában a saját spájzunkban, egyetlen befőttből indulnak ki, legtöbbször penész formájában, ha értik, mire célzok. Művem remélhetőleg az amerikai olvasóknak is ugyanazt jelenti majd, mint mondjuk a franciáknak. Már folynak a tárgyalások egy esetleges brazil és argentin kiadás körül is.
-Nem kérdezem meghatározó műveiről, mint mondjuk a Csigatepertő című paradigmaváltó regényéről, arról már úgyis sokat tudunk. Viszont az érdekelne, változtat-e a legszélesebb ismertség elérése régebbi műveinek megítélésében, avagy ennek tükrében ugyanúgy vállalja-e fiatalkori próbálkozásait, mint a mostani műveihez képest kevésbé sikeres Potyog az égből a sok esernyő, vagy a Cigányvallomás című novellásköteteket, vagy ma már másképpen nyúlna ezekhez a témákhoz?
-Nézze, én, akkor, fiatal pályakezdőként másképpen láttam egyes folyamatokat, mint mondjuk a mai szememmel. Ez persze nem azt jelenti, hogy megtagadom az említett könyveimet, hiszen azok fontos építőkövekként szerepelnek az életművemben, s ha majd valamikor a jövőben egy kimerítő elemzés lát napvilágot az írói munkásságommal kapcsolatban, remélem, ezek a művek az őket megillető helyre kerülnek benne. Ha átírnék bármit is, az a fiatalkori énem arculköpése lenne. Ezt nem tehetem meg, hiszen annak a fiatalembernek köszönhetem azt, akivé ma lettem. Meg persze a családomnak, feleségemnek, akik elviselték minden hóbortomat. De ki az, aki azt állítja, hogy akár Bellington, Szgyerevsziszkij, vagy Arnold Dutka életművében nem találhatók kevésbé erőteljes fejezetek? Kvázi a szint mindvégig magas, de senkinél sem mondható el, hogy folyamatosan hozza az önmaga, vagy az olvasók által megszabott, illetve elvárt száz százalékot. Egyébként is, az irodalom megítélése szubjektív. Az irodalomtörténetet tízévenként átírják, egyes szerzőket előretolnak, míg másokat elnyomnak, eltörölnek. Arra sincs garancia, hogy száz-százötven év múlva jelentős írói tevékenységet tulajdonítanak nekem. De azon vagyok, hogy ez sikerüljön, és úgy érzem, azzal, hogy a világ egyre több pontján jelennek meg könyveim különböző nyelveken, jó úton járok. De az idő dönt el mindent. Ki foglalkozik ma Csepecskey Dénessel? Pedig, amikor én indultam a pályán, vele voltak tele az irodalmi folyóiratok, a rendszer üdvöskéje volt, egyébként tagadhatatlan tehetséggel, de utólag, azt kell, hogy mondjam, talán rosszul kamatoztatta talentumát.
-Ha nem ír, akkor mivel foglalkozik? Gyermekei mára felnőttek, unokái is vannak. Fontos a család?
-Az írás után mindenem a komolyzene. Petark Mizinszkij, Lipvanhoff és Wondererf szimfóniái. Megnyugtatnak, elrepítenek, felemelnek. Most már bizton állíthatom, hogy kell egy életkor, egy tapasztalati szint, hogy ezeket a zenei műveket kellőképp befogadhassa, igazán, mélyen átérezhesse az ember. De persze, a legfontosabb a család. Gyermekeim az USA-ban élnek, a fiam híres gyógyszerészprofesszor lett, a lányom pedig egy óriás divatcégnél menedzser. Szerencsére nem lettek művészek, de mindketten sikeresek a maguk területén. Unokáim tanulnak, egyikük még csak tízéves, de már három nyelven beszél. Büszke vagyok rájuk. Sajnos csak ritkán, ünnepekkor lehet együtt a család.
-Van még olyan dolog, amit szeretne elérni az életben?
-Valami belső béke, végső megnyugvás hiányzik. Úgy érzem, egész életemben küzdöttem, de mintha még nem értem volna célba. Gyakran megmagyarázom magamnak, hogy ez délibáb, hiszen mindent elértem a saját területemen, amit csak lehetett. De ha ez az érzet nem munkálna bennem, nem kezdtem volna bele új regényembe, amely a Vonatablak a Szaharára munkacímet viseli.
Vengery István. Költő, író, műfordító, esszéista.
Műveit 32 nyelvre lefordították.
Tagja az European Degnestifical Logersayness irodalmi csoportnak.
Fontosabb díjai: Peregi Miklós-díj (1972, 1991), Melezich Aurél-díj (1999), Legenessy-Pryors-díj (2009)
Főbb művei:
Leszakadt a csillagfüzér (versek, 1962)
Potyog az égből a sok esernyő (novellák, 1968)
Vétó az igazsággal szemben (novellák, 1970)
Csigatepertő (kisregény, 1974)
Düledező viharfelleg (regény, 1978)
Kacsalábon forgó árulók (novellák, esszék, tanulmányok, 1985)
Tűz, víz, ólomkatonák (tárcák, humoreszkek, 1993)
A múlt távcsövével szemben (regény, 1999)
Helyem a labirintusban (regény, 2003)
Befőttháború (regény, 2008)
Legfőbb műfordítása:
George Lipulsky: A fák álma
Andrew Siglessying: A hangyaelefánt I.-II.-III.-IV.--Hartay Csaba--
Kösz, Csabika - sokadszorra is röhögök. Neked is hasonló díjakat meg interjúkat kívánok a jövőre nézvést :-))
mybudapest · http://mybudapest.blog.hu/ 2009.12.21. 11:26:46
_UnderCover_ 2009.12.21. 11:30:12
Röhögtem.
Szigi. · http://depechemode.blog.hu 2009.12.21. 11:36:12
Rich.mond 2009.12.21. 11:43:07
Tényleg minden modorosság benne van.
A posztolót a szösszenetében olvasható korrajz és társadalmi karakterek megragadásának hiteles,szatirikus, görbe tükröt tart a nyájas olvasó elé. Jellegzetesen közép-európai, magyar, ámbátor ezzel egyidejűleg örök érvényű megállapításai átnyúlnak a jelen tér-idő síkon. Végre megadta azokat a válaszokat az emberiség örök kérdéseire, amelyek útjelzőként szolgálhat számomra az élet viharaiban (bár Coelho mester művei jelentik a Bibliát a mai rideg, zűrzavaros magyar valóságában).
Ezennel felterjesztem a Liptói Aurél díjra!
Blackrock (törölt) 2009.12.21. 11:55:17
Styxx 2009.12.21. 11:56:46
Csak egyetlen apró hiányérzet, de igazán nem geciskedni akarok.
A két díj között kibukott 3/3-as múlt virágnyelven történő felemlegetése a riporter részéről, amit a Koszorús büszkén felvállal:
Akkor és ott ahhoz kellet igazán bátorság, amit én tettem! Barátaimmal, kollégáimmal csak jót tettem.
Néhai Kluhánszky Kázmér barátom lírájára megtermékenyítően hatott, hogy leverték egyik veséjét, négy évet ült, majd egy csirke aprólék feldolgozóban, segéd bélmosóként tengette élete hátralévő éveit, és mindez a világfájdalom, a szervi bajaival és idült alkoholizmusával párosulva micsoda elemi erővel tört fel belőle!
doszy 2009.12.21. 12:16:15
Zorita 2009.12.21. 12:28:02
aribeth 2009.12.21. 12:28:24
Kurvajó lett.
Látom _lelki szemeimmel_, amint a sokszoros Kvarinszkij- és Bulanova-díjas mester lábát keresztbe vetve hátradől a mértékadó kortárs írók legfelkapottabb pesti kávéházában. A tisztelettudó zsurnaliszta kérdéseit könnyed unalommal fogadja, hisz annyiszor lejátszotta már ugyanezeket a meneteket. Szemei művészi félárbocon, testtartása izgalmas, negyven éven át fejlesztett elegye a Tarkin feszes gerincének és Verebes elfolyásának. A fotós imádja.
Néha beletúr a frissen nyírt ősz hajába, megigazgatja kötött mellényét, a kényesebb kérdések megválaszolása előtt pedig finoman előredől, megkeveri a negyven centi átmérőjű, billegő kerek asztalon (értékes antik darab, Hady Hedvig, a könyvtári penésztől mártírhalált halt hermafrodita költőnő, a Kelet meghatározó munkatársa is ennél az asztalnál írta még a két világháború között második, máig nagy hatású verseskötetét, a Szaftos alagutakat) zörgő csészéje tartalmát (igazi brazil kávé, két cukorral), és mély sóhajjal beleszürcsöl a nedűbe.
Szgyerevsziszkij, Csepecskey Dénes, Csigatepertő és Befőttháború, A hangyaelefánt egy-kettő-három-négy - köszönöm, már rémlik, miért nem mentem magyar szakra. :)
oriza triznyák 2009.12.21. 12:33:43
Blackrock (törölt) 2009.12.21. 12:36:47
2009.12.21. 12:43:32
Szalacsi_Dezső 2009.12.21. 12:45:19
Óriási írás
@oriza triznyák: "Vajon Kertész Imre bácsinak tetszene?"
Mé' nem róla szól? :-)
Styxx 2009.12.21. 12:53:41
Nem CSAK róla szól:-)
Vengery Istvántól egyetlen őszinte mondatot szeretnék olvasni, a következőt:
"Piaci körülmények között 27 évesen éhen döglöttem volna."
váj mí 2009.12.21. 12:55:16
Ennél már csak az fájdalmasabb, amikor kezdő irodalmi "géniusszal" kell interjút készíteni, mert a szerkesztőnek ez a heppje (vagy haver a csóka ;) ). Rémálmomban sem elő még egyszer ...
afromagyar · http://afromagyar.blog.hu/ 2009.12.21. 12:57:58
Jut eszembe, Kastelyszeky Emitol olvastam nemreg egy fantasztikus muvet, a cime: Angyalinvazio a Sugivica partjan. Leirhatatlanul gyonyoru, faltam minden betujet! Csak ajanlani tudom - es nem utolsosorban karacsonyi ajandeknak is tokeletes, kicsinek s nagynak egyarant!
Szalacsi_Dezső 2009.12.21. 13:03:43
Na az ütött hasonlót!
Blackrock (törölt) 2009.12.21. 13:07:01
Blackrock (törölt) 2009.12.21. 13:07:41
Zorita 2009.12.21. 13:07:49
greggrant 2009.12.21. 13:11:00
afromagyar · http://afromagyar.blog.hu/ 2009.12.21. 13:15:46
medvedr 2009.12.21. 13:26:13
migueldiez 2009.12.21. 13:27:47
migueldiez 2009.12.21. 13:29:59
noirp 2009.12.21. 13:31:27
noirp 2009.12.21. 13:36:31
noirp 2009.12.21. 13:38:38
szliper 2009.12.21. 13:57:48
váj mí 2009.12.21. 14:13:17
TradeMArk 2009.12.21. 14:20:39
BBface · http://kultip.komm.bme.hu 2009.12.21. 14:27:36
Szalacsi_Dezső 2009.12.21. 14:52:21
Zorita 2009.12.21. 15:39:32
az író személyisége kiütközik a sorok között, mint a lejárt szavatosságú ét-bevonómasszán a kakaóvaj :D
@afromagyar: "Dorongolás a Mecsekben" :D és csűrdöngölők a 1,5 szobás garzonban :D
küldjétek, még-még!
kIára 2009.12.21. 18:49:10
Vengery: Szerénytelenség lenne tagadni. Mindazonáltal ha nincs Hrauszkovitch rendezőbarátom – akit már a Termetes Alíz gimnáziumban jóbarátomkét ismerhettem – aki hitt bennem és „barátilag megfenyegett”, talán soha nem készül el a forgatókönyvem. Számomra hatalmas élmény volt, különösen amikor meghívtak néhány forgatásra, ahol megismerhettem, az addig számomra ismeretlen munkát. A színészeket, az operatőrt, egyáltalán az egész stábot egyszerre látni... izgalmas és egyben revelatív, de ezt bizonyára jól tudja, hiszen a „Hangyák és fények” tárcakötetem gyakori visszatérő eleme a „stáb” mint a közösségi művészet szimbóluma. Ott ismertem meg Csalagmartonyi Alízt is, akinek korai és tragikus halála mélységesen megrázott. A bemutató után alig tizenhét napra. A „Szunnya csalogány” rekviemben állítottam neki örök emléket.
Hozzá kell tennem, hogy érdekes módon nem ez a kedvenc filmem, hanem az a rövidfilm amit az üstökösként robbanó Hars Zoltan rendezett. Büszke vagyok, hogy hozzájárulhattam a karrierje indulásához.
Mc_Fly 2009.12.21. 19:55:27
misbelief · http://tevhit.blog.hu 2009.12.21. 20:38:22
"Prága megnyugtat, Budapest felzaklat. E két pólus közti ingázás viszont elengedhetetlen a műveim megírásához." :DD
LyukasBogrács 2009.12.21. 21:51:44
-Nem Prágában mentek keresztül a tankok mindkét lábfején?
-A prágaiak csináltak belőlem kétballábast, de mára igazi prágai lettem.
Romboljuk le a modern világot... (törölt) · http://www.youtube.com/watch?v=9vq63q45qfk 2009.12.21. 22:33:16
Levéltáros · http://leveltar.blog.hu/ 2009.12.21. 22:34:50
Hácsé egy komplett világot alkotott meg nekünk, ha értem, mire célzok. Gyönyörű.
Asidotus 2009.12.21. 23:03:52
Nagyon nagy volt!!!
lr 2009.12.21. 23:07:01
Ormótlan · http://bogaras.blog.hu 2009.12.21. 23:19:18
coucou 2009.12.21. 23:20:44
migueldiez 2009.12.22. 00:00:19
Mindössze arrol van szo, hogy ez egy eredetieskedö, ugyanakkor egy mar hihetetlenul elkoptatott fordulat. Es tenyleg, jellemzöen egyes, magukat eredetinek kepzelö iroemberek elnek ezekkel a millioszor elsutött poenokkal - es emellett irokent tetszelegnek - ez bosszanto. (Eletszeru is ezert. Azert csak be kell löni a tevet, azert lehet latni ilyeneket.
A magas erzelmi töltet - ahogyan utaltam is ra - a szemelyes trauma,:) egy hasonloan gyöker tanar es modoros megnyilvanulasai az egyetemen. Vagy lehet, hogy evfolyamtarsake is? :)
A Hannibal Lektűr-attitűd · http://hannibal.blog.hu/ 2009.12.22. 00:54:13
Mitya Ivanov 2009.12.22. 08:10:21
destroy_erase_improve 2009.12.22. 09:21:38
A Csigatepertő vitt mindent!
( ezt még Bátesboca is megirigyelné )
Crouch 2009.12.22. 16:41:42
csunderlik.péter · http://csucsuka.blog.hu/ 2009.12.23. 10:10:10
csucsuka.blog.hu/2009/12/23/beszelgetes_ludwig_lakatossal
Lucius Flavius Arrianus 2009.12.24. 19:37:58
Ellenben Hős Város lett - Zsitomir után, Mogiljov előtt - 89-ben.